Ez a keksz egy nagyon kedves barátnőmnek készült. Lisztérzékeny a drága, úgyhogy mindig külön figyelmet igényel, amikor vele közös eseményre sütök valamit, mivel fontosnak tartom, hogy ő is mindenből fogyaszthasson. Most mondjuk nem volt különösebb apropója a készítésének, egyszerűen csak egy közös délutáni találkozón leptem meg vele (hozzáteszem, rettentő aranyos volt, ahogy séta közben a táskájába rejtett csomagból egyet-egyet mindig előhalászott, és elmajszolt – mire elköszöntem, szinte az egész adag elfogyott :-) ).
A kekszféléket egyébként könnyű gluténmentessé tenni, mivel ezeknél nem túl fontos a sikértartalom. Csak arra kell ügyelni, hogy a kisült darabokat ne nagyon dobáljuk, mert omlósabbak, mint a búzaliszttel készülő társaik.
A recept egyébként a megszokott, csak most nem került bele semmi mag (így már nem is tudom, hogy hívhatom-e cantuccininek, de azért megkockáztattam ezt az elnevezést), és a búzaliszt helyett rizs- és kukoricalisztet használtam fele-fele arányban. Ez utóbbitól egyébként gyönyörű napsárga színt kaptak.
Hozzávalók:
50 g vaj
80 g cukor
1 tojás
90 g kukoricaliszt
90 g rizsliszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
1 teáskanál vaníliaesszencia
Összeállítás:
A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást és a vaníliaesszenciát, és ezekkel habosítsuk tovább.
A liszteket keverjük össze a sütőporral és a sóval. Szitáljuk hozzá a vajas keverékhez, majd forgassuk össze.
Készítsünk belőle rudat (kissé ragacsos lesz, úgyhogy ajánlott picit vizes kézzel csinálni), és süssük ki 200 °C-on. Ha megsült, hűtsük ki, majd vágjuk ujjnyi vastag szeletekre. Helyezzük vissza őket a tepsire, és süssük aranybarnára.
