Húsvéti hangulatban–répamuffin magvasan, narancsos mascarponekrémmel

 

Asztali jelenet:

- Mi ez?
- Répatorta.
- De én azt nem szeretem.
- Honnan tudod, hogy nem szereted, amikor sohasem kóstoltad?
- Répa van benne, jó nem lehet...
- Dehát a répa nem is érződik rajta.
- Akkor minek rakják bele?
- … (nagyongondolkozik) Mert húsvét van! A húsvéti nyuszi pedig szereti a répát.

Így még a konzervatív ízlésű családnak is el lehet adni a répatorát (jelen esetben minimuffint). Persze, nem is kell mondanom, az első falat után már senkinek nem volt gondja azzal, hogy répa van a sütiben… falták ezerrel. A naracsos mascarponekrém pedig nagyon jól áll neki. Kellemes krémességet ad a tömör süteménynek.

Hozzávalók:

Tészta (36 db minimuffinhoz):

300 g répa (pucolva)
160 g cukor (én fele-fele arányban használtam sima kristálycukrot és nádcukrot)
2 tojás
75 ml olaj
125 g olajos mag (nálam 60 g darált mandula és 65 g durvára tört dió volt kéznél)
125 g liszt
1,5 tk. sütőpor
0,5 tk. szódabikarbóna
1 tk. fahéj
csipet só
0,5 narancs reszelt héja

Krém:

4 ek. mascarpone
1 ek. porcukor (de ez ízlés kérdése)
0,5 narancs reszelt héja
1 narancs leve
(plusz egy kevés citromlé, de ez elhagyható, nekem nem volt elég savanykás a narancsom)

Összeállítás:

 

A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval és a fahéjjal.
A répát reszeljük le nagylyukú reszelőn.
A tojásokat verjük habosra a cukorral. Ehhez adjuk hozzá az olajat, reszeljük hozzá a narancshéjat, majd kevejük el benne a répát, a magvakat és a lisztes egyveleget.
Osszuk szét formákba, és tegyük 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Nálam körülbelül 20 percet sültek.

A krémhez egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.

A kisült muffinokat kenjük le a krémmel. A tetejére helyezhetünk egy-egy diószemet is, ha flancolni szeretnénk. Ha nem, akkor csak simán üljük körbe a sütis tálat, ragadjon mindenki egy darabot, és kanalazzon rá annyi krémet, amennyit nem szégyell :)

 

Én ezzel kívánok mindenki számára Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Diós kalács lusta délutánokra

Terveimmel ellentétben eléggé elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben. Pedig a konyha nem állt ám üresen, sőt... csak az a fránya fotózás maradt el mindig. Kép nélkül pedig ugyebár nem olyan vonzóak a receptek :)

A minap készült diós kalács azonban olyan szép lett, hogy vétek lett volna kihagyni a megörökítését.

Az alapja a sokak által jól ismert hokkaido kalács tésztája. Gondolkoztam, mi kerüljön bele, de mivel még a nagy karácsonyi bejgligyártással sem sikerült felélni a diókészletünket, úgy döntöttem, ebből készítek bele tölteléket.

Hozzávalók: 

Tészta:

1 dl tej

1 dl tejszín

1 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. tejpor (vagy burgonyapehely)

250 g liszt

50 g kenyérliszt

15 g élesztő

csipet só

Töltelék:

kb. 300 g dió

2 dl tejföl

4 ek. nádcukor

csipet fahéj

1 ek. házi vaníliáscukor

Összeállítás:

A tésztához kicsit felfuttatom az élesztőt a meglangyosított tej- tejszín- cukor keverékében. Az átszitált liszthez adom a tejport és a sót, majd a tojássárgájával és a tejes keverékkel puha tésztává dagasztom, majd egy órára pihenni hagyom.

A töltelékhez a diót ledarálom (én a felét durvábbra, felét teljesen finomra őröltem), majd a tejföllel és az ízesítőkkel összekeverem. Az, hogy mit, mennyit és miből teszünk hozzá, ízlés kérdése, kóstolgassuk, hogy kedvünkre való legyen.

A megkelt tésztát három részre osztom. Mindegyik részt téglalap alakúra nyújtom, elkenem rajtuk a tölteléket és felcsavarom őket. Ezután a három rudat egyszerűen összefonom.

A kalácsot kenyérformába teszem (persze lehet simán tepsin is sütni, csak a kenyérforma jobban megzabolázza a kalácsunk alakját), majd 180 °C-os sütőben aranybarnára sütöm.

Marlenka karácsonyra

Természetesen nálunk is volt karácsony. Lassan egy hónapja. És én vagyok olyan őrült, hogy így utólag hozom szóba, hogy mindenkinek egy kicsit fájdítsam a szívét a mindennapokba való visszazökkenés miatt.
Igen, ennyire kegyetlen tudok lenni, de csak azért, hogy elmondhassam annak a süteménynek a receptjét, amit én készítettem itthon a családnak és barátoknak.
Mivel én vagyok itthon az édességfelelős, tudtam, hogy nekem kell majd valami nagyszabásút alkotnom ezen az ünnepen is.
Mivel azzal is tisztában voltam, hogy azon a bizonyos december huszonnegyedikei napon éppen semmi időm nem lesz a sütögetésre, okosan a homlokomra csaptam, s valami olyan recept után kezdtem kutatni, amit előre el lehet készíteni.
Mikor rájöttem, hogy az általunk annyira kedvelt, ám házilag még soha el nem készített örmény süteményt, a marlenkát nem csak hogy el lehet, de el is kell készíteni pár nappal előbb, hacsak nem akarunk vághatatlan, széttöredező édességet kapni, nagyon megörültem.
Rögtön nekiláttam felkutatni egy receptet az interneten. Találtam is. Kettőt. Mind a kettő a diós marlenkát mutatta be. Nem voltam teljesen megbékélve a leírtakkal, így kisebb változtatások közbeépítésével csináltam meg, de a végeredmény isteni lett.
És mivel a kávézóban, ahol enni szoktuk ezt a süteményt csokis is kapható, nem hagyhattam enélkül a családot: megalkottam kis fejemben a csokoládés változatot is (képek alapján ellenőrizve közben, és íz alapján bizonyosságot nyerve utólag tényleg olyan lett, mint a bolti. Csak még jobb. Mert házi :) ).

Tehát nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a recept:

Diós marlenka:
Hozzávalók:

Tészta:

• 450-500 g liszt
• 100 g puha vaj
• 2-3 evőkanál méz
• 150 g cukor
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1 kávéskanál ecet
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

Krém:

• 600 ml tej
• 300 g cukor
• 350 g vaj
• 80 g darát dió
• 3 cl konyak

Összeállítás:

A tésztához a vajat, a mézet, a cukrot és a tojásokat gőz fölött összesűrítjük, majd félretesszük hűlni.
Az ecetet a szódabikarbónával összekeverjük, majd ezt is a kihűlt mézes keverékhez adjuk. Végül a tejfölt és a lisztet is hozzáöntjük, és összegyúrjuk. 2-3 órát szobahőmérsékleten állni hagyjuk.

Addig elkészítjük a krémet. A tejet a cukorral közepes lángon elkezdjük főzni. Magára hagyhatjuk, csak néha igényel egy-egy keverést. (Ha tudjuk, csinálhatjuk 500 ml cukrozott sűrített tejből is, nekem nem volt erőm lemenni a boltba keresni). Addig főzzük, míg barnulni és sűrűsödni nem kezd. Innentől már jobban odafigyelve, sűrűbben kavargatva addig főzzük, míg sűrű, de még kenhető, karamellizált masszát kapunk.
A vajat habosítjuk, majd összekeverjük, az elkészített krémmel. Hozzáöntjük a konyakot és a diót is, és készen van.

A tésztát elővesszük a hűtőből, 5-6 részre osztjuk. Itt jön a macerásabb része a dolognak. A darabokat 2-3 mm-es téglalapokká nyújtjuk, majd 180 fokos sütőben 5-7 perc alatt külön-külön aranybarnára sütjük őket.
Amikor ezzel megvagyunk, a tésztát a krémmel rétegezzük úgy, hogy a tetejére is krém kerüljön legvégül.

Egy napig szobahőmérsékleten, majd 2-3 napig hűtőben állni hagyjuk. Ezalatt szépen megpuhul a mézes tésztalap is, és átjárja a krém aromája az egész süteményt.
A tetejét dióval szórjuk le, kockákra vágva tálalható :)

És ez még csak a fele... :)

Csokoládés marlenka:
Hozzávalók:

Tészta:

• 450-500 g liszt
• 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 100 g puha vaj
• 2-3 evőkanál méz
• 150 g cukor
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1 kávéskanál ecet
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

Krém:

• 600 ml tej
• 300 g cukor
• 350 g vaj
• 3 cl konyak

Összeállítás:

Megegyezik a dióséval, csak a tésztába a liszttel együtt kakaót is keverünk, ellenben a krémből kihagyjuk a diót.
Tetejére cukrozott kakaóport szórok.