Ne csak a szám járjon: morzsás szilvás és társai idén

 

Mint említettem előző posztomban, két nagyon menő szilvás pite van nálunk. Az anyu-félét már bemutattam, de most jöjjön az, amit anno a nővéremmel sütöttünk mindig, a morzsás változat.

Mivel rengeteg szilvát szedtünk idén (tavaly ebből sem volt semmi…), a lekvárok mellé rögtön mind a két félét elkészítettem. A képeken a tepsiben látható a morzsás, a kis piteformákban pedig a tejszínes-anyus változat.

És a szilvából még ezután is maradt, úgyhogy készült szilvásgombóc is, de arról egy másik bejegyzésben emlékeznék meg. Sőt, az idei ország tortáját is elkészítettem, sajátosan oldva meg azt, hogy nincs itthon zila tortaformám, erről is érkezik majd egy poszt, úgyhogy csak lessétek az oldalt :) ;)

Morzsás szilváslepény:

Hozzávalók:

Alap:

300 g liszt
40 g cukor
25 g élesztő
1 dl tej
150 g puha vaj
1 db tojás

Töltelék:

kb. 1 kg magozott szilva (annyi, hogy jól meg tudjuk pakolni vele az alapot)
fahéjas cukor

Morzsa:

200 g liszt
200 g vaj
120 g cukor
fahéj

 

Összeállítás:

Az alaphoz langyos tejben oldjuk fel az élesztőt, majd egyszerűen gyúrjunk össze minden hozzávalót.

Nyújtsuk a tésztát zsírozott-lisztezett/sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 20x40 cm-es megfelelő). Ha nagyon sietünk, nyújtani sem kell, a tészta könnyű, lágy, úgyhogy simán bele is nyomkodhatjuk a formába.

A szilvákat félbevágva helyezzük el jó sűrűn az alapon. Szórjuk meg fahéjas cukorral ízlés szerint.

Morzsoljuk el a hideg vajat a cukorral, fahéjjal és a liszttel, majd szórjuk meg vele a szilvákat.

Tegyük 180°C-os sütőbe, és süssük kb. 40 percig, míg a szilvák mélybordó színnel nem rotyognak, rajtuk pedig a morzsa roppanósan aranybarna nem lesz.

Forrón éget, melegen isteni, langyosan csúcsszuper, hidegen pedig fantasztikus :) Ajánlom mindenkinek.

Anyukám süteménye - játék

 

Illéskrisz hirdetett egy jó kis játékot, amiben anyukáink receptjeit kellett előkeresni, megsütni és feltenni a blogra.

Nagyon megörültem, el is kezdtem előkeresni még a nagyijaim régi, rongyos fecnikre feljegyzett receptjeit is, hogy majd jól megsütöm mindet. Aztán megláttam, hogy kicsit későn értesültem, mert a határidő a mai nap. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy a közeljövőben tényleg elkészítsem ezeket, és az anyukámról rám ragadt recepteket is, de a játékra már nem tudom őket nevezni.

Azért így sem szerettem volna kimaradni, úgyhogy (remélem ez is ér) egy, már a blogon szereplő receptemet indítanám, a szilvás pitét, anyu módra :).

A fenti linken elérhető a bejegyzés, de a helyzet megkönnyítése végett be is másolom ide az akkori írást:

“Szilvás pitecsoda őszieleji napokra

Két szilvás sütemény recept versenyez a családban a kedvenc címért: a morzsás szilvás lepény és a tejszínes szilvás pite. Ez utóbbit anyukám preferálja, a morzsás az én specialitásom. Ehhez azonban az itthon árválkodó gyümölcsök nem lettek volna elegen (mert ugye a lepény, az legyen nagy és jól megpakolt, nem aprózzuk el), így inkább a tejszínes változatot választottam, kissé felturbózva. Az eredetiben ugyanis nincs se aszalt szilva, se lekvár, én azonban nem akartam tésztát enni néhány szem szilvával (mint mondottam nagyon kevés volt), úgyhogy mindenféle módon pótolni akartam ezt az ízt. Jól sikerült! :)

Tehát a recept:

Hozzávalók:

Tészta:
25 dkg liszt
1 ek. cukor
csipet só
10 dkg vaj
8 ek. hideg víz
2 tk. ecet

Rávalók:
1 kg szilva
1,2 dl tejszín
2 ek. cukor
2 tojás
1 tk. fahéj

Összeállítás:
A tésztához a lisztet összekeverem a cukorral és a sóval. Ebbe dobálom kis darabokban a vajat (vagy reszelem) és gyorsan összemorzsolom. A vizet és az ecetet is hozzáöntöm, majd gyors mozdulatokkal egyneműsítem a tésztát, és bedobom a hűtőbe fél órára.
Ezalatt a szilvát megmosom, kimagozom és negyedekre vágom, a tejszínt, a cukrot, a tojást és a fahájat pedig összekeverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből, 28 cm-es vajazott tepsibe nyújtom (peremet hagyva), és kirakom a szilvával rozettaszerűen.
Esetemben ez volt az a pont, ahol változtattam kissé. A forma nagy részét kiraktam szilvával, ahova pedig már nem jutott, oda vízben felpuhított aszalt szilvát tettem. Mivel még így is igen foghíjasnak éreztem a dolgot (az aszalt változatból sem volt sok itthon), előkaptam egy üveg jó házi szilvalekvárt, és rákentem a szilvákra pár kanállal belőle.
Ezt így 10 percig 220°C-on sütöttem. Ezután öntöttem rá a tejszínes keveréket, és együtt hagytam még 25 percig 190°C-on sülni. Akkor jó, ha a közepe már éppen nem rezeg.
Ezután már csak azt kell tudni kivárni, hogy egy kicsit kihűljön, utána pedig... hm, isteni!”

 

A szilvának most úgyis szezonja van, és idén a termés is bőségesebb, úgyhogy aszalt szilva és szilvalekvár nélkül is tökéletesen kivitelezhető, eredeti formában a recept.

Remélem másnak is nagy örömet okoz majd az elkészítése (no meg az elfogyasztása).

Cseresznyeáradat – legyen pite!

 

Szegény cseresznye, igencsak háttérbe van szorulva a meggy miatt. Persze, ha választani kell köztük, nagyon sokan az előbbire tennék le a voksukat, kerekteresebb íze miatt. Én azonban a cseresznyét is imádom (mondjuk ehhez valószínűleg az is nagyban hozzájárul, hogy a telken több hatalmas cseresznyefa áll).

Ilyenkor május-júniusban egyébként szuper program családilag kimenni, és leszedni (leenni…) a fáról az érett gyümölcsöket. Persze ezt harci sérülések nélkül sosem úszom meg: számomra ugyanis nincs cserkószedés fáramászás nélkül.

Persze, mikor a több kosárnyi cseresznye ott áll a nappaliban, jogosan merül fel a kérdés, hogy mit kezdjen vele a buzgó csapat. Egy része persze elfogyott nyersen, frissen, aztán tetemes mennyiségből készítettem lekvárt is (ezen is sokan meglepődnek, amikor mondom: “cseresznyéből is lehet lekvárt csinálni?” – lehet, de még milyet… :) ), de mindenképpen valami süteménybe is fel szerettem volna használni őket. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a meggyes pite példájára készüljön belőle valami. Nem is fogtam mellé vele, isteni édesség kerekedett ki belőle. És ami még mellette szól, hogy nagyon egyszerű elkészíteni és hamar az asztalra(a hasunkba) kerülhet (főleg akkor, ha azt sem várjuk meg, míg kihűl…).

Hozzávalók:

Tésztához:

200 g liszt
50 g vaj
50 g cukor
1 csipet só
1 tk. sütőpor
3 ek. tejföl
1 tojássárgája

Töltelékhez:

700 g cseresznye (magozva kb. 550 g)
50 g cukor
1/2 citrom reszelt héja és leve
30 g keményítő

Kenni:

1 tojásfehérje

Összeállítás:

A tésztához a lisztet a cukorral, sóval és a sütőporral elkeverjük. Ebbe belemorzsoljuk a hideg vajat, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejfölt, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk. Ezután becsomagolva hűtőbe tesszük, legalább fél órára.

A töltelékhez a cseresznyét kimagozzuk, majd összekeverjük az összes alapanyaggal. Egyébként ezt simán fel lehet dobni még plusz főszerekkel: a fahéj pl. igazán jól passzol hozzá, de bátrabbak szerintem egy csipet kardamommal sem foghatnak mellé.

A tésztát a hűtőből kivéve kettéosztjuk, majd mindkét részt vékonyra nyújtjuk. Egy tepsi aljára helyezzük az egyik lapot, majd 200°C-os sütőben, kb. 20 perc alatt elősütjük, hogy a később rákerülő nedves töltelék ne áztassa el. Ha már pici színt kapott, kivesszük, és gyorsan lekenjük a tojásfehérjével. Hagyjuk, hogy rászikkadjon, ez is az átázást segít elkerülni.

Ekkor oszlassuk el az alsó rétegen a tölteléket, majd fektessük rá a második tésztalapot. Szurkáljuk meg, majd kenjük le (spórolósan a tojásfehérjével, de ha szebbre szeretnénk, egész tojással, sőt, csak tojássárgájával is megtehetjük).

Tegyük vissza a sütőbe, és 190°C-on süssük körülbelül 30 percig. Ha pirul a teteje, vegyük ki, és tálalhatjuk is.

Dupla születésnapi torta–túrósan, csokisan, gyümölcshabbal

Múlt hét hétfőn készült először ez a torta, a tánctanárunk születésnapjára. Nővérkém szólt nap közben, hogy ha van időm és kedvem, összedobhatnék valamit. Hát éppen mindkettőből akadt, úgyhogy semmi nem állíthatott meg, hogy valamit kikreatívkodjak magamból hirtelen.

Valami túrós dolgot képzeltem el, de hogy igazán csajos és tavasz-ígéretet hozó legyen, megálmodtam hozzá ezt a kellemesen édeskés-savanykás gyümölcshabot.

Ott helyben el is fogyott az egész adag. Anyukám is kóstolta, és az első kérdése az volt, mikor ismétlem meg újra. Nos, mivel a szülinapja épp május hatodikán volt esedékes, hamar jött az újrázás, a kép már erről, a második sütésről készült.

Egyébként egyszerű, brownie alap, túrókrém, tejszínes gyümölcshab. És látványra sem utolsó.

Hozzávalók:

Brownie alap:

70 g étcsokoládé
70 g vaj
50 g cukor
40 g liszt
1 db tojás
20 g kakaópor
1 tk. vaníliaesszencia

Túrós rész:

250 g túró
100 ml tej
20 g keményítő
40 g cukor
1 db tojás
1 tk. vaníliaesszencia
1/2 citrom héja és leve

Gyümölcsös hab:

300 ml tejszín (fele növényi, fele állati)
150 g gyümölcs (mirelit)
2 ek. tejföl
2 ek. cukor
2 ek zselatin (1 ek. zselatin fél dl forró vízben feloldva, ebből kell kettő evőkanálnyi)

Összeállítás:

Az alaphoz a csokoládét felolvasztjuk. A vajat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojást, és ezzel is kihabosítjuk. Ekkor hozzácsurgatjuk a csokoládét és a vaníliaesszenciát, majd a lisztet és a kakaóport is hozzászitáljuk, és elkeverjük benne. Tortaformába töltjük, és 180 °C-on elősütjük, éppen csak annyira, hogy a felszíne pici kérget kapjon.

A túrós réteghez a keményítőt csomómentesen elkeverjük a tejjel. A túrót áttörjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot, a citromot, a tojást a keményítős tejet, a vaníliaesszenciát és a cukrot. A masszát a félig kisült brownie tetejére simítjuk, majd visszatesszük a sütőbe, és körülbelül háromnegyed óra alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a közepe picit kezd púposodni. ekkor vegyük ki, és hűtsük le teljesen.

A habhoz a gyümölcsöt a cukorral főzzük fel. A gyümölcs fajtája egyébként bármiféle lehet. Én mirelit erdei gyümölcs keveréket használtam, de mindenki válogathat kénye-kedve szerint. A felfőzés után át is passzírozhatjuk. Én ezt kihagytam, csak krumplinyomóval törtem szét őket főzés közben. Hűtsük ki, majd keverjük hozzá a tejfölt.
A tejszínt verjük kemény habbá, majd a folyékony zselatint is adjuk hozzá (ha valaki nem szeretne növényi tejszínt használni, az tegyen bele pluszban porcukrot és több zselatint). Ez után forgassuk a már kihűlt gyümölcsszószhoz, és kenjük az egészet a szintén hideg tortára.

 

Gluténmentes cantuccini

 

Ez a keksz egy nagyon kedves barátnőmnek készült. Lisztérzékeny a drága, úgyhogy mindig külön figyelmet igényel, amikor vele közös eseményre sütök valamit, mivel fontosnak tartom, hogy ő is mindenből fogyaszthasson. Most mondjuk nem volt különösebb apropója a készítésének, egyszerűen csak egy közös délutáni találkozón leptem meg vele (hozzáteszem, rettentő aranyos volt, ahogy séta közben a táskájába rejtett csomagból egyet-egyet mindig előhalászott, és elmajszolt – mire elköszöntem, szinte az egész adag elfogyott :-) ).

A kekszféléket egyébként könnyű gluténmentessé tenni, mivel ezeknél nem túl fontos a sikértartalom. Csak arra kell ügyelni, hogy a kisült darabokat ne nagyon dobáljuk, mert omlósabbak, mint a búzaliszttel készülő társaik.

A recept egyébként a megszokott, csak most nem került bele semmi mag (így már nem is tudom, hogy hívhatom-e cantuccininek, de azért megkockáztattam ezt az elnevezést), és a búzaliszt helyett rizs- és kukoricalisztet használtam fele-fele arányban. Ez utóbbitól egyébként gyönyörű napsárga színt kaptak.

Hozzávalók:

50 g vaj
80 g cukor
1 tojás
90 g kukoricaliszt
90 g rizsliszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
1 teáskanál vaníliaesszencia

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást és a vaníliaesszenciát, és ezekkel habosítsuk tovább.

A liszteket keverjük össze a sütőporral és a sóval. Szitáljuk hozzá a vajas keverékhez, majd forgassuk össze.

Készítsünk belőle rudat (kissé ragacsos lesz, úgyhogy ajánlott picit vizes kézzel csinálni), és süssük ki 200 °C-on. Ha megsült, hűtsük ki, majd vágjuk ujjnyi vastag szeletekre. Helyezzük vissza őket a tepsire, és süssük aranybarnára.

Túrós epres nyalánkság – a színpompás XLII. VKF-re

A mostani VKF téma, amit Strawberry hirdetett nagyon kedvemre való. Az eredeti, epres kiírás ugyan ki lett bővítve, nálam mégis ilyen desszert került terítékre. Egyszerűen szembe jöttek velem ezek a csodaszép eprek. Nem tudtam ott hagyni őket, így az eredeti, utolsó medvehagyma-tartalékaimat felélni kívánó recept helyett ezt az ételt készítettem el. Egyszerű, ámde nagyszerű süteményről van szó egyébként. Nyáron igazán kellemes, üdítő édesség lehet, de így tavasszal, egy testes leves után is kielégítő fogásnak bizonyult :)

És mivel szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, anyáknapi desszertnek is kitűnő volt  :)
Az én drága anyukámnak pedig itt is köszönöm, hogy van nekem!


Hozzávalók:

Tésztához:
2 db tojás
40 g cukor
40 g liszt

Töltelékhez:

100 g mascarpone
100 g tejföl
200 g túró
200 g joghurt
60 g porcukor
1/2 citrom héja

200 g bogyós gyümölcs (mirelit)
8 db nagy eper

Összeállítás:

A tészta hozzávalóiból egyszerű piskótát sütünk. Ehhez a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét lazán felverjük, majd a cukor kétharmadát hozzáadva kemény habbá verjük. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítjuk. Hozzáadjuk a fehérjéhez, majd a lisztet hozzászitáljuk, és óvatosan beleforgatjuk.
Egy kisebb tepsiben, 180°C-on, körülbelül fél óra alatt készre sütjük.

A krémhez a túrót áttörjük (villával, krumplinyomóval, de akár passzírozhatjuk is, ha igazán krémesre szeretnénk). Hozzáadjuk a mascarponét, a tejfölt, a joghurtot és a porcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, és kikeverjük. Ha szükséges, ízlés szerint lehet bele tenni egy kis citromlevet is. Én szeretem, ha kicsit savanykás.

A kisült piskótát vízszintesen ketté vágjuk. Az alsó lapra kenjük a túrós krém felét, rászórjuk a bogyós gyümölcsöket (én mirelitet használtam, és simán, még fagyosan rádobáltam őket). Erre ráhelyezzük a második piskótalapot, amit a túrós krém másik felével fedünk be.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap félbevágott eperszemekkel díszítjük, és már tálalhatjuk is.

Húsvéti hangulatban–répamuffin magvasan, narancsos mascarponekrémmel

 

Asztali jelenet:

- Mi ez?
- Répatorta.
- De én azt nem szeretem.
- Honnan tudod, hogy nem szereted, amikor sohasem kóstoltad?
- Répa van benne, jó nem lehet...
- Dehát a répa nem is érződik rajta.
- Akkor minek rakják bele?
- … (nagyongondolkozik) Mert húsvét van! A húsvéti nyuszi pedig szereti a répát.

Így még a konzervatív ízlésű családnak is el lehet adni a répatorát (jelen esetben minimuffint). Persze, nem is kell mondanom, az első falat után már senkinek nem volt gondja azzal, hogy répa van a sütiben… falták ezerrel. A naracsos mascarponekrém pedig nagyon jól áll neki. Kellemes krémességet ad a tömör süteménynek.

Hozzávalók:

Tészta (36 db minimuffinhoz):

300 g répa (pucolva)
160 g cukor (én fele-fele arányban használtam sima kristálycukrot és nádcukrot)
2 tojás
75 ml olaj
125 g olajos mag (nálam 60 g darált mandula és 65 g durvára tört dió volt kéznél)
125 g liszt
1,5 tk. sütőpor
0,5 tk. szódabikarbóna
1 tk. fahéj
csipet só
0,5 narancs reszelt héja

Krém:

4 ek. mascarpone
1 ek. porcukor (de ez ízlés kérdése)
0,5 narancs reszelt héja
1 narancs leve
(plusz egy kevés citromlé, de ez elhagyható, nekem nem volt elég savanykás a narancsom)

Összeállítás:

 

A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval és a fahéjjal.
A répát reszeljük le nagylyukú reszelőn.
A tojásokat verjük habosra a cukorral. Ehhez adjuk hozzá az olajat, reszeljük hozzá a narancshéjat, majd kevejük el benne a répát, a magvakat és a lisztes egyveleget.
Osszuk szét formákba, és tegyük 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Nálam körülbelül 20 percet sültek.

A krémhez egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.

A kisült muffinokat kenjük le a krémmel. A tetejére helyezhetünk egy-egy diószemet is, ha flancolni szeretnénk. Ha nem, akkor csak simán üljük körbe a sütis tálat, ragadjon mindenki egy darabot, és kanalazzon rá annyi krémet, amennyit nem szégyell :)

 

Én ezzel kívánok mindenki számára Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tejszínes képviselőfánk–a kis bűnös csábító

Nem mondhatnám, hogy nagy fánkrajongó hírében állok. A cukrász szakmához azonban ezek készítése is hozzátartozik, ezért úgy döntöttem, legalább egyszer az életben elkészítem én is ezt a süteményt. Az emlékeimben élt a kép a nyammogós tésztából, gejl krémből és a szájpadlásunkhoz tapadó növényi tejszíntől  kőkemény habból álló képviselőfánkról.

Hát ezek után nagy meglepetés volt, mikor megkóstoltam az általam készített darabokat. Ugyan az várható volt, hogy ezek így, itthon készülve csak jobbak lehetnek (köszönhetően az igazi tejszínnek, az igazi vaníliának, az igazi vajnak, a friss készítésnek, stb.), de hogy ENNYIRE finomak legyenek… no ezt sosem gondoltam volna.

Tehát: lehet, hogy először készültek, de az már biztos, hogy nem utoljára.

Hozzávalók:

Tésztához:
100 g liszt
100 g vaj
100 g víz
csipet só
csipet cukor
4 tojás

Töltelékhez:
500 ml tej
75 g liszt
150 g cukor
3 tojás
vanília (por, mag, esszencia, stb.)

Tejszínhabhoz:
250 ml tejszín
cukor és vanília ízlés szerint

Tetejéhez:
kb. 100 g cukor
stiftelt mandula


Összeállítás:

A tésztához a vizet a vajjal, sóval és cukorral összeforraljuk. A forrásban lévő anyaghoz hozzáadjuk a lisztet. Közben folyamatosan keverjük. A tésztát ezután alaposan reszteljük (hevítjük, és mint az őrült keverjük addig, míg el nem válik az edény falától). Ezután levesszük a tűzről, picit hagyjuk hűlni, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat is. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és kis csókokat formálunk belőle (igazából nem fontos a csillagcső, ha valakinek nehézkés így, nyomhat sima csővel is kis halmokat).

Forró, 220 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük. Így sütjük, míg kérget nem kap, majd levesszük 200 °C-ra a hőmérsékletet, és készre sütjük.

A tetejére a cukrot aranybarnára olvasztjuk. Ebbe mártjuk a kisült fánkok felső harmadát, majd a stiftelt mandulába forgatjuk. Ezt a műveletet végezzük NAGYON óvatosan, mert a 150 °C-os cukor a bőrünkön nem túl fincsi érzés. Tapasztalatból mondom… (mert az, hogy a konyhában töltöm fél életemet, még nem jelenti azt, hogy nem égetem meg magam ugyanannyira, mintha nem így tennék).

Ezt ekkor félretesszük.

A sárgakrémhez a tojássárgáját a tej negyedével és a liszttel sűrű péppé keverjük. A maradék tejet a cukor felével és a vaníliával felforraljuk, majd a tojásos pépre öntjük. Visszatesszük a tűzre és besűrítjük. Közben a tojások fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük, és a még forró főzettel összeforgatjuk.

A fánkok kalapját (a kimártott, panírozott részt) levágjuk. Az alsó felébe töltjük a még meleg krémet, és hagyjuk hűlni.

A kellően lehűtött tejszínből és ízlés szerinti cukorból kemény habot verünk. Esetleg adható hozzá habfixáló is, ha nem akarjuk, hogy nagyon összeessen. Csillagcsöves zsákból a sárgakrémre adagoljuk, majd minden fánkra ráhelyezzük a saját kalapját.

Ezt a süteményt érdemes frissen fogyasztani. Ilyenkor a tészta még nem ázik át a krémtől, a töltelék lágy, a hab könnyű, légies, a mandulás karamellkéreg a tetején pedig roppanós, isteni kontrasztot adva így a többi rétegnek.

Marcipános cantuccini

No ugyan ezek a cantuccinik nem 100%-osan ugyanolyanok, mint Bécsbe szállított társaik, de az egyetlen változtatás rajta csupán az, hogy mandula helyett feldarabolt marcipán került bele.

Egyébként imádom ezt a receptet. Kellemesen vajas, ropogós, de nem fogcsorbító, változatosan ízesíthető: egy szóval isteni.

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a recept:

Hozzávalók:

50 g vaj

80 g cukor

1 tojás

175 g liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

rengeteg házi vaníliás cukor (vagy vaníliaesszencia)

80 g belevaló (Bécsbe mandula, itt marcipánkockák)

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást is. A liszttel elkevert sütőport, sót és vaníliáscukrot szitáljuk hozzá, adjuk hozzá a marcipánt, majd gyúrjuk össze (lágy lesz, de nem kell megijedni ettől).

Formázzunk belőle hosszú, egyenletes rudat, majd 180 °C-on süssük, míg a teteje picit barnulni nem kezd. Ez körülbelül 30 perc, de sosem mértem le pontosan.

Ekkor vegyük ki, hagyjuk hűlni. Ha teljesen kihűlt, szeleteljük fel kb. egy centiméter szélesen. A kis kekszeket tegyük vissza a sütőbe, és mindkét oldalát süssük 5 percig (míg szép színt nem kap).

Aki van olyan bátor, mint én, az még forrón is bekaphat párat, de ekkor számolni kell azzal az el nem hanyagolható ténnyel (amivel én nem tettem), hogy a karamellizálódott marcipándarabok pont olyan forróak, mint amilyennek előzetesen gondoljuk őket, tehát égetnek. Nagyon. Szóval aki nem szeretne 3-4 nap ízlelőbimbó-kiesést az életében, az várjon néhány percet fogyasztás előtt.

VKF XLI. - Mézes-karamellás szelet, a bécsi út tökéletes kísérője

A hétvégén Bécsbe látogattunk. Sajnos nem sikerült jó időt kifognunk, úgy is mondhatnám, éppen a legrosszabbat kaptuk, de ez sem tántorított minket el a város felfedezésétől. Gyönyörű hely, mindig elámulok az osztrákok letisztultságán. Természetesen meglátogattuk a híres naschmarktot is. A végén szomorúan hagytuk ott a helyet: itthon miért nem ennyire természetes még a sok, színes, érdekes áru?

No de a lényeg: mint mániákus sütögető, nem mehettem üres kézzel. Készült mandulás cantuccini, házi dióvajas keksz, meggyes-étcsokis trüffel, pogácsa, metélőhagymás craker, aszalt meggyes keksz, és egy fantasztikus karamellás soros sütemény is, ami pont kapóra jött a 41. VKF kiírásra.

Nagyon szeretjük az ilyen krémes vanílíás sütiket, még nagymamám csinált régen hasonlót.

Ez most saját összeállítás lett, a marlenka tésztája, és egy nagyszerű krém találkozása. Gyorsan feljegyeztem az összetevőket, úgyhogy többször is el fog készülni nálunk, az biztos!

Hozzávalók:

Tésztához:

50 g vaj

2 evőkanál méz

1 tojás

200 g liszt

50 g cukor

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál ecet

Töltelékhez:

2 dl dulce de leche (házi, én így készítem, de számos más előállítási mód is fellelhető a neten)

2 dl tej

2 evőkanál keményítő

1 evőkanál méz

Opcionális:

Tetejére:

100 g cukor

Összeállítás:

A tésztához a vajat, a mézet, a cukrot és a tojást gőz fölött besűrítem, majd hűtöm.

A lisztet egy tálba szitálom. A szódabikarbónát összekeverem az ecettel, majd a mézes keverékkel együtt a liszthez adom. Összekeverem, majd fóliába csomagolva a hűtőbe teszem. Nálam volt pár órája érni, míg a kekszeket sütöttem :)

A krémhez a keményítőt egy kevés tejjel csomómentesen elkeverem. A dulce de leche-t, a vaníliaesszenciát és a tej többi részét felforralom, majd ehhez hozzáöntöm a keményítőt. Összefőzöm, majd leveszem a tűzről, és belekeverem a mézet. Ezt is hűlni hagyom.

A pihentetett tésztát négy részre osztom. Mindet vékony téglalappá nyújtom, majd 180 °C-on, egyesével aranybarnára sütöm őket.

A krémet négy részre osztva összetöltöm a lapokat úgy, hogy a tetejére is jusson belőle.

A tetejére a cukrot karamellizálom, majd olajozott márványlapra/sütőlemezre öntöm. Megvárom míg kihűl, majd robotgéppel porcukor finomságúra őrölöm. Ezzel behintem a sütemény tetejét. 

Hűtőbe teszem és várok 1-2 napot, hogy összeérjen. Eddigre a karamellpor a tetején szépen beleolvad a krémbe, ezáltal gyönyörű felület keletkezik rajta, és a nagyszerű karamellás ízt erősíti.

Istenien omlós és krémes és karamellás és mézes és vaníliás és és és... Hát szerintem fantasztikus.

A képen látható mézet egyébként egy erdélyi termelőtől vettük még a Kézműves Magyar Ízek Vásárán, de nyilván ízlés szerint lehet más mézet is használni annak, aki nem szeretné a karaktere hárs ízét érezni a sütiben. egy egyszerűbb vegyes virágméz pasztellebb ízt ad.

A bécsi utunk többi receptje is jön lassan, csak a nagy pakolásban nem volt időm fotózni (ez a kép sem lett a legjobb, mivel este készült...), és hát az út során minden elfogyott az utolsó morzsáig. De azt hiszem senki nem fog haragudni, ha szépen lassan újra elkészítem az egész repertoárt :)

Túrós, rudis, másképpen - megihletve

A túróruditorta engem is megihletett. Szülinapra már készült az eredeti változat is, de aztán Doktor Pepper új ötlete sem hagyott nyugodni. Így született ez a süti: krémes, citrusos túrókrém, lágy, brutálcsokis alapon. ISTENI!










 Hozzávalók:

Alaphoz:

70 g csoki

70 g vaj

70 g cukor

40 g csokis pudingpor

1 tojás

2 evőkanál kakaó

Túróhoz:

150 g túró

300 g tejföl

cukor ízlés szerint

1 citrom héja és leve

3 tojás

1 evőkanál házi vaníliás cukor

2 evőkanál keményítő

Összeállítás:

A tésztához a csokit a vajjal és a cukorral gőz felett összeolvasztjuk. Ha megolvadt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tojást, majd a pudingport és a kakaót beleszitáljuk és gyorsan összeforgatjuk. 200°C-os sütőbe tesszük, és addig sütjük, míg a tetején vékony hártyaréteg nem keletkezik (kb. 10 perc).

Ezalatt a krémhez a túrót áttörjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval.

A félig megsült lapra öntjük, a sütő hőfokát levesszük 160 °C-ra, és így készre sütjük kb. 50 perc alatt. Akkor van kész, ha a közepe már nem remeg.

Kis kockákra vágva isteni egy vendégségbe harapnivalónak, tortaformában készítve pedig tökéletes ajándék lehet minden túrórudi-kedvelőnek.

Diós kalács lusta délutánokra

Terveimmel ellentétben eléggé elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben. Pedig a konyha nem állt ám üresen, sőt... csak az a fránya fotózás maradt el mindig. Kép nélkül pedig ugyebár nem olyan vonzóak a receptek :)

A minap készült diós kalács azonban olyan szép lett, hogy vétek lett volna kihagyni a megörökítését.

Az alapja a sokak által jól ismert hokkaido kalács tésztája. Gondolkoztam, mi kerüljön bele, de mivel még a nagy karácsonyi bejgligyártással sem sikerült felélni a diókészletünket, úgy döntöttem, ebből készítek bele tölteléket.

Hozzávalók: 

Tészta:

1 dl tej

1 dl tejszín

1 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. tejpor (vagy burgonyapehely)

250 g liszt

50 g kenyérliszt

15 g élesztő

csipet só

Töltelék:

kb. 300 g dió

2 dl tejföl

4 ek. nádcukor

csipet fahéj

1 ek. házi vaníliáscukor

Összeállítás:

A tésztához kicsit felfuttatom az élesztőt a meglangyosított tej- tejszín- cukor keverékében. Az átszitált liszthez adom a tejport és a sót, majd a tojássárgájával és a tejes keverékkel puha tésztává dagasztom, majd egy órára pihenni hagyom.

A töltelékhez a diót ledarálom (én a felét durvábbra, felét teljesen finomra őröltem), majd a tejföllel és az ízesítőkkel összekeverem. Az, hogy mit, mennyit és miből teszünk hozzá, ízlés kérdése, kóstolgassuk, hogy kedvünkre való legyen.

A megkelt tésztát három részre osztom. Mindegyik részt téglalap alakúra nyújtom, elkenem rajtuk a tölteléket és felcsavarom őket. Ezután a három rudat egyszerűen összefonom.

A kalácsot kenyérformába teszem (persze lehet simán tepsin is sütni, csak a kenyérforma jobban megzabolázza a kalácsunk alakját), majd 180 °C-os sütőben aranybarnára sütöm.

Marcipántorta ajándékba

Volt itthon egy kevés maradék marcipánom, és mivel marcipánimádó bátyám most érkezett haza amerikai útjáról, úgy gondoltam, kedveskedek neki egy kis édességgel. Az alapötletet PocakPanna oldalán találtam, az ő receptje pedig Nigella tortáján alapszik, úgyhogy ez már egy duplán variált verzió. Én aszalt sárgabarackkal és egy kis sziruppal turbóztam fel a süteményt.

Marcipánimádóknak kötelező! :) 

Hozzávalók:

Tésztához:

90 g marcipán

50 g vaj

40 g tej (én mandulatejet használtam)

20 g nádcukor

1 kk. mandulaaroma

2 tojás

50 g teljes kiőrlésű liszt

1 tk. sütőpor

1 marék aszalt sárgabarack

Sziruphoz:

1 kupica barackpálinka/amaretto

1 ek. nádcukor

1 ek. méz

1 kk. mandulaaroma
 
Összeállítás:

A sárgabarackot beáztatjuk meleg vízbe, amibe, ha épp van otthon, egy kupica barackpálinkát/amaretto likőrt is öntünk.

A tésztához a marcipánt kis lyukú reszelőn lereszeljük. A vajat felolvasztjuk, és a tejjel, a nádcukorral, a mandulaaromával és a tojásokkal együtt a marcipánra öntjük és habverővel pár percig keverjük.

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a nedves anyagokhoz adjuk.

A sárgabarackot lecsepegtetjük (az áztatólevet megtartjuk) és egy tepsi aljába rakosgatjuk őket.

Rájuk öntjük a tésztát, és 175 °C-os sütőbe tesszük kb. 50 percre (de figyeljük, ha barnulni kezd, fedjük le alufóliával).

Míg sül, összeállítjuk a szirupot. A barackpálinkás/amarettós levet lábosba önjük, hozzáadjuk a cukrot, a mézet és a mandulaaromát, majd kis lángon sziruppá főzöm.

Ha a sütemény megsült, kifordítjuk a formából (így a barackok lesznek felül). Megszurkáljuk, és rákanalazzuk a szirupot, majd hagyjuk hűlni. A lyuggatás miatt az egész süteményt át fogja itatni a szósz, így jó szaftos finomságot kapunk végül.

A marcipánhoz pedig remekül passzol az aszalt sárgabarack íze.

VKF XXXVIII. - Körtés sütemény morzsásan, reformosan

Az első VKF, amire nevezek. A kiírás nagyszerű, szeretek itthon reformételeket készíteni.

Ez, a csupa teljes értékű alapanyagból álló süti olyanoknak is kínálható, akik alapvetően irtóznak az efféle "egészséges ételektől", mert az ízén nem érződik, hogy reformos.

Részlet a reakciókból: "Tényleg csak teljes kiőrlésű liszt van benne? De hát olyan puha és levegős a tészta :O" És tényleg, a süti tésztája fantasztikusan könnyed lett, a körte miatt pedig sokáig szaftos marad. Érdemes kipróbálni. A kardamom pedig senkit ne állítson meg: nagyon jól megy a körtéhez, de ha nincs otthon, az sem baj. Lehet helyette fahéjat, szerecsendiót is használni.

Hozzávalók:

Tészta:

4 dkg vaj
4 dkg nádcukor
1 tojás
12 dkg teljes kiőrlésű liszt (én búza és tönkölybúza keverékét használtam)
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. őrölt kardamom
1 tk. vaníliáscukor (házi, ha lehet)
15 dkg joghurt (jó sűrű, házi görögös volt nálam)
2-3 körte (én négy kisebbet használtam)

Szórni:

15 dkg aszalt vörösáfonya
12 dkg zabpehely
5 dkg nádcukor
6 dkg vaj

Összeállítás:

A vörösáfonyát beáztatjuk (lehet alkoholba [gyümölcspálinka, likőr, stb.], de én csak simán meleg vízbe tettem, így is finom lesz).
A cukrot összehabosítjuk a vajjal, majd hozzáadjuk a tojást is, és azzal is kikavarjuk. A körtét lereszeljük és az egyveleghez adjuk a joghurttal együtt.
A lisztet a szódabikarbónával, a sóval, a kardamommal és a vaníliáscukorral összekeverjük, majd ezt is a nedves anyagokhoz kavarjuk. Az egészet sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és egyenletesen megszórjuk a lecsöpögtetett vörösáfonyával.
A morzsához a zabpelyhet, a cukrot és a vajat összemorzsoljuk, majd ezt is a sütemény tetejére szórjuk.
180 °C-os sütőben 40-45 percig sütjük.