A nyár vége, a házi Tiramisu fagyi, a VKF XLIV. fordulója

 

Még Kriszta írta ki a VKF legújabb kihívását július végén, aminek a mottója a késztermékekkel való leszámolás volt. Mondhatom, hogy volt, hiszen a határidő már három napja lejárt, remélem ez a pár nap késés azonban még bocsánatos bűnnek bizonyul a szervezőasszony szemében, és elfogadja nevezésképp.

Főleg, mivel maga a fagyi már hetekkel ezelőtt elkészült és el is fogyott mind egy szálig, éppen csak a posztolás váratott magára.

Maga a téma egyébként nagyon tetszett, főleg, mert egész életemet próbálom a “boltit házilag” szellemében leélni. Jó érzés a saját kezem munkájától jól lakni, örömet okoz, hogy általában finomabbra is sikerülnek az egyes ételek, mint a boltban kapható társaik, és nem mellesleg tudom, hogy nem tartalmaznak semmiféle guar gumit, sem mesterséges színezéket vagy aromákat.

Amiket például könnyedén megtalálhatunk a megvásárolt Tiramisu fagylaltunkban is, ami ezek mellett “legalább” jóféle mascarponét sem tartalmaz.

Persze, nem mondom, hogy nem esik jól egy forró nyári délutánon az is… De jó érzés, ha örömet tudunk szerezni másnak, ezzel a saját magunk által készített finomsággal.

A receptet magam állítottam össze, gyakorlatilag tiramisu fagyasztva, tojás nélkül.

Hozzávalók:

Alap:

200 g mascarpone
2 dl tej
50 g cukor
vanília
csipet só

Szirup:

0,5 dl kávé (én nescafét oldottam fel, jó erősre)
1 kávéskanál rum
10 g étcsoki

kb. 20 db babapiskótatallér (sima babapiskótából kevesebb) – ami szintén házi lehet
kakaópor

 Összeállítás:

Az alap hozzávalóit összekeverjük, majd fagyigépben fagyasztani kezdjük.

A szószhoz a forró kávéba beleolvasztjuk a csokoládét, majd hozzáadjuk a rumot is.

A babapiskótákat ebbe a szirupba mártjuk, majd az edény aljába rakosgatjuk a felét.

Ha a fagyink szinte teljesen kifagyott, belecsorgatjuk a megmaradt szirupot is, még párat hagyjuk keveredni, majd leállítjuk a gépet, és a márványos színezetű krém felét a lerakott piskótára öntjük.

Ekkor ráhelyezzük a babapiskóták második felét, rákanalazzuk a maradék krémet, s végül kakaóporral megszórjuk. Fagyasztóba tesszük, és egy nap múlva fogyaszthatjuk.

XLIII. VKF és a vaníliás keksz fagylalt

 

A pünkösdi hétvége idén nagy jelentőséggel bírt az életemben: ekkor szereztem be ugyanis életem első fagyigépét.

Sokáig úgy gondoltam, teljesen felesleges holmi lenne a már eleve túlzsúfolt konyhámban, de mikor láttam a blogokon megjelenő, jobbnál jobb recepteket, feltámadt bennem a mindent legyőző vágy egy ilyen szerkezet birtoklása iránt. Szóval fogtam magam, felkerekedtem, és beszereztem egyet.

Első próbálkozásom egy csokiskeksz fagylalt volt – isteni lett, de akkor hirtelenjében úgy eltűnt, hogy fotózni már nem is maradt időm. Meg az azutánit sem… meg az azutánit sem…

De aztán jött a VKF kiírás, és úgy döntöttem, most már csakazért is készítek fagyit úgy, hogy meg is örökítem a végeredményt.

Végül ezzel a rémesen egyszerű, ámde annál nagyszerűbb vaníliáskeksz fagylalttal rukkoltam tehát elő. E fagyi megszületésének egyébként két roppant fontos oka van:Vaníliás azért lett, mert anyukám a csokiskeksz fagyi után megjegyezte, hogy lehetne most már valami csoki-mentes édesség is terítéken. A keksz pedig pusztán azért került bele, mert rájöttem, hogy szeretem, ha a fagyiban vannak keksz/sütidarabok.

Jöjjön a recept:

 

Hozzávalók:

200 g mascarpone
100 g tejföl
1 dl tej
50 g cukor
1 tk. vaníliaesszencia
csipet só
65 g vaníliás keksz (ez esetben bolti, bár házival nyilvánvalóan még jobb lenne)

 

Összeállítás:

Ciki is külön bekezdést szentelnem ennek, olyan egyszerű: a keksz kivételével mindent összekeverünk,a gépbe töltjük, majd ráhagyjuk a munka oroszlánrészét. Ha már kellően krémesre keverte az alapunkat, beledobjuk az összetört kekszet, forgatunk rajta még párat, és készen is vagyunk.

Túrós epres nyalánkság – a színpompás XLII. VKF-re

A mostani VKF téma, amit Strawberry hirdetett nagyon kedvemre való. Az eredeti, epres kiírás ugyan ki lett bővítve, nálam mégis ilyen desszert került terítékre. Egyszerűen szembe jöttek velem ezek a csodaszép eprek. Nem tudtam ott hagyni őket, így az eredeti, utolsó medvehagyma-tartalékaimat felélni kívánó recept helyett ezt az ételt készítettem el. Egyszerű, ámde nagyszerű süteményről van szó egyébként. Nyáron igazán kellemes, üdítő édesség lehet, de így tavasszal, egy testes leves után is kielégítő fogásnak bizonyult :)

És mivel szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, anyáknapi desszertnek is kitűnő volt  :)
Az én drága anyukámnak pedig itt is köszönöm, hogy van nekem!


Hozzávalók:

Tésztához:
2 db tojás
40 g cukor
40 g liszt

Töltelékhez:

100 g mascarpone
100 g tejföl
200 g túró
200 g joghurt
60 g porcukor
1/2 citrom héja

200 g bogyós gyümölcs (mirelit)
8 db nagy eper

Összeállítás:

A tészta hozzávalóiból egyszerű piskótát sütünk. Ehhez a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét lazán felverjük, majd a cukor kétharmadát hozzáadva kemény habbá verjük. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítjuk. Hozzáadjuk a fehérjéhez, majd a lisztet hozzászitáljuk, és óvatosan beleforgatjuk.
Egy kisebb tepsiben, 180°C-on, körülbelül fél óra alatt készre sütjük.

A krémhez a túrót áttörjük (villával, krumplinyomóval, de akár passzírozhatjuk is, ha igazán krémesre szeretnénk). Hozzáadjuk a mascarponét, a tejfölt, a joghurtot és a porcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, és kikeverjük. Ha szükséges, ízlés szerint lehet bele tenni egy kis citromlevet is. Én szeretem, ha kicsit savanykás.

A kisült piskótát vízszintesen ketté vágjuk. Az alsó lapra kenjük a túrós krém felét, rászórjuk a bogyós gyümölcsöket (én mirelitet használtam, és simán, még fagyosan rádobáltam őket). Erre ráhelyezzük a második piskótalapot, amit a túrós krém másik felével fedünk be.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap félbevágott eperszemekkel díszítjük, és már tálalhatjuk is.

Húsvéti hangulatban–répamuffin magvasan, narancsos mascarponekrémmel

 

Asztali jelenet:

- Mi ez?
- Répatorta.
- De én azt nem szeretem.
- Honnan tudod, hogy nem szereted, amikor sohasem kóstoltad?
- Répa van benne, jó nem lehet...
- Dehát a répa nem is érződik rajta.
- Akkor minek rakják bele?
- … (nagyongondolkozik) Mert húsvét van! A húsvéti nyuszi pedig szereti a répát.

Így még a konzervatív ízlésű családnak is el lehet adni a répatorát (jelen esetben minimuffint). Persze, nem is kell mondanom, az első falat után már senkinek nem volt gondja azzal, hogy répa van a sütiben… falták ezerrel. A naracsos mascarponekrém pedig nagyon jól áll neki. Kellemes krémességet ad a tömör süteménynek.

Hozzávalók:

Tészta (36 db minimuffinhoz):

300 g répa (pucolva)
160 g cukor (én fele-fele arányban használtam sima kristálycukrot és nádcukrot)
2 tojás
75 ml olaj
125 g olajos mag (nálam 60 g darált mandula és 65 g durvára tört dió volt kéznél)
125 g liszt
1,5 tk. sütőpor
0,5 tk. szódabikarbóna
1 tk. fahéj
csipet só
0,5 narancs reszelt héja

Krém:

4 ek. mascarpone
1 ek. porcukor (de ez ízlés kérdése)
0,5 narancs reszelt héja
1 narancs leve
(plusz egy kevés citromlé, de ez elhagyható, nekem nem volt elég savanykás a narancsom)

Összeállítás:

 

A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval és a fahéjjal.
A répát reszeljük le nagylyukú reszelőn.
A tojásokat verjük habosra a cukorral. Ehhez adjuk hozzá az olajat, reszeljük hozzá a narancshéjat, majd kevejük el benne a répát, a magvakat és a lisztes egyveleget.
Osszuk szét formákba, és tegyük 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Nálam körülbelül 20 percet sültek.

A krémhez egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.

A kisült muffinokat kenjük le a krémmel. A tetejére helyezhetünk egy-egy diószemet is, ha flancolni szeretnénk. Ha nem, akkor csak simán üljük körbe a sütis tálat, ragadjon mindenki egy darabot, és kanalazzon rá annyi krémet, amennyit nem szégyell :)

 

Én ezzel kívánok mindenki számára Kellemes Húsvéti Ünnepeket!