Múlt héten meglátogattam egy barátnőmet, aki vidékre, Sárszentlőrincre költözött. Semmiképpen nem akartam üres kézzel menni, főleg, hogy most jártam először az új házukban. Hogy hozzám is és hozzá is illjen az ajándék, csináltam nekik egy sütisdobozt (szalvétatechnikával), és hogy ne üresen vigyem, sütöttem bele egy kis induló kekszet is :)
Elképzelésem egy vaníliás alap volt, de szembejött velem egy kis szederlekvár a hűtőben, szóval gondoltam megdobom az alapot egy kis gyümölcsös ízzel is. Kóstolása után jöttem rá, hogy ez az ízvilág mennyire emlékeztet engem nagymamám lekváros kiskiflijeire. Vaníliás kelt tésztából, valamilyen pikáns lekvárral megtöltött kiflik voltak ezek, de olyan aprók, mint a hüvelykujjam (és nekem igen pici hüvelykujjam van :)). Ritkán állt neki, nagyon pepecselős meló volt. Olyan vékonyra nyújtani az élesztős tésztát, hogy sütés után is kicsi maradjon, annyi lekvárt tenni az apró háromszögekbe, hogy érezhető legyen, de ne folyjon ki, és utána mindezt a rengeteg darabkát egyesével feltekerni … Nem irigyeltem érte. Persze ha csinált, két perc alatt elfogyott mind. Imádtuk.
Mióta elment, ritkán állt neki bárki is a családból – csak a nagynéném és én vállaltuk be egyszer-egyszer, noha az íze mindnyájunknak hiányzik.
A keksz viszont ezt a kiskiflit juttatta eszembe, úgyhogy gyorsan felidéztem, mi mindent raktam bele, és amint hazaértem, újra sütöttem. Ezúttal lemértem mindent, hogy mindenki más is megcsinálhassa. Nem csalódtam, másodszorra is ugyanolyan szuper lett. A család is megkóstolta, el is fogyott hamar… :) Lényegesen könnyebb megcsinálni, mint a kifliket, de ízre ott van a topon ez is.
Hozzávalók:
2 csésze/330 g liszt
1/4 csésze/50 g cukor (nálam nyírfacukor)
100 g vaj
1 tk. vaníliaesszencia/vaníliás cukor, kinek mi van
1 csipet só
1 db tojás
5 cl tej
szederlekvár tölteni (persze lehet más lekvár is, ízlés, illetve kamrafüggő)
cukor hempergetni
Összeállítás:
Rettentő egyszerű: a lisztet, cukrot, sót, vaníliát (ha cukor) elmorzsoljuk a hideg vajjal. A tojást elkeverjük a tejjel és a vaníliával (ha esszencia), a morzsás keverékhez töltjük, és gyorsan összegyúrjuk. Hengerré formázzuk, ezt kristálycukorba hempergetjük, majd fóliába csomagolva hűtőbe tesszük legalább egy órára.
Ezután kivesszük, és kb. fél centis darabokra vágjuk. Tepsire sorakoztatva mindegyik közepét egy picit benyomjuk (ne túl erősen, épp csak egy kis mélyedés legyen), majd egy-egy cseppnyi szederlekvárt teszünk a közepükbe.
180°C-os sütőben, kb. 15 percig sütjük – míg szép aranyló nem lesz, a tetején pedig kicsit bugyog a lekvár.
Hűtés, várakozás, fogyasztás :)
