A második tökös a VKF-re - egy duplán tökös pogácsa

Ha már Zizi, a VKF 45. fordulójának rendezője volt olyan kegyes, hogy péntekig még adott haladékot a nevezésre, a heti tökös adagot is felteszem ide.

Ma készült ez a pogácsa: ne ijedjünk meg, a sütőtök íze nem dominál, éppen csak kicsit sejlik fel benne, viszont színre olyan elképesztő tésztát eredményez, hogy csupán az étel látványa is szívet melengető érzés lesz.

A tetejére kerülő jelentős mennyiségű tökmag viszont jelentősen befolyásolja az ízt, így végülis egy nagyon finom tökmagos pogácsát kapunk eredményül, gyönyörű narancsos színvilágban.

Hozzávalók:

400 g joghurt (sűrű)
40 g élesztő
300 g sült sütőtök pürésítve
650 g liszt
1 tojás
2 tk. só
tökmag

Elkészítés:

A joghurtot enyhén melegítsük meg, majd keverjük el, és futtassuk fel benne picit az élesztőt.

Közben a lisztet és a sót mérjük ki egy tálba, készítsünk mélyedést a közepébe. Ide öntsük a tojást, a sütőtökpürét és az élesztős joghurtot, majd dagasszuk ki a tésztát.

Lágy lesz, kalácstészta szerű.
Langyos helyen hagyjuk duplájára kelni, majd nyújtsuk ki  ujjnyi vastagra, szaggassuk ki pogácsaszaggatóval, kenjük le tojással, s végül szórjuk meg gazdagon tökmaggal.

180°C-ra előmelegített sütőben süssük, míg aranyló narancsszínű nem lesz. Ez körülbelül 20-25 percet vesz igénybe, majd győzzük kivárni, míg egy picit meghűl, és már kóstolhatjuk is.

Egyébként szerintem ebből a receptből simán készülhet valamiféle péksüti is, ha kifli, vagy zsemle formára alakítjuk, mert a tésztája könnyű, légies, és nem túl zsíros.
Ilyen formában pedig el tudnék hozzá képzelni egy jó karakteres sajtból, például roquefortból készült kencét, és kész is a fantasztikus tízórai.

A Burgonyás Pogácsa – csupa nagybetűvel

 

Bátran kijelenthetem, a pogácsa nosztalgikus étel. Mindenki őriz emlékeket gyermekkori, nagymama által sütött darabokról, vagy éppen későbbi, sörözős-borozós estéket kísérő társaikról.

Nekem a burgonyás pogácsa pl. azokat az időket idézi vissza, amikor az M7-es autópálya még csak Balatonaligáig volt kiépítve. Onnan a 7-es úton kellett tovább haladnunk, mikor le akartunk jutni a balatonmáriafürdői nyaralónkig. Út közben, Balatonlellén mindig megálltunk egy cukrászdában. Itt mindenki evett pár gombóc fagyit (csak hogy rögtön rá is hangolódjunk a nyaralásra), amit gyorsan elnyaltunk, majd a hátralévő útra egy “kis” adag burgonyás pogácsát is magunkkal vittünk. Na az a pogácsa… az isteni volt. Az illata átjárta a kocsit, így a két első ülés közé helyezett zacskó, amiben adták, nagyon gyorsan kiürült.

Amikor ezeket a burgonyás pogácsákat sütöttem, pontosan ugyanezt az illatot éreztem a konyhában, és mikor megkóstoltam, újra 7 éves kislánynak éreztem magam, aki a döcögő autóban, még fagyitól átfagyott torokkal, a langyos pogikat majszolja…

 

Úgyhogy a recept, amit egyébként több ötletből dobtam össze egy bababulira, és első alkalommal rögtön két kiló lisztből gyúrtam (kép alul) maradt. Azóta már harmadszorra készítettem az utóbbi időben, és mindig elfogyott, mind egy szálig.

Hozzávalók:

450 g burgonya – főzve, áttörve
50 g élesztő
1 dl tej
1 teáskanál cukor
550 g liszt
200 g vaj
1 evőkanál só
1 tojás
2 evőkanál tejföl

+ tojás lekenni

Összeállítás:

Az élesztőt meleg, cukrozott tejben futtassuk fel.
A lisztet keverjük össze a sóval, morzsoljuk bele a vajat, majd képezzünk mélyedést a közepébe. Ebbe öntsük a pürésített burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt, és dagasszuk az egészet rugalmas tésztává. Ha kell, adhatunk hozzá még lisztet (burgonya és lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel), de ne keményítsük túl vele: könnyű, lágy tésztának kell maradnia.

Tegyük félre fél órára pihenni, majd átgyúrás után hagyjuk még fél órát magára.

Ezután nyújtsuk ki (kb. fél centi vastagra), vagdossuk rácsosra a tetejét, szaggassuk ki.  A tetejét kenjük le tojással, majd 200 °C-os sütőben süssük aranybarnára.

 

Ilyen amikor két kiló lisztből készül:

 

 

És amikor az megkel:

 

 

Arról már sajnos nincs kép, hogy mennyi lesz belőle végül (nem is lehetne… sajnos hűlés közben is gyorsan “párolog” :D).

Medvehagymás pogácsa

Nem tehetek róla, tavasszal engem is mindig elkap a medvehagyma láz. Csináltam már belőle gnocchit, pestót, de annyira vonzóak voltak a blogokon szembejövő medvehagymás-pogácsa receptek, hogy ennek a felhasználási módnak sem tudtam ellenállni.

Fő ihletőim Kriszta és Reni voltak. Az ő receptjeiket ötvözve született meg a saját változatom, amit most közreadok.
Azt mondanom sem kell, isteni lett! Igencsak megfogyatkoztak, mialatt a rácson hűltek… :) Az ízek nagyon jól harmonizálnak, a hajtogatástól nagyon könnyű, réteges a szerkezetük, sülés közben pedig olyan nagyszerű illat járta be a lakást, hogy azt elképzelni nem lehet. Ezt érezni kell! Úgyhogy mindenkit arra buzdítok, próbálja ki!Nálunk még biztos, hogy fog készülni.

Hozzávalók:
500 g liszt
25 g élesztő
1,5 dl tej
1/2 tk. cukor
1 tk. só
100 g vaj
250 g feta
100 g krémsajt/tejföl
1 csokor medvehagyma
1 tojás
Összeállítás:
Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
A medvehagymát vágjuk apró darabokra.
A lisztet keverjük össze a sóval, majd morzsoljuk bele a vajat és a feta sajtot.
Adjuk hozzá a krémsajtot, a tojást és a medvehagymát, majd dagasszuk pár percig.
Tegyük langyos helyre, és kelesszük egy óráig. Ez után nyújtsuk ki, hajtsuk félbe, majd még egyszer félbe. Tegyük félre pihenni fél órára. Ennek leteltével ismételjük meg az előbbi hajtogatást, majd hagyjuk ismét 30 percet pihenni. Ekkor nyújtsuk ki, szaggassuk ki (én simán kockákra vágtam, így kevesebb az újra begyúrni való tésztadarab).
Kenjük le tojással, majd a tepsin hagyjuk még 15 percet pihenni.
190 °C-on süssük aranybarnára.