A második tökös a VKF-re - egy duplán tökös pogácsa

Ha már Zizi, a VKF 45. fordulójának rendezője volt olyan kegyes, hogy péntekig még adott haladékot a nevezésre, a heti tökös adagot is felteszem ide.

Ma készült ez a pogácsa: ne ijedjünk meg, a sütőtök íze nem dominál, éppen csak kicsit sejlik fel benne, viszont színre olyan elképesztő tésztát eredményez, hogy csupán az étel látványa is szívet melengető érzés lesz.

A tetejére kerülő jelentős mennyiségű tökmag viszont jelentősen befolyásolja az ízt, így végülis egy nagyon finom tökmagos pogácsát kapunk eredményül, gyönyörű narancsos színvilágban.

Hozzávalók:

400 g joghurt (sűrű)
40 g élesztő
300 g sült sütőtök pürésítve
650 g liszt
1 tojás
2 tk. só
tökmag

Elkészítés:

A joghurtot enyhén melegítsük meg, majd keverjük el, és futtassuk fel benne picit az élesztőt.

Közben a lisztet és a sót mérjük ki egy tálba, készítsünk mélyedést a közepébe. Ide öntsük a tojást, a sütőtökpürét és az élesztős joghurtot, majd dagasszuk ki a tésztát.

Lágy lesz, kalácstészta szerű.
Langyos helyen hagyjuk duplájára kelni, majd nyújtsuk ki  ujjnyi vastagra, szaggassuk ki pogácsaszaggatóval, kenjük le tojással, s végül szórjuk meg gazdagon tökmaggal.

180°C-ra előmelegített sütőben süssük, míg aranyló narancsszínű nem lesz. Ez körülbelül 20-25 percet vesz igénybe, majd győzzük kivárni, míg egy picit meghűl, és már kóstolhatjuk is.

Egyébként szerintem ebből a receptből simán készülhet valamiféle péksüti is, ha kifli, vagy zsemle formára alakítjuk, mert a tésztája könnyű, légies, és nem túl zsíros.
Ilyen formában pedig el tudnék hozzá képzelni egy jó karakteres sajtból, például roquefortból készült kencét, és kész is a fantasztikus tízórai.

Gyömbéres sütőtökkrémleves (baconos) kecskesajtgolyókkak - egy Tök nagy újdonság a blogon a XLV. VKF-re

A mostani VKF fordulót Zizi hirdette meg, a Zizi kalandjai blog írója.

A téma nagyon tetszik, és sajnos nem tudtam megállni, hogy a címben ne süssek el egy szörnyen erőltetett poént,de igaz, ami igaz: a kiírás témája a sütőtök a blogos újítás pedig az hogy ez az általam elsőként szerepeltetett főétel itt a Kicsi ház konyháján.

Azt azért le kell szögeznem: nem azért nem szerepeltek eddig ilyen receptek, mert én csak édességeken élnék, sőt. Kifejezetten az egészséges ételek híve vagyok. Csak éppen a desszertek sokkal fotogénebbek, mint egy tál kuszkusszal rakott kelbimbó, vagy egy adag fergeteges zöldségleves, az ilyen típusú fotók területén még erősen fejlődnöm kell, ezért várattak eddig magukra.

DE! A VKF-et nem akartam ám kihagyni, főleg, hogy a sütőtök most nálam, sokakhoz hasonlóan, igencsak gyakran üdvözölt vendéggé vált. Most is van épp egy példány a kamrában, aki egy újabb felhasználási módra vár. Nehezen tudom elhinni, hogy kislány koromban ki nem állhattam ezt a fantasztikus zöldséget (vagy gyümölcsöt? -  már erről is hallottam vitákat).

A recept tartalmaz ugyan húst, de ez a vegetáriánus kiíráskövetelménynek megfelelően elhagyható (zárójelben jelzem, hogyan).

Először sütőtökkrémlevest tavaly ettem: akkor a Floriol Gasztropárbaj-ra bekerülve, a döntő főzésen készített egyik csapattársam csilis sütőtökkrémlevest. A kecskesajtgolyók ötlete is innen származik, nagyon tetszett akkor is ez a sós kontraszt, az édeskés leves mellett.

Ez a mostani leves viszont most nálam az, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: ilyen jól, szerintem, még sosem találtam el a saját ízlésemet! És higgyetek nekem, ez nagy szó. Nem is gondolná az ember, hogy másokat kielégíteni mennyivel könnyebb, mint önmagát. De ez a recept minden igényemnek megfelel: épp eléggé csíp, épp eléggé melegít, épp eléggé édes, épp eléggé sós, és még folytathatnám hajnalig. De nem teszem. Készítsétek el, és folytassátok ti magatok a sort :)

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök
5 szelet bacon szalonna - elhagyható
1 ek. olívaolaj
1 nagy hagyma
1 cm-es darab gyömbér
1/2 kk. chili por
só, bors
100 g kecskesajt

Elkészítés:

A sütőtököt felvágjuk, magjait kiszedjük, és 190°C-os sütőben puhára sütjük. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk hűlni egy kicsit.
Azalatt a bacont apró kockákra vágjuk, szinte morzsákká, és a hagymát is felaprítjuk.
Kevés olajon a szalonnát lepirítjuk, majd a java részét kiszedjük egy papírtörlőre. (Ha vegetáriánus módon készítjük, hagyjuk ki ezt a lépést, és rögtön kezdjünk a hagyma lepirításával.)

A visszamaradt zsiradékon a hagymát kevés sóval megszórva megfonnyasztjuk, kicsit karamellizáljuk. A sült, langyosra hűlt sütőtököt héjából kikanalazzuk, és a hagymához adjuk. Felöntjük vízzel, és főzni kezdjük.

A gyömbért megpucoljuk (erre legalkalmasabb egy kiskanál: ezzel szépen le lehet kaparni a héját, és így lesz a legkevesebb a veszteség az értékes gyökérből), és belereszeljük a levesalapba.
Ha felforrt, levesszük a tűzről, és összeturmixoljuk. Ekkor kóstolunk, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és egy hintésnyi chili port is adunk hozzá. A sózástól nem kell megijedni, de túlzásba sem kell vinni: annyit használjunk, amennyi szépen helyrebillenti az ízek összhangját. A turmixolás után ellenőrizzük az állagát, ha túl sűrű, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, majd újraforraljuk.

A kecskesajtot kézzel átgyúrjuk, és kis golyókat formázunk belőle. Ezeket a félretett bacon-morzsákba hempergetjük, és ezzel tálaljuk a levest. (Vegetáriánusok ehelyett durvára vágott, pirított tökmagba hempergethetik a golyókat - isteni lesz úgy is).
A tetejére pár csepp tökmagolaj, vagy szezámmagolaj dukál még, és fogyasztható is ez a melengető őszi étel.

A Burgonyás Pogácsa – csupa nagybetűvel

 

Bátran kijelenthetem, a pogácsa nosztalgikus étel. Mindenki őriz emlékeket gyermekkori, nagymama által sütött darabokról, vagy éppen későbbi, sörözős-borozós estéket kísérő társaikról.

Nekem a burgonyás pogácsa pl. azokat az időket idézi vissza, amikor az M7-es autópálya még csak Balatonaligáig volt kiépítve. Onnan a 7-es úton kellett tovább haladnunk, mikor le akartunk jutni a balatonmáriafürdői nyaralónkig. Út közben, Balatonlellén mindig megálltunk egy cukrászdában. Itt mindenki evett pár gombóc fagyit (csak hogy rögtön rá is hangolódjunk a nyaralásra), amit gyorsan elnyaltunk, majd a hátralévő útra egy “kis” adag burgonyás pogácsát is magunkkal vittünk. Na az a pogácsa… az isteni volt. Az illata átjárta a kocsit, így a két első ülés közé helyezett zacskó, amiben adták, nagyon gyorsan kiürült.

Amikor ezeket a burgonyás pogácsákat sütöttem, pontosan ugyanezt az illatot éreztem a konyhában, és mikor megkóstoltam, újra 7 éves kislánynak éreztem magam, aki a döcögő autóban, még fagyitól átfagyott torokkal, a langyos pogikat majszolja…

 

Úgyhogy a recept, amit egyébként több ötletből dobtam össze egy bababulira, és első alkalommal rögtön két kiló lisztből gyúrtam (kép alul) maradt. Azóta már harmadszorra készítettem az utóbbi időben, és mindig elfogyott, mind egy szálig.

Hozzávalók:

450 g burgonya – főzve, áttörve
50 g élesztő
1 dl tej
1 teáskanál cukor
550 g liszt
200 g vaj
1 evőkanál só
1 tojás
2 evőkanál tejföl

+ tojás lekenni

Összeállítás:

Az élesztőt meleg, cukrozott tejben futtassuk fel.
A lisztet keverjük össze a sóval, morzsoljuk bele a vajat, majd képezzünk mélyedést a közepébe. Ebbe öntsük a pürésített burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt, és dagasszuk az egészet rugalmas tésztává. Ha kell, adhatunk hozzá még lisztet (burgonya és lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel), de ne keményítsük túl vele: könnyű, lágy tésztának kell maradnia.

Tegyük félre fél órára pihenni, majd átgyúrás után hagyjuk még fél órát magára.

Ezután nyújtsuk ki (kb. fél centi vastagra), vagdossuk rácsosra a tetejét, szaggassuk ki.  A tetejét kenjük le tojással, majd 200 °C-os sütőben süssük aranybarnára.

 

Ilyen amikor két kiló lisztből készül:

 

 

És amikor az megkel:

 

 

Arról már sajnos nincs kép, hogy mennyi lesz belőle végül (nem is lehetne… sajnos hűlés közben is gyorsan “párolog” :D).

Medvehagymás pogácsa

Nem tehetek róla, tavasszal engem is mindig elkap a medvehagyma láz. Csináltam már belőle gnocchit, pestót, de annyira vonzóak voltak a blogokon szembejövő medvehagymás-pogácsa receptek, hogy ennek a felhasználási módnak sem tudtam ellenállni.

Fő ihletőim Kriszta és Reni voltak. Az ő receptjeiket ötvözve született meg a saját változatom, amit most közreadok.
Azt mondanom sem kell, isteni lett! Igencsak megfogyatkoztak, mialatt a rácson hűltek… :) Az ízek nagyon jól harmonizálnak, a hajtogatástól nagyon könnyű, réteges a szerkezetük, sülés közben pedig olyan nagyszerű illat járta be a lakást, hogy azt elképzelni nem lehet. Ezt érezni kell! Úgyhogy mindenkit arra buzdítok, próbálja ki!Nálunk még biztos, hogy fog készülni.

Hozzávalók:
500 g liszt
25 g élesztő
1,5 dl tej
1/2 tk. cukor
1 tk. só
100 g vaj
250 g feta
100 g krémsajt/tejföl
1 csokor medvehagyma
1 tojás
Összeállítás:
Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
A medvehagymát vágjuk apró darabokra.
A lisztet keverjük össze a sóval, majd morzsoljuk bele a vajat és a feta sajtot.
Adjuk hozzá a krémsajtot, a tojást és a medvehagymát, majd dagasszuk pár percig.
Tegyük langyos helyre, és kelesszük egy óráig. Ez után nyújtsuk ki, hajtsuk félbe, majd még egyszer félbe. Tegyük félre pihenni fél órára. Ennek leteltével ismételjük meg az előbbi hajtogatást, majd hagyjuk ismét 30 percet pihenni. Ekkor nyújtsuk ki, szaggassuk ki (én simán kockákra vágtam, így kevesebb az újra begyúrni való tésztadarab).
Kenjük le tojással, majd a tepsin hagyjuk még 15 percet pihenni.
190 °C-on süssük aranybarnára.