VKF! 50. jubileumra–Túrós-mákos pohárkrém narancsvirágvízzel

Sajnos csak későn kapcsoltam a mostani vkf témahirdetésre, pedig nagyon tetszik az ehető virágok felhasználásának ötlete a konyhában. Kézenfekvő is nekem, mert épp nemrég vettem rózsa- és narancsvirágvizet, úgyhogy kapásból fel is tudtam használni ezeket a desszertnél.

Egyébként hőségriadós napokra is megfelelő. A túrót nem kell melegíteni, a mákos krémet pedig még a reggeli hűvösebb órákban el lehet készíteni, és így összeállítva estére tökéletesen lehűl majd.

 

Hozzávalók 4 kisebb pohárhoz:

Túrós rész:
160 g túró
100 g tejföl
20 g nyírfacukor
1 ek. narancsvirágvíz
1 ek. citromlé
1/2 narancs héja (opcionális)

Mákos rész:
100 g darált mák
50 g nyírfacukor
50 g narancslekvár
130 ml tej
1 ek. narancsvirágvíz
1 ek. citromlé

8 db vajaskeksz

 

 

Összeállítás:

A túrót áttöröm, összekeverem a tejföllel, cukorral és az ízesítőkkel és félreteszem. Elég egyszerű :)

A mákot a cukorral és a tejjel sűrűre főzöm. Ha már krémesedik, hozzáadom a lekvárt és az ízesítőket, átforrósítom az egészet, és félreteszem egy kicsit hűlni.

Poharakba rétegeztem, de ez persze megoldható egyben, egy nagyobb tálban is. Minden pohár aljára kerül egy keksz összetörve, erre teszem a túrós krémet, majd ráhalmozom a mákosat is. Hűtőbe teszem pár órára, hogy összeérjenek az ízek, és hogy a keksz kellőképpen átpuhuljon. Tálalás előtt a tetejére szintén morzsásra tört kekszet halmozok.

Isteni hűsítő desszert lesz belőle :)

XLIII. VKF és a vaníliás keksz fagylalt

 

A pünkösdi hétvége idén nagy jelentőséggel bírt az életemben: ekkor szereztem be ugyanis életem első fagyigépét.

Sokáig úgy gondoltam, teljesen felesleges holmi lenne a már eleve túlzsúfolt konyhámban, de mikor láttam a blogokon megjelenő, jobbnál jobb recepteket, feltámadt bennem a mindent legyőző vágy egy ilyen szerkezet birtoklása iránt. Szóval fogtam magam, felkerekedtem, és beszereztem egyet.

Első próbálkozásom egy csokiskeksz fagylalt volt – isteni lett, de akkor hirtelenjében úgy eltűnt, hogy fotózni már nem is maradt időm. Meg az azutánit sem… meg az azutánit sem…

De aztán jött a VKF kiírás, és úgy döntöttem, most már csakazért is készítek fagyit úgy, hogy meg is örökítem a végeredményt.

Végül ezzel a rémesen egyszerű, ámde annál nagyszerűbb vaníliáskeksz fagylalttal rukkoltam tehát elő. E fagyi megszületésének egyébként két roppant fontos oka van:Vaníliás azért lett, mert anyukám a csokiskeksz fagyi után megjegyezte, hogy lehetne most már valami csoki-mentes édesség is terítéken. A keksz pedig pusztán azért került bele, mert rájöttem, hogy szeretem, ha a fagyiban vannak keksz/sütidarabok.

Jöjjön a recept:

 

Hozzávalók:

200 g mascarpone
100 g tejföl
1 dl tej
50 g cukor
1 tk. vaníliaesszencia
csipet só
65 g vaníliás keksz (ez esetben bolti, bár házival nyilvánvalóan még jobb lenne)

 

Összeállítás:

Ciki is külön bekezdést szentelnem ennek, olyan egyszerű: a keksz kivételével mindent összekeverünk,a gépbe töltjük, majd ráhagyjuk a munka oroszlánrészét. Ha már kellően krémesre keverte az alapunkat, beledobjuk az összetört kekszet, forgatunk rajta még párat, és készen is vagyunk.

Cseresznyeáradat – legyen pite!

 

Szegény cseresznye, igencsak háttérbe van szorulva a meggy miatt. Persze, ha választani kell köztük, nagyon sokan az előbbire tennék le a voksukat, kerekteresebb íze miatt. Én azonban a cseresznyét is imádom (mondjuk ehhez valószínűleg az is nagyban hozzájárul, hogy a telken több hatalmas cseresznyefa áll).

Ilyenkor május-júniusban egyébként szuper program családilag kimenni, és leszedni (leenni…) a fáról az érett gyümölcsöket. Persze ezt harci sérülések nélkül sosem úszom meg: számomra ugyanis nincs cserkószedés fáramászás nélkül.

Persze, mikor a több kosárnyi cseresznye ott áll a nappaliban, jogosan merül fel a kérdés, hogy mit kezdjen vele a buzgó csapat. Egy része persze elfogyott nyersen, frissen, aztán tetemes mennyiségből készítettem lekvárt is (ezen is sokan meglepődnek, amikor mondom: “cseresznyéből is lehet lekvárt csinálni?” – lehet, de még milyet… :) ), de mindenképpen valami süteménybe is fel szerettem volna használni őket. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a meggyes pite példájára készüljön belőle valami. Nem is fogtam mellé vele, isteni édesség kerekedett ki belőle. És ami még mellette szól, hogy nagyon egyszerű elkészíteni és hamar az asztalra(a hasunkba) kerülhet (főleg akkor, ha azt sem várjuk meg, míg kihűl…).

Hozzávalók:

Tésztához:

200 g liszt
50 g vaj
50 g cukor
1 csipet só
1 tk. sütőpor
3 ek. tejföl
1 tojássárgája

Töltelékhez:

700 g cseresznye (magozva kb. 550 g)
50 g cukor
1/2 citrom reszelt héja és leve
30 g keményítő

Kenni:

1 tojásfehérje

Összeállítás:

A tésztához a lisztet a cukorral, sóval és a sütőporral elkeverjük. Ebbe belemorzsoljuk a hideg vajat, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejfölt, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk. Ezután becsomagolva hűtőbe tesszük, legalább fél órára.

A töltelékhez a cseresznyét kimagozzuk, majd összekeverjük az összes alapanyaggal. Egyébként ezt simán fel lehet dobni még plusz főszerekkel: a fahéj pl. igazán jól passzol hozzá, de bátrabbak szerintem egy csipet kardamommal sem foghatnak mellé.

A tésztát a hűtőből kivéve kettéosztjuk, majd mindkét részt vékonyra nyújtjuk. Egy tepsi aljára helyezzük az egyik lapot, majd 200°C-os sütőben, kb. 20 perc alatt elősütjük, hogy a később rákerülő nedves töltelék ne áztassa el. Ha már pici színt kapott, kivesszük, és gyorsan lekenjük a tojásfehérjével. Hagyjuk, hogy rászikkadjon, ez is az átázást segít elkerülni.

Ekkor oszlassuk el az alsó rétegen a tölteléket, majd fektessük rá a második tésztalapot. Szurkáljuk meg, majd kenjük le (spórolósan a tojásfehérjével, de ha szebbre szeretnénk, egész tojással, sőt, csak tojássárgájával is megtehetjük).

Tegyük vissza a sütőbe, és 190°C-on süssük körülbelül 30 percig. Ha pirul a teteje, vegyük ki, és tálalhatjuk is.

A Burgonyás Pogácsa – csupa nagybetűvel

 

Bátran kijelenthetem, a pogácsa nosztalgikus étel. Mindenki őriz emlékeket gyermekkori, nagymama által sütött darabokról, vagy éppen későbbi, sörözős-borozós estéket kísérő társaikról.

Nekem a burgonyás pogácsa pl. azokat az időket idézi vissza, amikor az M7-es autópálya még csak Balatonaligáig volt kiépítve. Onnan a 7-es úton kellett tovább haladnunk, mikor le akartunk jutni a balatonmáriafürdői nyaralónkig. Út közben, Balatonlellén mindig megálltunk egy cukrászdában. Itt mindenki evett pár gombóc fagyit (csak hogy rögtön rá is hangolódjunk a nyaralásra), amit gyorsan elnyaltunk, majd a hátralévő útra egy “kis” adag burgonyás pogácsát is magunkkal vittünk. Na az a pogácsa… az isteni volt. Az illata átjárta a kocsit, így a két első ülés közé helyezett zacskó, amiben adták, nagyon gyorsan kiürült.

Amikor ezeket a burgonyás pogácsákat sütöttem, pontosan ugyanezt az illatot éreztem a konyhában, és mikor megkóstoltam, újra 7 éves kislánynak éreztem magam, aki a döcögő autóban, még fagyitól átfagyott torokkal, a langyos pogikat majszolja…

 

Úgyhogy a recept, amit egyébként több ötletből dobtam össze egy bababulira, és első alkalommal rögtön két kiló lisztből gyúrtam (kép alul) maradt. Azóta már harmadszorra készítettem az utóbbi időben, és mindig elfogyott, mind egy szálig.

Hozzávalók:

450 g burgonya – főzve, áttörve
50 g élesztő
1 dl tej
1 teáskanál cukor
550 g liszt
200 g vaj
1 evőkanál só
1 tojás
2 evőkanál tejföl

+ tojás lekenni

Összeállítás:

Az élesztőt meleg, cukrozott tejben futtassuk fel.
A lisztet keverjük össze a sóval, morzsoljuk bele a vajat, majd képezzünk mélyedést a közepébe. Ebbe öntsük a pürésített burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt, és dagasszuk az egészet rugalmas tésztává. Ha kell, adhatunk hozzá még lisztet (burgonya és lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel), de ne keményítsük túl vele: könnyű, lágy tésztának kell maradnia.

Tegyük félre fél órára pihenni, majd átgyúrás után hagyjuk még fél órát magára.

Ezután nyújtsuk ki (kb. fél centi vastagra), vagdossuk rácsosra a tetejét, szaggassuk ki.  A tetejét kenjük le tojással, majd 200 °C-os sütőben süssük aranybarnára.

 

Ilyen amikor két kiló lisztből készül:

 

 

És amikor az megkel:

 

 

Arról már sajnos nincs kép, hogy mennyi lesz belőle végül (nem is lehetne… sajnos hűlés közben is gyorsan “párolog” :D).

Dupla születésnapi torta–túrósan, csokisan, gyümölcshabbal

Múlt hét hétfőn készült először ez a torta, a tánctanárunk születésnapjára. Nővérkém szólt nap közben, hogy ha van időm és kedvem, összedobhatnék valamit. Hát éppen mindkettőből akadt, úgyhogy semmi nem állíthatott meg, hogy valamit kikreatívkodjak magamból hirtelen.

Valami túrós dolgot képzeltem el, de hogy igazán csajos és tavasz-ígéretet hozó legyen, megálmodtam hozzá ezt a kellemesen édeskés-savanykás gyümölcshabot.

Ott helyben el is fogyott az egész adag. Anyukám is kóstolta, és az első kérdése az volt, mikor ismétlem meg újra. Nos, mivel a szülinapja épp május hatodikán volt esedékes, hamar jött az újrázás, a kép már erről, a második sütésről készült.

Egyébként egyszerű, brownie alap, túrókrém, tejszínes gyümölcshab. És látványra sem utolsó.

Hozzávalók:

Brownie alap:

70 g étcsokoládé
70 g vaj
50 g cukor
40 g liszt
1 db tojás
20 g kakaópor
1 tk. vaníliaesszencia

Túrós rész:

250 g túró
100 ml tej
20 g keményítő
40 g cukor
1 db tojás
1 tk. vaníliaesszencia
1/2 citrom héja és leve

Gyümölcsös hab:

300 ml tejszín (fele növényi, fele állati)
150 g gyümölcs (mirelit)
2 ek. tejföl
2 ek. cukor
2 ek zselatin (1 ek. zselatin fél dl forró vízben feloldva, ebből kell kettő evőkanálnyi)

Összeállítás:

Az alaphoz a csokoládét felolvasztjuk. A vajat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojást, és ezzel is kihabosítjuk. Ekkor hozzácsurgatjuk a csokoládét és a vaníliaesszenciát, majd a lisztet és a kakaóport is hozzászitáljuk, és elkeverjük benne. Tortaformába töltjük, és 180 °C-on elősütjük, éppen csak annyira, hogy a felszíne pici kérget kapjon.

A túrós réteghez a keményítőt csomómentesen elkeverjük a tejjel. A túrót áttörjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot, a citromot, a tojást a keményítős tejet, a vaníliaesszenciát és a cukrot. A masszát a félig kisült brownie tetejére simítjuk, majd visszatesszük a sütőbe, és körülbelül háromnegyed óra alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a közepe picit kezd púposodni. ekkor vegyük ki, és hűtsük le teljesen.

A habhoz a gyümölcsöt a cukorral főzzük fel. A gyümölcs fajtája egyébként bármiféle lehet. Én mirelit erdei gyümölcs keveréket használtam, de mindenki válogathat kénye-kedve szerint. A felfőzés után át is passzírozhatjuk. Én ezt kihagytam, csak krumplinyomóval törtem szét őket főzés közben. Hűtsük ki, majd keverjük hozzá a tejfölt.
A tejszínt verjük kemény habbá, majd a folyékony zselatint is adjuk hozzá (ha valaki nem szeretne növényi tejszínt használni, az tegyen bele pluszban porcukrot és több zselatint). Ez után forgassuk a már kihűlt gyümölcsszószhoz, és kenjük az egészet a szintén hideg tortára.

 

Túrós epres nyalánkság – a színpompás XLII. VKF-re

A mostani VKF téma, amit Strawberry hirdetett nagyon kedvemre való. Az eredeti, epres kiírás ugyan ki lett bővítve, nálam mégis ilyen desszert került terítékre. Egyszerűen szembe jöttek velem ezek a csodaszép eprek. Nem tudtam ott hagyni őket, így az eredeti, utolsó medvehagyma-tartalékaimat felélni kívánó recept helyett ezt az ételt készítettem el. Egyszerű, ámde nagyszerű süteményről van szó egyébként. Nyáron igazán kellemes, üdítő édesség lehet, de így tavasszal, egy testes leves után is kielégítő fogásnak bizonyult :)

És mivel szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, anyáknapi desszertnek is kitűnő volt  :)
Az én drága anyukámnak pedig itt is köszönöm, hogy van nekem!


Hozzávalók:

Tésztához:
2 db tojás
40 g cukor
40 g liszt

Töltelékhez:

100 g mascarpone
100 g tejföl
200 g túró
200 g joghurt
60 g porcukor
1/2 citrom héja

200 g bogyós gyümölcs (mirelit)
8 db nagy eper

Összeállítás:

A tészta hozzávalóiból egyszerű piskótát sütünk. Ehhez a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét lazán felverjük, majd a cukor kétharmadát hozzáadva kemény habbá verjük. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítjuk. Hozzáadjuk a fehérjéhez, majd a lisztet hozzászitáljuk, és óvatosan beleforgatjuk.
Egy kisebb tepsiben, 180°C-on, körülbelül fél óra alatt készre sütjük.

A krémhez a túrót áttörjük (villával, krumplinyomóval, de akár passzírozhatjuk is, ha igazán krémesre szeretnénk). Hozzáadjuk a mascarponét, a tejfölt, a joghurtot és a porcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, és kikeverjük. Ha szükséges, ízlés szerint lehet bele tenni egy kis citromlevet is. Én szeretem, ha kicsit savanykás.

A kisült piskótát vízszintesen ketté vágjuk. Az alsó lapra kenjük a túrós krém felét, rászórjuk a bogyós gyümölcsöket (én mirelitet használtam, és simán, még fagyosan rádobáltam őket). Erre ráhelyezzük a második piskótalapot, amit a túrós krém másik felével fedünk be.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap félbevágott eperszemekkel díszítjük, és már tálalhatjuk is.

Medvehagymás pogácsa

Nem tehetek róla, tavasszal engem is mindig elkap a medvehagyma láz. Csináltam már belőle gnocchit, pestót, de annyira vonzóak voltak a blogokon szembejövő medvehagymás-pogácsa receptek, hogy ennek a felhasználási módnak sem tudtam ellenállni.

Fő ihletőim Kriszta és Reni voltak. Az ő receptjeiket ötvözve született meg a saját változatom, amit most közreadok.
Azt mondanom sem kell, isteni lett! Igencsak megfogyatkoztak, mialatt a rácson hűltek… :) Az ízek nagyon jól harmonizálnak, a hajtogatástól nagyon könnyű, réteges a szerkezetük, sülés közben pedig olyan nagyszerű illat járta be a lakást, hogy azt elképzelni nem lehet. Ezt érezni kell! Úgyhogy mindenkit arra buzdítok, próbálja ki!Nálunk még biztos, hogy fog készülni.

Hozzávalók:
500 g liszt
25 g élesztő
1,5 dl tej
1/2 tk. cukor
1 tk. só
100 g vaj
250 g feta
100 g krémsajt/tejföl
1 csokor medvehagyma
1 tojás
Összeállítás:
Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
A medvehagymát vágjuk apró darabokra.
A lisztet keverjük össze a sóval, majd morzsoljuk bele a vajat és a feta sajtot.
Adjuk hozzá a krémsajtot, a tojást és a medvehagymát, majd dagasszuk pár percig.
Tegyük langyos helyre, és kelesszük egy óráig. Ez után nyújtsuk ki, hajtsuk félbe, majd még egyszer félbe. Tegyük félre pihenni fél órára. Ennek leteltével ismételjük meg az előbbi hajtogatást, majd hagyjuk ismét 30 percet pihenni. Ekkor nyújtsuk ki, szaggassuk ki (én simán kockákra vágtam, így kevesebb az újra begyúrni való tésztadarab).
Kenjük le tojással, majd a tepsin hagyjuk még 15 percet pihenni.
190 °C-on süssük aranybarnára.

Túrós, rudis, másképpen - megihletve

A túróruditorta engem is megihletett. Szülinapra már készült az eredeti változat is, de aztán Doktor Pepper új ötlete sem hagyott nyugodni. Így született ez a süti: krémes, citrusos túrókrém, lágy, brutálcsokis alapon. ISTENI!










 Hozzávalók:

Alaphoz:

70 g csoki

70 g vaj

70 g cukor

40 g csokis pudingpor

1 tojás

2 evőkanál kakaó

Túróhoz:

150 g túró

300 g tejföl

cukor ízlés szerint

1 citrom héja és leve

3 tojás

1 evőkanál házi vaníliás cukor

2 evőkanál keményítő

Összeállítás:

A tésztához a csokit a vajjal és a cukorral gőz felett összeolvasztjuk. Ha megolvadt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tojást, majd a pudingport és a kakaót beleszitáljuk és gyorsan összeforgatjuk. 200°C-os sütőbe tesszük, és addig sütjük, míg a tetején vékony hártyaréteg nem keletkezik (kb. 10 perc).

Ezalatt a krémhez a túrót áttörjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval.

A félig megsült lapra öntjük, a sütő hőfokát levesszük 160 °C-ra, és így készre sütjük kb. 50 perc alatt. Akkor van kész, ha a közepe már nem remeg.

Kis kockákra vágva isteni egy vendégségbe harapnivalónak, tortaformában készítve pedig tökéletes ajándék lehet minden túrórudi-kedvelőnek.