2011. március 23., szerda

Marcipános cantuccini

No ugyan ezek a cantuccinik nem 100%-osan ugyanolyanok, mint Bécsbe szállított társaik, de az egyetlen változtatás rajta csupán az, hogy mandula helyett feldarabolt marcipán került bele.
Egyébként imádom ezt a receptet. Kellemesen vajas, ropogós, de nem fogcsorbító, változatosan ízesíthető: egy szóval isteni.

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a recept:


Hozzávalók:

50 g vaj
80 g cukor
1 tojás
175 g liszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
rengeteg házi vaníliás cukor (vagy vaníliaesszencia)
80 g belevaló (Bécsbe mandula, itt marcipánkockák)

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást is. A liszttel elkevert sütőport, sót és vaníliáscukrot szitáljuk hozzá, adjuk hozzá a marcipánt, majd gyúrjuk össze (lágy lesz, de nem kell megijedni ettől).
Formázzunk belőle hosszú, egyenletes rudat, majd 180 °C-on süssük, míg a teteje picit barnulni nem kezd. Ez körülbelül 30 perc, de sosem mértem le pontosan.
Ekkor vegyük ki, hagyjuk hűlni. Ha teljesen kihűlt, szeleteljük fel kb. egy centiméter szélesen. A kis kekszeket tegyük vissza a sütőbe, és mindkét oldalát süssük 5 percig (míg szép színt nem kap).

Aki van olyan bátor, mint én, az még forrón is bekaphat párat, de ekkor számolni kell azzal az el nem hanyagolható ténnyel (amivel én nem tettem), hogy a karamellizálódott marcipándarabok pont olyan forróak, mint amilyennek előzetesen gondoljuk őket, tehát égetnek. Nagyon. Szóval aki nem szeretne 3-4 nap ízlelőbimbó-kiesést az életében, az várjon néhány percet fogyasztás előtt.

2011. március 21., hétfő

VKF XLI. - Mézes-karamellás szelet, a bécsi út tökéletes kísérője

A hétvégén Bécsbe látogattunk. Sajnos nem sikerült jó időt kifognunk, úgy is mondhatnám, éppen a legrosszabbat kaptuk, de ez sem tántorított minket el a város felfedezésétől. Gyönyörű hely, mindig elámulok az osztrákok letisztultságán. Természetesen meglátogattuk a híres naschmarktot is. A végén szomorúan hagytuk ott a helyet: itthon miért nem ennyire természetes még a sok, színes, érdekes áru?


No de a lényeg: mint mániákus sütögető, nem mehettem üres kézzel. Készült mandulás cantuccini, házi dióvajas keksz, meggyes-étcsokis trüffel, pogácsa, metélőhagymás craker, aszalt meggyes keksz, és egy fantasztikus karamellás soros sütemény is, ami pont kapóra jött a 41. VKF kiírásra.


Nagyon szeretjük az ilyen krémes vanílíás sütiket, még nagymamám csinált régen hasonlót.
Ez most saját összeállítás lett, a marlenka tésztája, és egy nagyszerű krém találkozása. Gyorsan feljegyeztem az összetevőket, úgyhogy többször is el fog készülni nálunk, az biztos!


Hozzávalók:

Tésztához:

50 g vaj
2 evőkanál méz
1 tojás
200 g liszt
50 g cukor
1 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál ecet


Töltelékhez:

2 dl dulce de leche (házi, én így készítem, de számos más előállítási mód is fellelhető a neten)
2 dl tej
2 evőkanál keményítő
1 evőkanál méz

Opcionális:
Tetejére:

100 g cukor

Összeállítás:
A tésztához a vajat, a mézet, a cukrot és a tojást gőz fölött besűrítem, majd hűtöm.
A lisztet egy tálba szitálom. A szódabikarbónát összekeverem az ecettel, majd a mézes keverékkel együtt a liszthez adom. Összekeverem, majd fóliába csomagolva a hűtőbe teszem. Nálam volt pár órája érni, míg a kekszeket sütöttem :)

A krémhez a keményítőt egy kevés tejjel csomómentesen elkeverem. A dulce de leche-t, a vaníliaesszenciát és a tej többi részét felforralom, majd ehhez hozzáöntöm a keményítőt. Összefőzöm, majd leveszem a tűzről, és belekeverem a mézet. Ezt is hűlni hagyom.

A pihentetett tésztát négy részre osztom. Mindet vékony téglalappá nyújtom, majd 180 °C-on, egyesével aranybarnára sütöm őket.

A krémet négy részre osztva összetöltöm a lapokat úgy, hogy a tetejére is jusson belőle.
A tetejére a cukrot karamellizálom, majd olajozott márványlapra/sütőlemezre öntöm. Megvárom míg kihűl, majd robotgéppel porcukor finomságúra őrölöm. Ezzel behintem a sütemény tetejét. 

Hűtőbe teszem és várok 1-2 napot, hogy összeérjen. Eddigre a karamellpor a tetején szépen beleolvad a krémbe, ezáltal gyönyörű felület keletkezik rajta, és a nagyszerű karamellás ízt erősíti.
Istenien omlós és krémes és karamellás és mézes és vaníliás és és és... Hát szerintem fantasztikus.

A képen látható mézet egyébként egy erdélyi termelőtől vettük még a Kézműves Magyar Ízek Vásárán, de nyilván ízlés szerint lehet más mézet is használni annak, aki nem szeretné a karaktere hárs ízét érezni a sütiben. egy egyszerűbb vegyes virágméz pasztellebb ízt ad.

A bécsi utunk többi receptje is jön lassan, csak a nagy pakolásban nem volt időm fotózni (ez a kép sem lett a legjobb, mivel este készült...), és hát az út során minden elfogyott az utolsó morzsáig. De azt hiszem senki nem fog haragudni, ha szépen lassan újra elkészítem az egész repertoárt :)


2011. január 26., szerda

Első díjam

A mai napon óriási meglepetés ért. A Dió Bisztrós lányok gondoltak rám, és megleptek ezzel a díjjal:




Tudom, hogy sokan megkapták már előttem, de számomra mégis sokat jelent, hiszen ez "város széli kicsi házamban" Az Első (bár remélem, hogy nem az utolsó) díj. Nagyon köszönöm nektek!


Van pár szabály is, amiket megemlítek:

- Írni kell egy bejegyzést, amelyben közzé teszem a Liebster-Blog képet, és bemásolom ezt az útmutatót.

- Be kell linkelnem annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptam, és hagynom kell nála egy hozzászólást, hogy elfogadom a díjat, és meg kell adnom a bejegyzésem elérhetőségét.

- Ezután el kell gondolkoznom azon, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretném adni a díjat, be kell linkelnem őket a bejegyzésembe, és értesítenem kell őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat kell előnyben részesíteni, nem olyanokat, akiknek több 100 követője van.

Ezek alapján az én jelöléseim:
Samy's Bistro: isteni Lübecki muffinjai vettek le először a lábamról, azóta lelkes olvasója vagyok :)
Juharszirup: Bailey's szelete ragadta meg legelőször a teintetem. Azóta végigolvastam összes receptjét, és megcsodáltam fantasztikus képeit is.
The sweet cardamom: Imádom a kardamomot és a gyömbért. Amikor láttam, hogy sweet cardamom triplán gyömbéres sütit ajánl, nem tudtam ellenállni a csábításnak...

2011. január 21., péntek

Túrós, rudis, másképpen - megihletve

A túróruditorta engem is megihletett. Szülinapra már készült az eredeti változat is, de aztán Doktor Pepper új ötlete sem hagyott nyugodni. Így született ez a süti: krémes, citrusos túrókrém, lágy, brutálcsokis alapon. ISTENI!










 Hozzávalók:

Alaphoz:

70 g csoki
70 g vaj
70 g cukor
40 g csokis pudingpor
1 tojás
2 evőkanál kakaó

Túróhoz:
150 g túró
300 g tejföl
cukor ízlés szerint
1 citrom héja és leve
3 tojás
1 evőkanál házi vaníliás cukor
2 evőkanál keményítő

Összeállítás:
A tésztához a csokit a vajjal és a cukorral gőz felett összeolvasztjuk. Ha megolvadt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tojást, majd a pudingport és a kakaót beleszitáljuk és gyorsan összeforgatjuk. 200°C-os sütőbe tesszük, és addig sütjük, míg a tetején vékony hártyaréteg nem keletkezik (kb. 10 perc).
Ezalatt a krémhez a túrót áttörjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval.
A félig megsült lapra öntjük, a sütő hőfokát levesszük 160 °C-ra, és így készre sütjük kb. 50 perc alatt. Akkor van kész, ha a közepe már nem remeg.

Kis kockákra vágva isteni egy vendégségbe harapnivalónak, tortaformában készítve pedig tökéletes ajándék lehet minden túrórudi-kedvelőnek.

2011. január 15., szombat

Diós kalács lusta délutánokra

Terveimmel ellentétben eléggé elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben. Pedig a konyha nem állt ám üresen, sőt... csak az a fránya fotózás maradt el mindig. Kép nélkül pedig ugyebár nem olyan vonzóak a receptek :)
A minap készült diós kalács azonban olyan szép lett, hogy vétek lett volna kihagyni a megörökítését.
Az alapja a sokak által jól ismert hokkaido kalács tésztája. Gondolkoztam, mi kerüljön bele, de mivel még a nagy karácsonyi bejgligyártással sem sikerült felélni a diókészletünket, úgy döntöttem, ebből készítek bele tölteléket.


Hozzávalók: 
Tészta:
1 dl tej
1 dl tejszín
1 tojássárgája
2 ek. nádcukor
1 ek. tejpor (vagy burgonyapehely)
250 g liszt
50 g kenyérliszt
15 g élesztő
csipet só

Töltelék:
kb. 300 g dió
2 dl tejföl
4 ek. nádcukor
csipet fahéj
1 ek. házi vaníliáscukor

Összeállítás:
A tésztához kicsit felfuttatom az élesztőt a meglangyosított tej- tejszín- cukor keverékében. Az átszitált liszthez adom a tejport és a sót, majd a tojássárgájával és a tejes keverékkel puha tésztává dagasztom, majd egy órára pihenni hagyom.
A töltelékhez a diót ledarálom (én a felét durvábbra, felét teljesen finomra őröltem), majd a tejföllel és az ízesítőkkel összekeverem. Az, hogy mit, mennyit és miből teszünk hozzá, ízlés kérdése, kóstolgassuk, hogy kedvünkre való legyen.
A megkelt tésztát három részre osztom. Mindegyik részt téglalap alakúra nyújtom, elkenem rajtuk a tölteléket és felcsavarom őket. Ezután a három rudat egyszerűen összefonom.
A kalácsot kenyérformába teszem (persze lehet simán tepsin is sütni, csak a kenyérforma jobban megzabolázza a kalácsunk alakját), majd 180 °C-os sütőben aranybarnára sütöm.