Ne csak a szám járjon: morzsás szilvás és társai idén

 

Mint említettem előző posztomban, két nagyon menő szilvás pite van nálunk. Az anyu-félét már bemutattam, de most jöjjön az, amit anno a nővéremmel sütöttünk mindig, a morzsás változat.

Mivel rengeteg szilvát szedtünk idén (tavaly ebből sem volt semmi…), a lekvárok mellé rögtön mind a két félét elkészítettem. A képeken a tepsiben látható a morzsás, a kis piteformákban pedig a tejszínes-anyus változat.

És a szilvából még ezután is maradt, úgyhogy készült szilvásgombóc is, de arról egy másik bejegyzésben emlékeznék meg. Sőt, az idei ország tortáját is elkészítettem, sajátosan oldva meg azt, hogy nincs itthon zila tortaformám, erről is érkezik majd egy poszt, úgyhogy csak lessétek az oldalt :) ;)

Morzsás szilváslepény:

Hozzávalók:

Alap:

300 g liszt
40 g cukor
25 g élesztő
1 dl tej
150 g puha vaj
1 db tojás

Töltelék:

kb. 1 kg magozott szilva (annyi, hogy jól meg tudjuk pakolni vele az alapot)
fahéjas cukor

Morzsa:

200 g liszt
200 g vaj
120 g cukor
fahéj

 

Összeállítás:

Az alaphoz langyos tejben oldjuk fel az élesztőt, majd egyszerűen gyúrjunk össze minden hozzávalót.

Nyújtsuk a tésztát zsírozott-lisztezett/sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 20x40 cm-es megfelelő). Ha nagyon sietünk, nyújtani sem kell, a tészta könnyű, lágy, úgyhogy simán bele is nyomkodhatjuk a formába.

A szilvákat félbevágva helyezzük el jó sűrűn az alapon. Szórjuk meg fahéjas cukorral ízlés szerint.

Morzsoljuk el a hideg vajat a cukorral, fahéjjal és a liszttel, majd szórjuk meg vele a szilvákat.

Tegyük 180°C-os sütőbe, és süssük kb. 40 percig, míg a szilvák mélybordó színnel nem rotyognak, rajtuk pedig a morzsa roppanósan aranybarna nem lesz.

Forrón éget, melegen isteni, langyosan csúcsszuper, hidegen pedig fantasztikus :) Ajánlom mindenkinek.

Mélyen tisztelt Rákóczi úr–és az ő túrósa

A rákóczi túrós, valljuk meg őszintén, nem véletlen tett szert nagy hírnévre. Azt nem mindenki tudja, hogy a sütemény nem II. Rákóczi Ferenc, hanem bizonyos Rákóczi János szakácsmester után kapta nevét. Ő volt ugyanis az, aki az 1958-an Brüsszeli Világkiállításra megalkotta a süteményt.

Nálam tuti nyerő ez az édesség. Nem csak azért, mert szép emlékeket ébreszt bennem, hiszen a nagymamámnál mai napig ez az egyik általános sütemény az NCSÖJ-ken (Nagy Családi ÖsszeJövetel), hanem azért is, mert a főszerepet játszó összetevője a túró, amivel nálam nagyon be lehet vágódni. Na és nem mellesleg őt vajas-omlós tésztaréteg, isteni házi sárgabaracklekvár és roppanós kérgű habtető kíséri – már persze, ha otthon készítjük.

Hozzávalók:

Tésztához:
150 g liszt
100 g vaj
50 g porcukor
1 tojássárgája
vanília

Töltelékhez:
500 g túró
50 g búzadara
100 g cukor
1/2 citrom héja
2 tojássárgája

sárgabaracklekvár

Habhoz:
3 tojásfehérje
100 g cukor

Összeállítás:

A tésztához a vajat a liszttel, porcukorral és vaníliás cukorral elmorzsoljuk, majd a tojássárgáját hozzáadva, gyorsan egynemű tésztává dolgozzuk. Hűtőbe tesszük pihenni legalább fél órára. Ezután kb. fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, és 180 °C-os sütőben félig kisütjük.

Míg sül, elkészítjük a tölteléket. Ehhez egyszerűen összekeverjük a túrót, a búzadarát, a cukrot, a tojássárgáját és a reszelt citromhéjat. Igazából kéne bele mazsola is, de én azt nagyvonalúan kihagytam: nem igazán szeretem ugyanis a túrós sütikben. De aki szeretne, szórjon bele azt is. Persze előtte puhítsa meg valamiben (óvatosak vízben, bátrabbak egy jóféle pálinkában ;) ).

A félig kisült tésztát még melegen megkenjük sárgabaracklekvárral, majd ezen eloszlatjuk a túrótölteléket. Visszatesszük a sütőbe, és átsütjük (körülbelül 20-30 perc alatt).

A habhoz a tojásfehérjét a cukorral csípősre melegítjük (én ezt úgy szoktam ellenőrizni, hogy folyton keverem, és ha már habzik, az ujjammal ellenőrzöm a hőmérsékletét: ha már melegnek érzem, akkor jó). Ezután levesszük a tűzről, és kihűlésig habbá verjük. Kemény habot kell kapnunk. (Ha viszont valaki fél a nyílt lángon való tojáshevítéstől, csinálja gőz felett: így kisebb az esélye annak, hogy megsüti a tojást :) )

Ezt a habot csillagcsöves zsákból, átlósan a kisült sütemény tetejére adagoljuk.

A sütő hőfokát letekerjük 60 °c-ra, és így “sütjük”, valójában szárítjuk ki a habot. Színt ne kapjon, csak keményedjen meg a teteje.

Vegyük ki a sütőből. A csillagcső által bordázott felület mélyedéseibe zsákból csurgassunk sárgabaracklekvárt, majd négyzetekre vágva kínáljuk.