Vaníliás keksz szederkoronával

 

Múlt héten meglátogattam egy barátnőmet, aki vidékre, Sárszentlőrincre költözött. Semmiképpen nem akartam üres kézzel menni, főleg, hogy most jártam először az új házukban. Hogy hozzám is és hozzá is illjen az ajándék, csináltam nekik egy sütisdobozt (szalvétatechnikával), és hogy ne üresen vigyem, sütöttem bele egy kis induló kekszet is :)

Elképzelésem egy vaníliás alap volt, de szembejött velem egy kis szederlekvár a hűtőben, szóval gondoltam megdobom az alapot egy kis gyümölcsös ízzel is. Kóstolása után jöttem rá, hogy ez az ízvilág mennyire emlékeztet engem nagymamám lekváros kiskiflijeire. Vaníliás kelt tésztából, valamilyen pikáns lekvárral megtöltött kiflik voltak ezek, de olyan aprók, mint a hüvelykujjam (és nekem igen pici hüvelykujjam van :)). Ritkán állt neki, nagyon pepecselős meló volt. Olyan vékonyra nyújtani az élesztős tésztát, hogy sütés után is kicsi maradjon, annyi lekvárt tenni az apró háromszögekbe, hogy érezhető legyen, de ne folyjon ki, és utána mindezt a rengeteg darabkát egyesével feltekerni … Nem irigyeltem érte. Persze ha csinált, két perc alatt elfogyott mind. Imádtuk.

 

Mióta elment, ritkán állt neki bárki is a családból – csak a nagynéném és én vállaltuk be egyszer-egyszer, noha az íze mindnyájunknak hiányzik.
A keksz viszont ezt a kiskiflit juttatta eszembe, úgyhogy gyorsan felidéztem, mi mindent raktam bele, és amint hazaértem, újra sütöttem. Ezúttal lemértem mindent, hogy mindenki más is megcsinálhassa. Nem csalódtam, másodszorra is ugyanolyan szuper lett. A család is megkóstolta, el is fogyott hamar… :) Lényegesen könnyebb megcsinálni, mint a kifliket, de ízre ott van a topon ez is.

Hozzávalók:

2 csésze/330 g liszt
1/4 csésze/50 g cukor (nálam nyírfacukor)
100 g vaj
1 tk. vaníliaesszencia/vaníliás cukor, kinek mi van
1 csipet só
1 db tojás
5 cl tej

szederlekvár tölteni (persze lehet más lekvár is, ízlés, illetve kamrafüggő)

cukor hempergetni

 

Összeállítás:

Rettentő egyszerű: a lisztet, cukrot, sót, vaníliát (ha cukor)  elmorzsoljuk a hideg vajjal. A tojást elkeverjük a tejjel és a vaníliával (ha esszencia), a morzsás keverékhez töltjük, és gyorsan összegyúrjuk. Hengerré formázzuk, ezt kristálycukorba hempergetjük, majd fóliába csomagolva hűtőbe tesszük legalább egy órára.

 

Ezután kivesszük, és kb. fél centis darabokra vágjuk. Tepsire sorakoztatva mindegyik közepét egy picit benyomjuk (ne túl erősen, épp csak egy kis mélyedés legyen), majd egy-egy cseppnyi szederlekvárt teszünk a közepükbe.

180°C-os sütőben, kb. 15 percig sütjük – míg szép aranyló nem lesz, a tetején pedig kicsit bugyog a lekvár.

 

 

 

Hűtés, várakozás, fogyasztás :)

Befőzünk 1.–Bodzás cseresznyelekvár

 

Mivel kitaláltam magamnak, hogy én is csatlakozom a Befőzünk! csoporthoz a facebookon, “rá vagyok kényszerítve” arra, hogy havonta legalább egy dolgot megjelentessek a blogon. Nem mintha nem sütnék-főznék folyamatosan továbbra is, de a fotózással mindig gondjaim vannak. Maximalizmus, igen, de sosem vagyok elégedett teljesen a képeimmel, és ez elveszi a kedvemet attól, hogy nekiálljak fényképezni az elkészített ételeket. DE, most már nem fog érdekelni, szeretem a kihívásokat, ezt is annak fogom fel, és arra fogok törekedni, hogy minél jobban teljesítsek benne :)

Akkor most ejtsünk pár szót a lekvárról. Sokan meglepődtek már azon, hogy nálunk minden évben kerül cseresznye is az üvegekbe. Gyermekkorom óta rengeteg a cseresznyénk, úgyhogy én ebben nőttem fel, de mivel már a nagymamám is tett el ilyet, valószínűnek tartom, hogy több generációra visszanyúlik ez a hagyomány.

Szeretem magában, minden fakszni nélkül, csak a gyümölcsöt befőzve (igen, ezt úgy kell érteni, hogy ha elég édes a cseresznye, cukrot sem szoktunk hozzá tenni). Nosztalgikus számomra az illat, ami a házban terjed főzés közben, és az első kóstolás élménye. Nagymamámnál, még aprócseprő koromban gyakran töltöttem tavaszi lekvárfőzős napokat, amikor mindig kaptam a frissen elkészült lekvárból még melegen egy kis tálkányit, amit csak úgy magában bekanalaztam. Imádtam.

 

Most, hogy legyen benne valami extra, újítottam a dolgon, és egy kis adag lekvárt ízesítve tettem el. Ehhez egyrészt a szezont vettem figyelembe, másrészt a Foodpairing programot (erről Beatbull leírásából hallottam először, és azóta előszeretettel használom újdonságok kiötlésére). Így jutottam arra, hogy a cseresznyéhez is igen jól mehet majd a bodza aromája, ezért egy kis (szintén házi) bodzaszörp is került a lábasban rotyogó cseresznyéhez.

De akkor a szövegelést félre is teszem, most jöjjön – a lekvárkészítéshez méltóan rövid és tömör - recept.

 

Hozzávalók:

kb. 1 kg cseresznye (maggal együtt)

kb. 100 g cukor (most kicsit kellett hozzá adnom, mert nem volt elég édes, de ez ízlésfüggő, mindig kóstolgassuk)

1/2 dl bodzaszörp

 

Elkészítés:

A cseresznyét leszárazzuk, kimagozzuk, majd egy lábosban feltesszük főni. Először fel szoktam forralni az egészet, majd alacsony lángon, amolyan régi módszerrel addig rotyogtatom, míg kellően be nem sűrűsödik. Ekkor ízlés szerint cukrozom, hozzáadom a szörpöt, még forralok rajta egyet, majd sterilizált üvegekbe töltöm. Ezeket forrón fejük tetejére állítom, és száraz dunsztba teszem, ott hagyom kihűlni.