A nyár vége, a házi Tiramisu fagyi, a VKF XLIV. fordulója

 

Még Kriszta írta ki a VKF legújabb kihívását július végén, aminek a mottója a késztermékekkel való leszámolás volt. Mondhatom, hogy volt, hiszen a határidő már három napja lejárt, remélem ez a pár nap késés azonban még bocsánatos bűnnek bizonyul a szervezőasszony szemében, és elfogadja nevezésképp.

Főleg, mivel maga a fagyi már hetekkel ezelőtt elkészült és el is fogyott mind egy szálig, éppen csak a posztolás váratott magára.

Maga a téma egyébként nagyon tetszett, főleg, mert egész életemet próbálom a “boltit házilag” szellemében leélni. Jó érzés a saját kezem munkájától jól lakni, örömet okoz, hogy általában finomabbra is sikerülnek az egyes ételek, mint a boltban kapható társaik, és nem mellesleg tudom, hogy nem tartalmaznak semmiféle guar gumit, sem mesterséges színezéket vagy aromákat.

Amiket például könnyedén megtalálhatunk a megvásárolt Tiramisu fagylaltunkban is, ami ezek mellett “legalább” jóféle mascarponét sem tartalmaz.

Persze, nem mondom, hogy nem esik jól egy forró nyári délutánon az is… De jó érzés, ha örömet tudunk szerezni másnak, ezzel a saját magunk által készített finomsággal.

A receptet magam állítottam össze, gyakorlatilag tiramisu fagyasztva, tojás nélkül.

Hozzávalók:

Alap:

200 g mascarpone
2 dl tej
50 g cukor
vanília
csipet só

Szirup:

0,5 dl kávé (én nescafét oldottam fel, jó erősre)
1 kávéskanál rum
10 g étcsoki

kb. 20 db babapiskótatallér (sima babapiskótából kevesebb) – ami szintén házi lehet
kakaópor

 Összeállítás:

Az alap hozzávalóit összekeverjük, majd fagyigépben fagyasztani kezdjük.

A szószhoz a forró kávéba beleolvasztjuk a csokoládét, majd hozzáadjuk a rumot is.

A babapiskótákat ebbe a szirupba mártjuk, majd az edény aljába rakosgatjuk a felét.

Ha a fagyink szinte teljesen kifagyott, belecsorgatjuk a megmaradt szirupot is, még párat hagyjuk keveredni, majd leállítjuk a gépet, és a márványos színezetű krém felét a lerakott piskótára öntjük.

Ekkor ráhelyezzük a babapiskóták második felét, rákanalazzuk a maradék krémet, s végül kakaóporral megszórjuk. Fagyasztóba tesszük, és egy nap múlva fogyaszthatjuk.

XLIII. VKF és a vaníliás keksz fagylalt

 

A pünkösdi hétvége idén nagy jelentőséggel bírt az életemben: ekkor szereztem be ugyanis életem első fagyigépét.

Sokáig úgy gondoltam, teljesen felesleges holmi lenne a már eleve túlzsúfolt konyhámban, de mikor láttam a blogokon megjelenő, jobbnál jobb recepteket, feltámadt bennem a mindent legyőző vágy egy ilyen szerkezet birtoklása iránt. Szóval fogtam magam, felkerekedtem, és beszereztem egyet.

Első próbálkozásom egy csokiskeksz fagylalt volt – isteni lett, de akkor hirtelenjében úgy eltűnt, hogy fotózni már nem is maradt időm. Meg az azutánit sem… meg az azutánit sem…

De aztán jött a VKF kiírás, és úgy döntöttem, most már csakazért is készítek fagyit úgy, hogy meg is örökítem a végeredményt.

Végül ezzel a rémesen egyszerű, ámde annál nagyszerűbb vaníliáskeksz fagylalttal rukkoltam tehát elő. E fagyi megszületésének egyébként két roppant fontos oka van:Vaníliás azért lett, mert anyukám a csokiskeksz fagyi után megjegyezte, hogy lehetne most már valami csoki-mentes édesség is terítéken. A keksz pedig pusztán azért került bele, mert rájöttem, hogy szeretem, ha a fagyiban vannak keksz/sütidarabok.

Jöjjön a recept:

 

Hozzávalók:

200 g mascarpone
100 g tejföl
1 dl tej
50 g cukor
1 tk. vaníliaesszencia
csipet só
65 g vaníliás keksz (ez esetben bolti, bár házival nyilvánvalóan még jobb lenne)

 

Összeállítás:

Ciki is külön bekezdést szentelnem ennek, olyan egyszerű: a keksz kivételével mindent összekeverünk,a gépbe töltjük, majd ráhagyjuk a munka oroszlánrészét. Ha már kellően krémesre keverte az alapunkat, beledobjuk az összetört kekszet, forgatunk rajta még párat, és készen is vagyunk.