Bátran kijelenthetem, a pogácsa nosztalgikus étel. Mindenki őriz emlékeket gyermekkori, nagymama által sütött darabokról, vagy éppen későbbi, sörözős-borozós estéket kísérő társaikról.
Nekem a burgonyás pogácsa pl. azokat az időket idézi vissza, amikor az M7-es autópálya még csak Balatonaligáig volt kiépítve. Onnan a 7-es úton kellett tovább haladnunk, mikor le akartunk jutni a balatonmáriafürdői nyaralónkig. Út közben, Balatonlellén mindig megálltunk egy cukrászdában. Itt mindenki evett pár gombóc fagyit (csak hogy rögtön rá is hangolódjunk a nyaralásra), amit gyorsan elnyaltunk, majd a hátralévő útra egy “kis” adag burgonyás pogácsát is magunkkal vittünk. Na az a pogácsa… az isteni volt. Az illata átjárta a kocsit, így a két első ülés közé helyezett zacskó, amiben adták, nagyon gyorsan kiürült.
Amikor ezeket a burgonyás pogácsákat sütöttem, pontosan ugyanezt az illatot éreztem a konyhában, és mikor megkóstoltam, újra 7 éves kislánynak éreztem magam, aki a döcögő autóban, még fagyitól átfagyott torokkal, a langyos pogikat majszolja…
Úgyhogy a recept, amit egyébként több ötletből dobtam össze egy bababulira, és első alkalommal rögtön két kiló lisztből gyúrtam (kép alul) maradt. Azóta már harmadszorra készítettem az utóbbi időben, és mindig elfogyott, mind egy szálig.
Hozzávalók:
450 g burgonya – főzve, áttörve
50 g élesztő
1 dl tej
1 teáskanál cukor
550 g liszt
200 g vaj
1 evőkanál só
1 tojás
2 evőkanál tejföl
+ tojás lekenni
Összeállítás:
Az élesztőt meleg, cukrozott tejben futtassuk fel.
A lisztet keverjük össze a sóval, morzsoljuk bele a vajat, majd képezzünk mélyedést a közepébe. Ebbe öntsük a pürésített burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt, és dagasszuk az egészet rugalmas tésztává. Ha kell, adhatunk hozzá még lisztet (burgonya és lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel), de ne keményítsük túl vele: könnyű, lágy tésztának kell maradnia.
Tegyük félre fél órára pihenni, majd átgyúrás után hagyjuk még fél órát magára.
Ezután nyújtsuk ki (kb. fél centi vastagra), vagdossuk rácsosra a tetejét, szaggassuk ki. A tetejét kenjük le tojással, majd 200 °C-os sütőben süssük aranybarnára.
Ilyen amikor két kiló lisztből készül:
És amikor az megkel:
Arról már sajnos nincs kép, hogy mennyi lesz belőle végül (nem is lehetne… sajnos hűlés közben is gyorsan “párolog” :D).
