A második tökös a VKF-re - egy duplán tökös pogácsa

Ha már Zizi, a VKF 45. fordulójának rendezője volt olyan kegyes, hogy péntekig még adott haladékot a nevezésre, a heti tökös adagot is felteszem ide.

Ma készült ez a pogácsa: ne ijedjünk meg, a sütőtök íze nem dominál, éppen csak kicsit sejlik fel benne, viszont színre olyan elképesztő tésztát eredményez, hogy csupán az étel látványa is szívet melengető érzés lesz.

A tetejére kerülő jelentős mennyiségű tökmag viszont jelentősen befolyásolja az ízt, így végülis egy nagyon finom tökmagos pogácsát kapunk eredményül, gyönyörű narancsos színvilágban.

Hozzávalók:

400 g joghurt (sűrű)
40 g élesztő
300 g sült sütőtök pürésítve
650 g liszt
1 tojás
2 tk. só
tökmag

Elkészítés:

A joghurtot enyhén melegítsük meg, majd keverjük el, és futtassuk fel benne picit az élesztőt.

Közben a lisztet és a sót mérjük ki egy tálba, készítsünk mélyedést a közepébe. Ide öntsük a tojást, a sütőtökpürét és az élesztős joghurtot, majd dagasszuk ki a tésztát.

Lágy lesz, kalácstészta szerű.
Langyos helyen hagyjuk duplájára kelni, majd nyújtsuk ki  ujjnyi vastagra, szaggassuk ki pogácsaszaggatóval, kenjük le tojással, s végül szórjuk meg gazdagon tökmaggal.

180°C-ra előmelegített sütőben süssük, míg aranyló narancsszínű nem lesz. Ez körülbelül 20-25 percet vesz igénybe, majd győzzük kivárni, míg egy picit meghűl, és már kóstolhatjuk is.

Egyébként szerintem ebből a receptből simán készülhet valamiféle péksüti is, ha kifli, vagy zsemle formára alakítjuk, mert a tésztája könnyű, légies, és nem túl zsíros.
Ilyen formában pedig el tudnék hozzá képzelni egy jó karakteres sajtból, például roquefortból készült kencét, és kész is a fantasztikus tízórai.

Gyömbéres sütőtökkrémleves (baconos) kecskesajtgolyókkak - egy Tök nagy újdonság a blogon a XLV. VKF-re

A mostani VKF fordulót Zizi hirdette meg, a Zizi kalandjai blog írója.

A téma nagyon tetszik, és sajnos nem tudtam megállni, hogy a címben ne süssek el egy szörnyen erőltetett poént,de igaz, ami igaz: a kiírás témája a sütőtök a blogos újítás pedig az hogy ez az általam elsőként szerepeltetett főétel itt a Kicsi ház konyháján.

Azt azért le kell szögeznem: nem azért nem szerepeltek eddig ilyen receptek, mert én csak édességeken élnék, sőt. Kifejezetten az egészséges ételek híve vagyok. Csak éppen a desszertek sokkal fotogénebbek, mint egy tál kuszkusszal rakott kelbimbó, vagy egy adag fergeteges zöldségleves, az ilyen típusú fotók területén még erősen fejlődnöm kell, ezért várattak eddig magukra.

DE! A VKF-et nem akartam ám kihagyni, főleg, hogy a sütőtök most nálam, sokakhoz hasonlóan, igencsak gyakran üdvözölt vendéggé vált. Most is van épp egy példány a kamrában, aki egy újabb felhasználási módra vár. Nehezen tudom elhinni, hogy kislány koromban ki nem állhattam ezt a fantasztikus zöldséget (vagy gyümölcsöt? -  már erről is hallottam vitákat).

A recept tartalmaz ugyan húst, de ez a vegetáriánus kiíráskövetelménynek megfelelően elhagyható (zárójelben jelzem, hogyan).

Először sütőtökkrémlevest tavaly ettem: akkor a Floriol Gasztropárbaj-ra bekerülve, a döntő főzésen készített egyik csapattársam csilis sütőtökkrémlevest. A kecskesajtgolyók ötlete is innen származik, nagyon tetszett akkor is ez a sós kontraszt, az édeskés leves mellett.

Ez a mostani leves viszont most nálam az, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: ilyen jól, szerintem, még sosem találtam el a saját ízlésemet! És higgyetek nekem, ez nagy szó. Nem is gondolná az ember, hogy másokat kielégíteni mennyivel könnyebb, mint önmagát. De ez a recept minden igényemnek megfelel: épp eléggé csíp, épp eléggé melegít, épp eléggé édes, épp eléggé sós, és még folytathatnám hajnalig. De nem teszem. Készítsétek el, és folytassátok ti magatok a sort :)

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök
5 szelet bacon szalonna - elhagyható
1 ek. olívaolaj
1 nagy hagyma
1 cm-es darab gyömbér
1/2 kk. chili por
só, bors
100 g kecskesajt

Elkészítés:

A sütőtököt felvágjuk, magjait kiszedjük, és 190°C-os sütőben puhára sütjük. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk hűlni egy kicsit.
Azalatt a bacont apró kockákra vágjuk, szinte morzsákká, és a hagymát is felaprítjuk.
Kevés olajon a szalonnát lepirítjuk, majd a java részét kiszedjük egy papírtörlőre. (Ha vegetáriánus módon készítjük, hagyjuk ki ezt a lépést, és rögtön kezdjünk a hagyma lepirításával.)

A visszamaradt zsiradékon a hagymát kevés sóval megszórva megfonnyasztjuk, kicsit karamellizáljuk. A sült, langyosra hűlt sütőtököt héjából kikanalazzuk, és a hagymához adjuk. Felöntjük vízzel, és főzni kezdjük.

A gyömbért megpucoljuk (erre legalkalmasabb egy kiskanál: ezzel szépen le lehet kaparni a héját, és így lesz a legkevesebb a veszteség az értékes gyökérből), és belereszeljük a levesalapba.
Ha felforrt, levesszük a tűzről, és összeturmixoljuk. Ekkor kóstolunk, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és egy hintésnyi chili port is adunk hozzá. A sózástól nem kell megijedni, de túlzásba sem kell vinni: annyit használjunk, amennyi szépen helyrebillenti az ízek összhangját. A turmixolás után ellenőrizzük az állagát, ha túl sűrű, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, majd újraforraljuk.

A kecskesajtot kézzel átgyúrjuk, és kis golyókat formázunk belőle. Ezeket a félretett bacon-morzsákba hempergetjük, és ezzel tálaljuk a levest. (Vegetáriánusok ehelyett durvára vágott, pirított tökmagba hempergethetik a golyókat - isteni lesz úgy is).
A tetejére pár csepp tökmagolaj, vagy szezámmagolaj dukál még, és fogyasztható is ez a melengető őszi étel.

A nyár vége, a házi Tiramisu fagyi, a VKF XLIV. fordulója

 

Még Kriszta írta ki a VKF legújabb kihívását július végén, aminek a mottója a késztermékekkel való leszámolás volt. Mondhatom, hogy volt, hiszen a határidő már három napja lejárt, remélem ez a pár nap késés azonban még bocsánatos bűnnek bizonyul a szervezőasszony szemében, és elfogadja nevezésképp.

Főleg, mivel maga a fagyi már hetekkel ezelőtt elkészült és el is fogyott mind egy szálig, éppen csak a posztolás váratott magára.

Maga a téma egyébként nagyon tetszett, főleg, mert egész életemet próbálom a “boltit házilag” szellemében leélni. Jó érzés a saját kezem munkájától jól lakni, örömet okoz, hogy általában finomabbra is sikerülnek az egyes ételek, mint a boltban kapható társaik, és nem mellesleg tudom, hogy nem tartalmaznak semmiféle guar gumit, sem mesterséges színezéket vagy aromákat.

Amiket például könnyedén megtalálhatunk a megvásárolt Tiramisu fagylaltunkban is, ami ezek mellett “legalább” jóféle mascarponét sem tartalmaz.

Persze, nem mondom, hogy nem esik jól egy forró nyári délutánon az is… De jó érzés, ha örömet tudunk szerezni másnak, ezzel a saját magunk által készített finomsággal.

A receptet magam állítottam össze, gyakorlatilag tiramisu fagyasztva, tojás nélkül.

Hozzávalók:

Alap:

200 g mascarpone
2 dl tej
50 g cukor
vanília
csipet só

Szirup:

0,5 dl kávé (én nescafét oldottam fel, jó erősre)
1 kávéskanál rum
10 g étcsoki

kb. 20 db babapiskótatallér (sima babapiskótából kevesebb) – ami szintén házi lehet
kakaópor

 Összeállítás:

Az alap hozzávalóit összekeverjük, majd fagyigépben fagyasztani kezdjük.

A szószhoz a forró kávéba beleolvasztjuk a csokoládét, majd hozzáadjuk a rumot is.

A babapiskótákat ebbe a szirupba mártjuk, majd az edény aljába rakosgatjuk a felét.

Ha a fagyink szinte teljesen kifagyott, belecsorgatjuk a megmaradt szirupot is, még párat hagyjuk keveredni, majd leállítjuk a gépet, és a márványos színezetű krém felét a lerakott piskótára öntjük.

Ekkor ráhelyezzük a babapiskóták második felét, rákanalazzuk a maradék krémet, s végül kakaóporral megszórjuk. Fagyasztóba tesszük, és egy nap múlva fogyaszthatjuk.

Ne csak a szám járjon: morzsás szilvás és társai idén

 

Mint említettem előző posztomban, két nagyon menő szilvás pite van nálunk. Az anyu-félét már bemutattam, de most jöjjön az, amit anno a nővéremmel sütöttünk mindig, a morzsás változat.

Mivel rengeteg szilvát szedtünk idén (tavaly ebből sem volt semmi…), a lekvárok mellé rögtön mind a két félét elkészítettem. A képeken a tepsiben látható a morzsás, a kis piteformákban pedig a tejszínes-anyus változat.

És a szilvából még ezután is maradt, úgyhogy készült szilvásgombóc is, de arról egy másik bejegyzésben emlékeznék meg. Sőt, az idei ország tortáját is elkészítettem, sajátosan oldva meg azt, hogy nincs itthon zila tortaformám, erről is érkezik majd egy poszt, úgyhogy csak lessétek az oldalt :) ;)

Morzsás szilváslepény:

Hozzávalók:

Alap:

300 g liszt
40 g cukor
25 g élesztő
1 dl tej
150 g puha vaj
1 db tojás

Töltelék:

kb. 1 kg magozott szilva (annyi, hogy jól meg tudjuk pakolni vele az alapot)
fahéjas cukor

Morzsa:

200 g liszt
200 g vaj
120 g cukor
fahéj

 

Összeállítás:

Az alaphoz langyos tejben oldjuk fel az élesztőt, majd egyszerűen gyúrjunk össze minden hozzávalót.

Nyújtsuk a tésztát zsírozott-lisztezett/sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 20x40 cm-es megfelelő). Ha nagyon sietünk, nyújtani sem kell, a tészta könnyű, lágy, úgyhogy simán bele is nyomkodhatjuk a formába.

A szilvákat félbevágva helyezzük el jó sűrűn az alapon. Szórjuk meg fahéjas cukorral ízlés szerint.

Morzsoljuk el a hideg vajat a cukorral, fahéjjal és a liszttel, majd szórjuk meg vele a szilvákat.

Tegyük 180°C-os sütőbe, és süssük kb. 40 percig, míg a szilvák mélybordó színnel nem rotyognak, rajtuk pedig a morzsa roppanósan aranybarna nem lesz.

Forrón éget, melegen isteni, langyosan csúcsszuper, hidegen pedig fantasztikus :) Ajánlom mindenkinek.

Anyukám süteménye - játék

 

Illéskrisz hirdetett egy jó kis játékot, amiben anyukáink receptjeit kellett előkeresni, megsütni és feltenni a blogra.

Nagyon megörültem, el is kezdtem előkeresni még a nagyijaim régi, rongyos fecnikre feljegyzett receptjeit is, hogy majd jól megsütöm mindet. Aztán megláttam, hogy kicsit későn értesültem, mert a határidő a mai nap. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy a közeljövőben tényleg elkészítsem ezeket, és az anyukámról rám ragadt recepteket is, de a játékra már nem tudom őket nevezni.

Azért így sem szerettem volna kimaradni, úgyhogy (remélem ez is ér) egy, már a blogon szereplő receptemet indítanám, a szilvás pitét, anyu módra :).

A fenti linken elérhető a bejegyzés, de a helyzet megkönnyítése végett be is másolom ide az akkori írást:

“Szilvás pitecsoda őszieleji napokra

Két szilvás sütemény recept versenyez a családban a kedvenc címért: a morzsás szilvás lepény és a tejszínes szilvás pite. Ez utóbbit anyukám preferálja, a morzsás az én specialitásom. Ehhez azonban az itthon árválkodó gyümölcsök nem lettek volna elegen (mert ugye a lepény, az legyen nagy és jól megpakolt, nem aprózzuk el), így inkább a tejszínes változatot választottam, kissé felturbózva. Az eredetiben ugyanis nincs se aszalt szilva, se lekvár, én azonban nem akartam tésztát enni néhány szem szilvával (mint mondottam nagyon kevés volt), úgyhogy mindenféle módon pótolni akartam ezt az ízt. Jól sikerült! :)

Tehát a recept:

Hozzávalók:

Tészta:
25 dkg liszt
1 ek. cukor
csipet só
10 dkg vaj
8 ek. hideg víz
2 tk. ecet

Rávalók:
1 kg szilva
1,2 dl tejszín
2 ek. cukor
2 tojás
1 tk. fahéj

Összeállítás:
A tésztához a lisztet összekeverem a cukorral és a sóval. Ebbe dobálom kis darabokban a vajat (vagy reszelem) és gyorsan összemorzsolom. A vizet és az ecetet is hozzáöntöm, majd gyors mozdulatokkal egyneműsítem a tésztát, és bedobom a hűtőbe fél órára.
Ezalatt a szilvát megmosom, kimagozom és negyedekre vágom, a tejszínt, a cukrot, a tojást és a fahájat pedig összekeverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből, 28 cm-es vajazott tepsibe nyújtom (peremet hagyva), és kirakom a szilvával rozettaszerűen.
Esetemben ez volt az a pont, ahol változtattam kissé. A forma nagy részét kiraktam szilvával, ahova pedig már nem jutott, oda vízben felpuhított aszalt szilvát tettem. Mivel még így is igen foghíjasnak éreztem a dolgot (az aszalt változatból sem volt sok itthon), előkaptam egy üveg jó házi szilvalekvárt, és rákentem a szilvákra pár kanállal belőle.
Ezt így 10 percig 220°C-on sütöttem. Ezután öntöttem rá a tejszínes keveréket, és együtt hagytam még 25 percig 190°C-on sülni. Akkor jó, ha a közepe már éppen nem rezeg.
Ezután már csak azt kell tudni kivárni, hogy egy kicsit kihűljön, utána pedig... hm, isteni!”

 

A szilvának most úgyis szezonja van, és idén a termés is bőségesebb, úgyhogy aszalt szilva és szilvalekvár nélkül is tökéletesen kivitelezhető, eredeti formában a recept.

Remélem másnak is nagy örömet okoz majd az elkészítése (no meg az elfogyasztása).

XLIII. VKF és a vaníliás keksz fagylalt

 

A pünkösdi hétvége idén nagy jelentőséggel bírt az életemben: ekkor szereztem be ugyanis életem első fagyigépét.

Sokáig úgy gondoltam, teljesen felesleges holmi lenne a már eleve túlzsúfolt konyhámban, de mikor láttam a blogokon megjelenő, jobbnál jobb recepteket, feltámadt bennem a mindent legyőző vágy egy ilyen szerkezet birtoklása iránt. Szóval fogtam magam, felkerekedtem, és beszereztem egyet.

Első próbálkozásom egy csokiskeksz fagylalt volt – isteni lett, de akkor hirtelenjében úgy eltűnt, hogy fotózni már nem is maradt időm. Meg az azutánit sem… meg az azutánit sem…

De aztán jött a VKF kiírás, és úgy döntöttem, most már csakazért is készítek fagyit úgy, hogy meg is örökítem a végeredményt.

Végül ezzel a rémesen egyszerű, ámde annál nagyszerűbb vaníliáskeksz fagylalttal rukkoltam tehát elő. E fagyi megszületésének egyébként két roppant fontos oka van:Vaníliás azért lett, mert anyukám a csokiskeksz fagyi után megjegyezte, hogy lehetne most már valami csoki-mentes édesség is terítéken. A keksz pedig pusztán azért került bele, mert rájöttem, hogy szeretem, ha a fagyiban vannak keksz/sütidarabok.

Jöjjön a recept:

 

Hozzávalók:

200 g mascarpone
100 g tejföl
1 dl tej
50 g cukor
1 tk. vaníliaesszencia
csipet só
65 g vaníliás keksz (ez esetben bolti, bár házival nyilvánvalóan még jobb lenne)

 

Összeállítás:

Ciki is külön bekezdést szentelnem ennek, olyan egyszerű: a keksz kivételével mindent összekeverünk,a gépbe töltjük, majd ráhagyjuk a munka oroszlánrészét. Ha már kellően krémesre keverte az alapunkat, beledobjuk az összetört kekszet, forgatunk rajta még párat, és készen is vagyunk.

Cseresznyeáradat – legyen pite!

 

Szegény cseresznye, igencsak háttérbe van szorulva a meggy miatt. Persze, ha választani kell köztük, nagyon sokan az előbbire tennék le a voksukat, kerekteresebb íze miatt. Én azonban a cseresznyét is imádom (mondjuk ehhez valószínűleg az is nagyban hozzájárul, hogy a telken több hatalmas cseresznyefa áll).

Ilyenkor május-júniusban egyébként szuper program családilag kimenni, és leszedni (leenni…) a fáról az érett gyümölcsöket. Persze ezt harci sérülések nélkül sosem úszom meg: számomra ugyanis nincs cserkószedés fáramászás nélkül.

Persze, mikor a több kosárnyi cseresznye ott áll a nappaliban, jogosan merül fel a kérdés, hogy mit kezdjen vele a buzgó csapat. Egy része persze elfogyott nyersen, frissen, aztán tetemes mennyiségből készítettem lekvárt is (ezen is sokan meglepődnek, amikor mondom: “cseresznyéből is lehet lekvárt csinálni?” – lehet, de még milyet… :) ), de mindenképpen valami süteménybe is fel szerettem volna használni őket. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a meggyes pite példájára készüljön belőle valami. Nem is fogtam mellé vele, isteni édesség kerekedett ki belőle. És ami még mellette szól, hogy nagyon egyszerű elkészíteni és hamar az asztalra(a hasunkba) kerülhet (főleg akkor, ha azt sem várjuk meg, míg kihűl…).

Hozzávalók:

Tésztához:

200 g liszt
50 g vaj
50 g cukor
1 csipet só
1 tk. sütőpor
3 ek. tejföl
1 tojássárgája

Töltelékhez:

700 g cseresznye (magozva kb. 550 g)
50 g cukor
1/2 citrom reszelt héja és leve
30 g keményítő

Kenni:

1 tojásfehérje

Összeállítás:

A tésztához a lisztet a cukorral, sóval és a sütőporral elkeverjük. Ebbe belemorzsoljuk a hideg vajat, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejfölt, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk. Ezután becsomagolva hűtőbe tesszük, legalább fél órára.

A töltelékhez a cseresznyét kimagozzuk, majd összekeverjük az összes alapanyaggal. Egyébként ezt simán fel lehet dobni még plusz főszerekkel: a fahéj pl. igazán jól passzol hozzá, de bátrabbak szerintem egy csipet kardamommal sem foghatnak mellé.

A tésztát a hűtőből kivéve kettéosztjuk, majd mindkét részt vékonyra nyújtjuk. Egy tepsi aljára helyezzük az egyik lapot, majd 200°C-os sütőben, kb. 20 perc alatt elősütjük, hogy a később rákerülő nedves töltelék ne áztassa el. Ha már pici színt kapott, kivesszük, és gyorsan lekenjük a tojásfehérjével. Hagyjuk, hogy rászikkadjon, ez is az átázást segít elkerülni.

Ekkor oszlassuk el az alsó rétegen a tölteléket, majd fektessük rá a második tésztalapot. Szurkáljuk meg, majd kenjük le (spórolósan a tojásfehérjével, de ha szebbre szeretnénk, egész tojással, sőt, csak tojássárgájával is megtehetjük).

Tegyük vissza a sütőbe, és 190°C-on süssük körülbelül 30 percig. Ha pirul a teteje, vegyük ki, és tálalhatjuk is.

A Burgonyás Pogácsa – csupa nagybetűvel

 

Bátran kijelenthetem, a pogácsa nosztalgikus étel. Mindenki őriz emlékeket gyermekkori, nagymama által sütött darabokról, vagy éppen későbbi, sörözős-borozós estéket kísérő társaikról.

Nekem a burgonyás pogácsa pl. azokat az időket idézi vissza, amikor az M7-es autópálya még csak Balatonaligáig volt kiépítve. Onnan a 7-es úton kellett tovább haladnunk, mikor le akartunk jutni a balatonmáriafürdői nyaralónkig. Út közben, Balatonlellén mindig megálltunk egy cukrászdában. Itt mindenki evett pár gombóc fagyit (csak hogy rögtön rá is hangolódjunk a nyaralásra), amit gyorsan elnyaltunk, majd a hátralévő útra egy “kis” adag burgonyás pogácsát is magunkkal vittünk. Na az a pogácsa… az isteni volt. Az illata átjárta a kocsit, így a két első ülés közé helyezett zacskó, amiben adták, nagyon gyorsan kiürült.

Amikor ezeket a burgonyás pogácsákat sütöttem, pontosan ugyanezt az illatot éreztem a konyhában, és mikor megkóstoltam, újra 7 éves kislánynak éreztem magam, aki a döcögő autóban, még fagyitól átfagyott torokkal, a langyos pogikat majszolja…

 

Úgyhogy a recept, amit egyébként több ötletből dobtam össze egy bababulira, és első alkalommal rögtön két kiló lisztből gyúrtam (kép alul) maradt. Azóta már harmadszorra készítettem az utóbbi időben, és mindig elfogyott, mind egy szálig.

Hozzávalók:

450 g burgonya – főzve, áttörve
50 g élesztő
1 dl tej
1 teáskanál cukor
550 g liszt
200 g vaj
1 evőkanál só
1 tojás
2 evőkanál tejföl

+ tojás lekenni

Összeállítás:

Az élesztőt meleg, cukrozott tejben futtassuk fel.
A lisztet keverjük össze a sóval, morzsoljuk bele a vajat, majd képezzünk mélyedést a közepébe. Ebbe öntsük a pürésített burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt, és dagasszuk az egészet rugalmas tésztává. Ha kell, adhatunk hozzá még lisztet (burgonya és lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel), de ne keményítsük túl vele: könnyű, lágy tésztának kell maradnia.

Tegyük félre fél órára pihenni, majd átgyúrás után hagyjuk még fél órát magára.

Ezután nyújtsuk ki (kb. fél centi vastagra), vagdossuk rácsosra a tetejét, szaggassuk ki.  A tetejét kenjük le tojással, majd 200 °C-os sütőben süssük aranybarnára.

 

Ilyen amikor két kiló lisztből készül:

 

 

És amikor az megkel:

 

 

Arról már sajnos nincs kép, hogy mennyi lesz belőle végül (nem is lehetne… sajnos hűlés közben is gyorsan “párolog” :D).

Dupla születésnapi torta–túrósan, csokisan, gyümölcshabbal

Múlt hét hétfőn készült először ez a torta, a tánctanárunk születésnapjára. Nővérkém szólt nap közben, hogy ha van időm és kedvem, összedobhatnék valamit. Hát éppen mindkettőből akadt, úgyhogy semmi nem állíthatott meg, hogy valamit kikreatívkodjak magamból hirtelen.

Valami túrós dolgot képzeltem el, de hogy igazán csajos és tavasz-ígéretet hozó legyen, megálmodtam hozzá ezt a kellemesen édeskés-savanykás gyümölcshabot.

Ott helyben el is fogyott az egész adag. Anyukám is kóstolta, és az első kérdése az volt, mikor ismétlem meg újra. Nos, mivel a szülinapja épp május hatodikán volt esedékes, hamar jött az újrázás, a kép már erről, a második sütésről készült.

Egyébként egyszerű, brownie alap, túrókrém, tejszínes gyümölcshab. És látványra sem utolsó.

Hozzávalók:

Brownie alap:

70 g étcsokoládé
70 g vaj
50 g cukor
40 g liszt
1 db tojás
20 g kakaópor
1 tk. vaníliaesszencia

Túrós rész:

250 g túró
100 ml tej
20 g keményítő
40 g cukor
1 db tojás
1 tk. vaníliaesszencia
1/2 citrom héja és leve

Gyümölcsös hab:

300 ml tejszín (fele növényi, fele állati)
150 g gyümölcs (mirelit)
2 ek. tejföl
2 ek. cukor
2 ek zselatin (1 ek. zselatin fél dl forró vízben feloldva, ebből kell kettő evőkanálnyi)

Összeállítás:

Az alaphoz a csokoládét felolvasztjuk. A vajat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojást, és ezzel is kihabosítjuk. Ekkor hozzácsurgatjuk a csokoládét és a vaníliaesszenciát, majd a lisztet és a kakaóport is hozzászitáljuk, és elkeverjük benne. Tortaformába töltjük, és 180 °C-on elősütjük, éppen csak annyira, hogy a felszíne pici kérget kapjon.

A túrós réteghez a keményítőt csomómentesen elkeverjük a tejjel. A túrót áttörjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot, a citromot, a tojást a keményítős tejet, a vaníliaesszenciát és a cukrot. A masszát a félig kisült brownie tetejére simítjuk, majd visszatesszük a sütőbe, és körülbelül háromnegyed óra alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a közepe picit kezd púposodni. ekkor vegyük ki, és hűtsük le teljesen.

A habhoz a gyümölcsöt a cukorral főzzük fel. A gyümölcs fajtája egyébként bármiféle lehet. Én mirelit erdei gyümölcs keveréket használtam, de mindenki válogathat kénye-kedve szerint. A felfőzés után át is passzírozhatjuk. Én ezt kihagytam, csak krumplinyomóval törtem szét őket főzés közben. Hűtsük ki, majd keverjük hozzá a tejfölt.
A tejszínt verjük kemény habbá, majd a folyékony zselatint is adjuk hozzá (ha valaki nem szeretne növényi tejszínt használni, az tegyen bele pluszban porcukrot és több zselatint). Ez után forgassuk a már kihűlt gyümölcsszószhoz, és kenjük az egészet a szintén hideg tortára.

 

Gluténmentes cantuccini

 

Ez a keksz egy nagyon kedves barátnőmnek készült. Lisztérzékeny a drága, úgyhogy mindig külön figyelmet igényel, amikor vele közös eseményre sütök valamit, mivel fontosnak tartom, hogy ő is mindenből fogyaszthasson. Most mondjuk nem volt különösebb apropója a készítésének, egyszerűen csak egy közös délutáni találkozón leptem meg vele (hozzáteszem, rettentő aranyos volt, ahogy séta közben a táskájába rejtett csomagból egyet-egyet mindig előhalászott, és elmajszolt – mire elköszöntem, szinte az egész adag elfogyott :-) ).

A kekszféléket egyébként könnyű gluténmentessé tenni, mivel ezeknél nem túl fontos a sikértartalom. Csak arra kell ügyelni, hogy a kisült darabokat ne nagyon dobáljuk, mert omlósabbak, mint a búzaliszttel készülő társaik.

A recept egyébként a megszokott, csak most nem került bele semmi mag (így már nem is tudom, hogy hívhatom-e cantuccininek, de azért megkockáztattam ezt az elnevezést), és a búzaliszt helyett rizs- és kukoricalisztet használtam fele-fele arányban. Ez utóbbitól egyébként gyönyörű napsárga színt kaptak.

Hozzávalók:

50 g vaj
80 g cukor
1 tojás
90 g kukoricaliszt
90 g rizsliszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
1 teáskanál vaníliaesszencia

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást és a vaníliaesszenciát, és ezekkel habosítsuk tovább.

A liszteket keverjük össze a sütőporral és a sóval. Szitáljuk hozzá a vajas keverékhez, majd forgassuk össze.

Készítsünk belőle rudat (kissé ragacsos lesz, úgyhogy ajánlott picit vizes kézzel csinálni), és süssük ki 200 °C-on. Ha megsült, hűtsük ki, majd vágjuk ujjnyi vastag szeletekre. Helyezzük vissza őket a tepsire, és süssük aranybarnára.

Túrós epres nyalánkság – a színpompás XLII. VKF-re

A mostani VKF téma, amit Strawberry hirdetett nagyon kedvemre való. Az eredeti, epres kiírás ugyan ki lett bővítve, nálam mégis ilyen desszert került terítékre. Egyszerűen szembe jöttek velem ezek a csodaszép eprek. Nem tudtam ott hagyni őket, így az eredeti, utolsó medvehagyma-tartalékaimat felélni kívánó recept helyett ezt az ételt készítettem el. Egyszerű, ámde nagyszerű süteményről van szó egyébként. Nyáron igazán kellemes, üdítő édesség lehet, de így tavasszal, egy testes leves után is kielégítő fogásnak bizonyult :)

És mivel szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, anyáknapi desszertnek is kitűnő volt  :)
Az én drága anyukámnak pedig itt is köszönöm, hogy van nekem!


Hozzávalók:

Tésztához:
2 db tojás
40 g cukor
40 g liszt

Töltelékhez:

100 g mascarpone
100 g tejföl
200 g túró
200 g joghurt
60 g porcukor
1/2 citrom héja

200 g bogyós gyümölcs (mirelit)
8 db nagy eper

Összeállítás:

A tészta hozzávalóiból egyszerű piskótát sütünk. Ehhez a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét lazán felverjük, majd a cukor kétharmadát hozzáadva kemény habbá verjük. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítjuk. Hozzáadjuk a fehérjéhez, majd a lisztet hozzászitáljuk, és óvatosan beleforgatjuk.
Egy kisebb tepsiben, 180°C-on, körülbelül fél óra alatt készre sütjük.

A krémhez a túrót áttörjük (villával, krumplinyomóval, de akár passzírozhatjuk is, ha igazán krémesre szeretnénk). Hozzáadjuk a mascarponét, a tejfölt, a joghurtot és a porcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, és kikeverjük. Ha szükséges, ízlés szerint lehet bele tenni egy kis citromlevet is. Én szeretem, ha kicsit savanykás.

A kisült piskótát vízszintesen ketté vágjuk. Az alsó lapra kenjük a túrós krém felét, rászórjuk a bogyós gyümölcsöket (én mirelitet használtam, és simán, még fagyosan rádobáltam őket). Erre ráhelyezzük a második piskótalapot, amit a túrós krém másik felével fedünk be.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap félbevágott eperszemekkel díszítjük, és már tálalhatjuk is.

Húsvéti hangulatban–répamuffin magvasan, narancsos mascarponekrémmel

 

Asztali jelenet:

- Mi ez?
- Répatorta.
- De én azt nem szeretem.
- Honnan tudod, hogy nem szereted, amikor sohasem kóstoltad?
- Répa van benne, jó nem lehet...
- Dehát a répa nem is érződik rajta.
- Akkor minek rakják bele?
- … (nagyongondolkozik) Mert húsvét van! A húsvéti nyuszi pedig szereti a répát.

Így még a konzervatív ízlésű családnak is el lehet adni a répatorát (jelen esetben minimuffint). Persze, nem is kell mondanom, az első falat után már senkinek nem volt gondja azzal, hogy répa van a sütiben… falták ezerrel. A naracsos mascarponekrém pedig nagyon jól áll neki. Kellemes krémességet ad a tömör süteménynek.

Hozzávalók:

Tészta (36 db minimuffinhoz):

300 g répa (pucolva)
160 g cukor (én fele-fele arányban használtam sima kristálycukrot és nádcukrot)
2 tojás
75 ml olaj
125 g olajos mag (nálam 60 g darált mandula és 65 g durvára tört dió volt kéznél)
125 g liszt
1,5 tk. sütőpor
0,5 tk. szódabikarbóna
1 tk. fahéj
csipet só
0,5 narancs reszelt héja

Krém:

4 ek. mascarpone
1 ek. porcukor (de ez ízlés kérdése)
0,5 narancs reszelt héja
1 narancs leve
(plusz egy kevés citromlé, de ez elhagyható, nekem nem volt elég savanykás a narancsom)

Összeállítás:

 

A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval és a fahéjjal.
A répát reszeljük le nagylyukú reszelőn.
A tojásokat verjük habosra a cukorral. Ehhez adjuk hozzá az olajat, reszeljük hozzá a narancshéjat, majd kevejük el benne a répát, a magvakat és a lisztes egyveleget.
Osszuk szét formákba, és tegyük 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Nálam körülbelül 20 percet sültek.

A krémhez egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.

A kisült muffinokat kenjük le a krémmel. A tetejére helyezhetünk egy-egy diószemet is, ha flancolni szeretnénk. Ha nem, akkor csak simán üljük körbe a sütis tálat, ragadjon mindenki egy darabot, és kanalazzon rá annyi krémet, amennyit nem szégyell :)

 

Én ezzel kívánok mindenki számára Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Medvehagymás pogácsa

Nem tehetek róla, tavasszal engem is mindig elkap a medvehagyma láz. Csináltam már belőle gnocchit, pestót, de annyira vonzóak voltak a blogokon szembejövő medvehagymás-pogácsa receptek, hogy ennek a felhasználási módnak sem tudtam ellenállni.

Fő ihletőim Kriszta és Reni voltak. Az ő receptjeiket ötvözve született meg a saját változatom, amit most közreadok.
Azt mondanom sem kell, isteni lett! Igencsak megfogyatkoztak, mialatt a rácson hűltek… :) Az ízek nagyon jól harmonizálnak, a hajtogatástól nagyon könnyű, réteges a szerkezetük, sülés közben pedig olyan nagyszerű illat járta be a lakást, hogy azt elképzelni nem lehet. Ezt érezni kell! Úgyhogy mindenkit arra buzdítok, próbálja ki!Nálunk még biztos, hogy fog készülni.

Hozzávalók:
500 g liszt
25 g élesztő
1,5 dl tej
1/2 tk. cukor
1 tk. só
100 g vaj
250 g feta
100 g krémsajt/tejföl
1 csokor medvehagyma
1 tojás
Összeállítás:
Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
A medvehagymát vágjuk apró darabokra.
A lisztet keverjük össze a sóval, majd morzsoljuk bele a vajat és a feta sajtot.
Adjuk hozzá a krémsajtot, a tojást és a medvehagymát, majd dagasszuk pár percig.
Tegyük langyos helyre, és kelesszük egy óráig. Ez után nyújtsuk ki, hajtsuk félbe, majd még egyszer félbe. Tegyük félre pihenni fél órára. Ennek leteltével ismételjük meg az előbbi hajtogatást, majd hagyjuk ismét 30 percet pihenni. Ekkor nyújtsuk ki, szaggassuk ki (én simán kockákra vágtam, így kevesebb az újra begyúrni való tésztadarab).
Kenjük le tojással, majd a tepsin hagyjuk még 15 percet pihenni.
190 °C-on süssük aranybarnára.

Mélyen tisztelt Rákóczi úr–és az ő túrósa

A rákóczi túrós, valljuk meg őszintén, nem véletlen tett szert nagy hírnévre. Azt nem mindenki tudja, hogy a sütemény nem II. Rákóczi Ferenc, hanem bizonyos Rákóczi János szakácsmester után kapta nevét. Ő volt ugyanis az, aki az 1958-an Brüsszeli Világkiállításra megalkotta a süteményt.

Nálam tuti nyerő ez az édesség. Nem csak azért, mert szép emlékeket ébreszt bennem, hiszen a nagymamámnál mai napig ez az egyik általános sütemény az NCSÖJ-ken (Nagy Családi ÖsszeJövetel), hanem azért is, mert a főszerepet játszó összetevője a túró, amivel nálam nagyon be lehet vágódni. Na és nem mellesleg őt vajas-omlós tésztaréteg, isteni házi sárgabaracklekvár és roppanós kérgű habtető kíséri – már persze, ha otthon készítjük.

Hozzávalók:

Tésztához:
150 g liszt
100 g vaj
50 g porcukor
1 tojássárgája
vanília

Töltelékhez:
500 g túró
50 g búzadara
100 g cukor
1/2 citrom héja
2 tojássárgája

sárgabaracklekvár

Habhoz:
3 tojásfehérje
100 g cukor

Összeállítás:

A tésztához a vajat a liszttel, porcukorral és vaníliás cukorral elmorzsoljuk, majd a tojássárgáját hozzáadva, gyorsan egynemű tésztává dolgozzuk. Hűtőbe tesszük pihenni legalább fél órára. Ezután kb. fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, és 180 °C-os sütőben félig kisütjük.

Míg sül, elkészítjük a tölteléket. Ehhez egyszerűen összekeverjük a túrót, a búzadarát, a cukrot, a tojássárgáját és a reszelt citromhéjat. Igazából kéne bele mazsola is, de én azt nagyvonalúan kihagytam: nem igazán szeretem ugyanis a túrós sütikben. De aki szeretne, szórjon bele azt is. Persze előtte puhítsa meg valamiben (óvatosak vízben, bátrabbak egy jóféle pálinkában ;) ).

A félig kisült tésztát még melegen megkenjük sárgabaracklekvárral, majd ezen eloszlatjuk a túrótölteléket. Visszatesszük a sütőbe, és átsütjük (körülbelül 20-30 perc alatt).

A habhoz a tojásfehérjét a cukorral csípősre melegítjük (én ezt úgy szoktam ellenőrizni, hogy folyton keverem, és ha már habzik, az ujjammal ellenőrzöm a hőmérsékletét: ha már melegnek érzem, akkor jó). Ezután levesszük a tűzről, és kihűlésig habbá verjük. Kemény habot kell kapnunk. (Ha viszont valaki fél a nyílt lángon való tojáshevítéstől, csinálja gőz felett: így kisebb az esélye annak, hogy megsüti a tojást :) )

Ezt a habot csillagcsöves zsákból, átlósan a kisült sütemény tetejére adagoljuk.

A sütő hőfokát letekerjük 60 °c-ra, és így “sütjük”, valójában szárítjuk ki a habot. Színt ne kapjon, csak keményedjen meg a teteje.

Vegyük ki a sütőből. A csillagcső által bordázott felület mélyedéseibe zsákból csurgassunk sárgabaracklekvárt, majd négyzetekre vágva kínáljuk.

Tejszínes képviselőfánk–a kis bűnös csábító

Nem mondhatnám, hogy nagy fánkrajongó hírében állok. A cukrász szakmához azonban ezek készítése is hozzátartozik, ezért úgy döntöttem, legalább egyszer az életben elkészítem én is ezt a süteményt. Az emlékeimben élt a kép a nyammogós tésztából, gejl krémből és a szájpadlásunkhoz tapadó növényi tejszíntől  kőkemény habból álló képviselőfánkról.

Hát ezek után nagy meglepetés volt, mikor megkóstoltam az általam készített darabokat. Ugyan az várható volt, hogy ezek így, itthon készülve csak jobbak lehetnek (köszönhetően az igazi tejszínnek, az igazi vaníliának, az igazi vajnak, a friss készítésnek, stb.), de hogy ENNYIRE finomak legyenek… no ezt sosem gondoltam volna.

Tehát: lehet, hogy először készültek, de az már biztos, hogy nem utoljára.

Hozzávalók:

Tésztához:
100 g liszt
100 g vaj
100 g víz
csipet só
csipet cukor
4 tojás

Töltelékhez:
500 ml tej
75 g liszt
150 g cukor
3 tojás
vanília (por, mag, esszencia, stb.)

Tejszínhabhoz:
250 ml tejszín
cukor és vanília ízlés szerint

Tetejéhez:
kb. 100 g cukor
stiftelt mandula


Összeállítás:

A tésztához a vizet a vajjal, sóval és cukorral összeforraljuk. A forrásban lévő anyaghoz hozzáadjuk a lisztet. Közben folyamatosan keverjük. A tésztát ezután alaposan reszteljük (hevítjük, és mint az őrült keverjük addig, míg el nem válik az edény falától). Ezután levesszük a tűzről, picit hagyjuk hűlni, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat is. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és kis csókokat formálunk belőle (igazából nem fontos a csillagcső, ha valakinek nehézkés így, nyomhat sima csővel is kis halmokat).

Forró, 220 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük. Így sütjük, míg kérget nem kap, majd levesszük 200 °C-ra a hőmérsékletet, és készre sütjük.

A tetejére a cukrot aranybarnára olvasztjuk. Ebbe mártjuk a kisült fánkok felső harmadát, majd a stiftelt mandulába forgatjuk. Ezt a műveletet végezzük NAGYON óvatosan, mert a 150 °C-os cukor a bőrünkön nem túl fincsi érzés. Tapasztalatból mondom… (mert az, hogy a konyhában töltöm fél életemet, még nem jelenti azt, hogy nem égetem meg magam ugyanannyira, mintha nem így tennék).

Ezt ekkor félretesszük.

A sárgakrémhez a tojássárgáját a tej negyedével és a liszttel sűrű péppé keverjük. A maradék tejet a cukor felével és a vaníliával felforraljuk, majd a tojásos pépre öntjük. Visszatesszük a tűzre és besűrítjük. Közben a tojások fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük, és a még forró főzettel összeforgatjuk.

A fánkok kalapját (a kimártott, panírozott részt) levágjuk. Az alsó felébe töltjük a még meleg krémet, és hagyjuk hűlni.

A kellően lehűtött tejszínből és ízlés szerinti cukorból kemény habot verünk. Esetleg adható hozzá habfixáló is, ha nem akarjuk, hogy nagyon összeessen. Csillagcsöves zsákból a sárgakrémre adagoljuk, majd minden fánkra ráhelyezzük a saját kalapját.

Ezt a süteményt érdemes frissen fogyasztani. Ilyenkor a tészta még nem ázik át a krémtől, a töltelék lágy, a hab könnyű, légies, a mandulás karamellkéreg a tetején pedig roppanós, isteni kontrasztot adva így a többi rétegnek.

Marcipános cantuccini

No ugyan ezek a cantuccinik nem 100%-osan ugyanolyanok, mint Bécsbe szállított társaik, de az egyetlen változtatás rajta csupán az, hogy mandula helyett feldarabolt marcipán került bele.

Egyébként imádom ezt a receptet. Kellemesen vajas, ropogós, de nem fogcsorbító, változatosan ízesíthető: egy szóval isteni.

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a recept:

Hozzávalók:

50 g vaj

80 g cukor

1 tojás

175 g liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

rengeteg házi vaníliás cukor (vagy vaníliaesszencia)

80 g belevaló (Bécsbe mandula, itt marcipánkockák)

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást is. A liszttel elkevert sütőport, sót és vaníliáscukrot szitáljuk hozzá, adjuk hozzá a marcipánt, majd gyúrjuk össze (lágy lesz, de nem kell megijedni ettől).

Formázzunk belőle hosszú, egyenletes rudat, majd 180 °C-on süssük, míg a teteje picit barnulni nem kezd. Ez körülbelül 30 perc, de sosem mértem le pontosan.

Ekkor vegyük ki, hagyjuk hűlni. Ha teljesen kihűlt, szeleteljük fel kb. egy centiméter szélesen. A kis kekszeket tegyük vissza a sütőbe, és mindkét oldalát süssük 5 percig (míg szép színt nem kap).

Aki van olyan bátor, mint én, az még forrón is bekaphat párat, de ekkor számolni kell azzal az el nem hanyagolható ténnyel (amivel én nem tettem), hogy a karamellizálódott marcipándarabok pont olyan forróak, mint amilyennek előzetesen gondoljuk őket, tehát égetnek. Nagyon. Szóval aki nem szeretne 3-4 nap ízlelőbimbó-kiesést az életében, az várjon néhány percet fogyasztás előtt.

VKF XLI. - Mézes-karamellás szelet, a bécsi út tökéletes kísérője

A hétvégén Bécsbe látogattunk. Sajnos nem sikerült jó időt kifognunk, úgy is mondhatnám, éppen a legrosszabbat kaptuk, de ez sem tántorított minket el a város felfedezésétől. Gyönyörű hely, mindig elámulok az osztrákok letisztultságán. Természetesen meglátogattuk a híres naschmarktot is. A végén szomorúan hagytuk ott a helyet: itthon miért nem ennyire természetes még a sok, színes, érdekes áru?

No de a lényeg: mint mániákus sütögető, nem mehettem üres kézzel. Készült mandulás cantuccini, házi dióvajas keksz, meggyes-étcsokis trüffel, pogácsa, metélőhagymás craker, aszalt meggyes keksz, és egy fantasztikus karamellás soros sütemény is, ami pont kapóra jött a 41. VKF kiírásra.

Nagyon szeretjük az ilyen krémes vanílíás sütiket, még nagymamám csinált régen hasonlót.

Ez most saját összeállítás lett, a marlenka tésztája, és egy nagyszerű krém találkozása. Gyorsan feljegyeztem az összetevőket, úgyhogy többször is el fog készülni nálunk, az biztos!

Hozzávalók:

Tésztához:

50 g vaj

2 evőkanál méz

1 tojás

200 g liszt

50 g cukor

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál ecet

Töltelékhez:

2 dl dulce de leche (házi, én így készítem, de számos más előállítási mód is fellelhető a neten)

2 dl tej

2 evőkanál keményítő

1 evőkanál méz

Opcionális:

Tetejére:

100 g cukor

Összeállítás:

A tésztához a vajat, a mézet, a cukrot és a tojást gőz fölött besűrítem, majd hűtöm.

A lisztet egy tálba szitálom. A szódabikarbónát összekeverem az ecettel, majd a mézes keverékkel együtt a liszthez adom. Összekeverem, majd fóliába csomagolva a hűtőbe teszem. Nálam volt pár órája érni, míg a kekszeket sütöttem :)

A krémhez a keményítőt egy kevés tejjel csomómentesen elkeverem. A dulce de leche-t, a vaníliaesszenciát és a tej többi részét felforralom, majd ehhez hozzáöntöm a keményítőt. Összefőzöm, majd leveszem a tűzről, és belekeverem a mézet. Ezt is hűlni hagyom.

A pihentetett tésztát négy részre osztom. Mindet vékony téglalappá nyújtom, majd 180 °C-on, egyesével aranybarnára sütöm őket.

A krémet négy részre osztva összetöltöm a lapokat úgy, hogy a tetejére is jusson belőle.

A tetejére a cukrot karamellizálom, majd olajozott márványlapra/sütőlemezre öntöm. Megvárom míg kihűl, majd robotgéppel porcukor finomságúra őrölöm. Ezzel behintem a sütemény tetejét. 

Hűtőbe teszem és várok 1-2 napot, hogy összeérjen. Eddigre a karamellpor a tetején szépen beleolvad a krémbe, ezáltal gyönyörű felület keletkezik rajta, és a nagyszerű karamellás ízt erősíti.

Istenien omlós és krémes és karamellás és mézes és vaníliás és és és... Hát szerintem fantasztikus.

A képen látható mézet egyébként egy erdélyi termelőtől vettük még a Kézműves Magyar Ízek Vásárán, de nyilván ízlés szerint lehet más mézet is használni annak, aki nem szeretné a karaktere hárs ízét érezni a sütiben. egy egyszerűbb vegyes virágméz pasztellebb ízt ad.

A bécsi utunk többi receptje is jön lassan, csak a nagy pakolásban nem volt időm fotózni (ez a kép sem lett a legjobb, mivel este készült...), és hát az út során minden elfogyott az utolsó morzsáig. De azt hiszem senki nem fog haragudni, ha szépen lassan újra elkészítem az egész repertoárt :)

Első díjam

A mai napon óriási meglepetés ért. A Dió Bisztrós lányok gondoltak rám, és megleptek ezzel a díjjal:

Tudom, hogy sokan megkapták már előttem, de számomra mégis sokat jelent, hiszen ez "város széli kicsi házamban" Az Első (bár remélem, hogy nem az utolsó) díj. Nagyon köszönöm nektek!


Van pár szabály is, amiket megemlítek:

- Írni kell egy bejegyzést, amelyben közzé teszem a Liebster-Blog képet, és bemásolom ezt az útmutatót.

- Be kell linkelnem annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptam, és hagynom kell nála egy hozzászólást, hogy elfogadom a díjat, és meg kell adnom a bejegyzésem elérhetőségét.

- Ezután el kell gondolkoznom azon, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretném adni a díjat, be kell linkelnem őket a bejegyzésembe, és értesítenem kell őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat kell előnyben részesíteni, nem olyanokat, akiknek több 100 követője van.

Ezek alapján az én jelöléseim:
Samy's Bistro: isteni Lübecki muffinjai vettek le először a lábamról, azóta lelkes olvasója vagyok :)
Juharszirup: Bailey's szelete ragadta meg legelőször a teintetem. Azóta végigolvastam összes receptjét, és megcsodáltam fantasztikus képeit is.
The sweet cardamom: Imádom a kardamomot és a gyömbért. Amikor láttam, hogy sweet cardamom triplán gyömbéres sütit ajánl, nem tudtam ellenállni a csábításnak...

Túrós, rudis, másképpen - megihletve

A túróruditorta engem is megihletett. Szülinapra már készült az eredeti változat is, de aztán Doktor Pepper új ötlete sem hagyott nyugodni. Így született ez a süti: krémes, citrusos túrókrém, lágy, brutálcsokis alapon. ISTENI!










 Hozzávalók:

Alaphoz:

70 g csoki

70 g vaj

70 g cukor

40 g csokis pudingpor

1 tojás

2 evőkanál kakaó

Túróhoz:

150 g túró

300 g tejföl

cukor ízlés szerint

1 citrom héja és leve

3 tojás

1 evőkanál házi vaníliás cukor

2 evőkanál keményítő

Összeállítás:

A tésztához a csokit a vajjal és a cukorral gőz felett összeolvasztjuk. Ha megolvadt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tojást, majd a pudingport és a kakaót beleszitáljuk és gyorsan összeforgatjuk. 200°C-os sütőbe tesszük, és addig sütjük, míg a tetején vékony hártyaréteg nem keletkezik (kb. 10 perc).

Ezalatt a krémhez a túrót áttörjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval.

A félig megsült lapra öntjük, a sütő hőfokát levesszük 160 °C-ra, és így készre sütjük kb. 50 perc alatt. Akkor van kész, ha a közepe már nem remeg.

Kis kockákra vágva isteni egy vendégségbe harapnivalónak, tortaformában készítve pedig tökéletes ajándék lehet minden túrórudi-kedvelőnek.

Diós kalács lusta délutánokra

Terveimmel ellentétben eléggé elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben. Pedig a konyha nem állt ám üresen, sőt... csak az a fránya fotózás maradt el mindig. Kép nélkül pedig ugyebár nem olyan vonzóak a receptek :)

A minap készült diós kalács azonban olyan szép lett, hogy vétek lett volna kihagyni a megörökítését.

Az alapja a sokak által jól ismert hokkaido kalács tésztája. Gondolkoztam, mi kerüljön bele, de mivel még a nagy karácsonyi bejgligyártással sem sikerült felélni a diókészletünket, úgy döntöttem, ebből készítek bele tölteléket.

Hozzávalók: 

Tészta:

1 dl tej

1 dl tejszín

1 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. tejpor (vagy burgonyapehely)

250 g liszt

50 g kenyérliszt

15 g élesztő

csipet só

Töltelék:

kb. 300 g dió

2 dl tejföl

4 ek. nádcukor

csipet fahéj

1 ek. házi vaníliáscukor

Összeállítás:

A tésztához kicsit felfuttatom az élesztőt a meglangyosított tej- tejszín- cukor keverékében. Az átszitált liszthez adom a tejport és a sót, majd a tojássárgájával és a tejes keverékkel puha tésztává dagasztom, majd egy órára pihenni hagyom.

A töltelékhez a diót ledarálom (én a felét durvábbra, felét teljesen finomra őröltem), majd a tejföllel és az ízesítőkkel összekeverem. Az, hogy mit, mennyit és miből teszünk hozzá, ízlés kérdése, kóstolgassuk, hogy kedvünkre való legyen.

A megkelt tésztát három részre osztom. Mindegyik részt téglalap alakúra nyújtom, elkenem rajtuk a tölteléket és felcsavarom őket. Ezután a három rudat egyszerűen összefonom.

A kalácsot kenyérformába teszem (persze lehet simán tepsin is sütni, csak a kenyérforma jobban megzabolázza a kalácsunk alakját), majd 180 °C-os sütőben aranybarnára sütöm.