A mostani VKF fordulót Zizi hirdette meg, a Zizi kalandjai blog írója.
A téma nagyon tetszik, és sajnos nem tudtam megállni, hogy a címben ne süssek el egy szörnyen 
erőltetett poént,de igaz, ami igaz: a kiírás témája a sütőtök a blogos újítás pedig az hogy ez az általam elsőként szerepeltetett főétel itt a Kicsi ház konyháján.
Azt azért le kell szögeznem: nem azért nem szerepeltek eddig ilyen receptek, mert én csak édességeken élnék, sőt. Kifejezetten az egészséges ételek híve vagyok. Csak éppen a desszertek sokkal fotogénebbek, mint egy tál kuszkusszal rakott kelbimbó, vagy egy adag fergeteges zöldségleves, az ilyen típusú fotók területén még erősen fejlődnöm kell, ezért várattak eddig magukra.
DE! A VKF-et nem akartam ám kihagyni, főleg, hogy a sütőtök most nálam, sokakhoz hasonlóan, igencsak gyakran üdvözölt vendéggé vált. Most is van épp egy példány a kamrában, aki egy újabb felhasználási módra vár. Nehezen tudom elhinni, hogy kislány koromban ki nem állhattam ezt a fantasztikus zöldséget (vagy gyümölcsöt? - már erről is hallottam vitákat).
A recept tartalmaz ugyan húst, de ez a vegetáriánus kiíráskövetelménynek megfelelően elhagyható (zárójelben jelzem, hogyan).
Először sütőtökkrémlevest tavaly ettem: akkor a Floriol Gasztropárbaj-ra bekerülve, a döntő főzésen készített egyik csapattársam csilis sütőtökkrémlevest. A kecskesajtgolyók ötlete is innen származik, nagyon tetszett akkor is ez a sós kontraszt, az édeskés leves mellett.
Ez a mostani leves viszont most nálam az, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: ilyen jól, szerintem, még sosem találtam el a saját ízlésemet! És higgyetek nekem, ez nagy szó. Nem is gondolná az ember, hogy másokat kielégíteni mennyivel könnyebb, mint önmagát. De ez a recept minden igényemnek megfelel: épp eléggé csíp, épp eléggé melegít, épp eléggé édes, épp eléggé sós, és még folytathatnám hajnalig. De nem teszem. Készítsétek el, és folytassátok ti magatok a sort :)
Hozzávalók:
1 kisebb sütőtök
5 szelet bacon szalonna - elhagyható
1 ek. olívaolaj
1 nagy hagyma
1 cm-es darab gyömbér
1/2 kk. chili por
só, bors
100 g kecskesajt
Elkészítés:
A sütőtököt felvágjuk, magjait kiszedjük, és 190°C-os sütőben puhára sütjük. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk hűlni egy kicsit.
Azalatt a bacont apró kockákra vágjuk, szinte morzsákká, és a hagymát is felaprítjuk.
Kevés olajon a szalonnát lepirítjuk, majd a java részét kiszedjük egy papírtörlőre. (Ha vegetáriánus módon készítjük, hagyjuk ki ezt a lépést, és rögtön kezdjünk a hagyma lepirításával.)
A visszamaradt zsiradékon a hagymát kevés sóval megszórva megfonnyasztjuk, kicsit karamellizáljuk. A sült, langyosra hűlt sütőtököt héjából kikanalazzuk, és a hagymához adjuk. Felöntjük vízzel, és főzni kezdjük.
A gyömbért megpucoljuk (erre legalkalmasabb egy kiskanál: ezzel szépen le lehet kaparni a héját, és így lesz a legkevesebb a veszteség az értékes gyökérből), és belereszeljük a levesalapba.
Ha felforrt, levesszük a tűzről, és összeturmixoljuk. Ekkor kóstolunk, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és egy hintésnyi chili port is adunk hozzá. A sózástól nem kell megijedni, de túlzásba sem kell vinni: annyit használjunk, amennyi szépen helyrebillenti az ízek összhangját. A turmixolás után ellenőrizzük az állagát, ha túl sűrű, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, majd újraforraljuk.
A kecskesajtot kézzel átgyúrjuk, és kis golyókat formázunk belőle. Ezeket a félretett bacon-morzsákba hempergetjük, és ezzel tálaljuk a levest. (Vegetáriánusok ehelyett durvára vágott, pirított tökmagba hempergethetik a golyókat - isteni lesz úgy is).
A tetejére pár csepp tökmagolaj, vagy szezámmagolaj dukál még, és fogyasztható is ez a melengető őszi étel.
