Marcipános cantuccini

No ugyan ezek a cantuccinik nem 100%-osan ugyanolyanok, mint Bécsbe szállított társaik, de az egyetlen változtatás rajta csupán az, hogy mandula helyett feldarabolt marcipán került bele.

Egyébként imádom ezt a receptet. Kellemesen vajas, ropogós, de nem fogcsorbító, változatosan ízesíthető: egy szóval isteni.

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a recept:

Hozzávalók:

50 g vaj

80 g cukor

1 tojás

175 g liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

rengeteg házi vaníliás cukor (vagy vaníliaesszencia)

80 g belevaló (Bécsbe mandula, itt marcipánkockák)

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást is. A liszttel elkevert sütőport, sót és vaníliáscukrot szitáljuk hozzá, adjuk hozzá a marcipánt, majd gyúrjuk össze (lágy lesz, de nem kell megijedni ettől).

Formázzunk belőle hosszú, egyenletes rudat, majd 180 °C-on süssük, míg a teteje picit barnulni nem kezd. Ez körülbelül 30 perc, de sosem mértem le pontosan.

Ekkor vegyük ki, hagyjuk hűlni. Ha teljesen kihűlt, szeleteljük fel kb. egy centiméter szélesen. A kis kekszeket tegyük vissza a sütőbe, és mindkét oldalát süssük 5 percig (míg szép színt nem kap).

Aki van olyan bátor, mint én, az még forrón is bekaphat párat, de ekkor számolni kell azzal az el nem hanyagolható ténnyel (amivel én nem tettem), hogy a karamellizálódott marcipándarabok pont olyan forróak, mint amilyennek előzetesen gondoljuk őket, tehát égetnek. Nagyon. Szóval aki nem szeretne 3-4 nap ízlelőbimbó-kiesést az életében, az várjon néhány percet fogyasztás előtt.