2010. november 23., kedd

Cukrászat

Nagyon szeretem írni ezt a blogot, ám az utóbbi időben kevesebb időm volt rá, mint szerettem volna.
Ez annak okén történt, hogy eddigi Corvinusos hallgatói státuszomat megváltoztatva elkezdtem cukrásznak tanulni :)
Fergeteges a suli, a cukrászati ismeretek könyv pedig valami csodálatos.
Ezt a tökéletes blundeltésztát is a benne található recept szerint készítettem. A kép ugyan nem a legjobb, de a lényeg látható :) Készült belőle croissant (sajtos, baconos, diós), sajtos masnicskák, diós-barackos párna, virág és kosárkák.

2010. november 7., vasárnap

2010. október 31., vasárnap

Marcipántorta ajándékba

Volt itthon egy kevés maradék marcipánom, és mivel marcipánimádó bátyám most érkezett haza amerikai útjáról, úgy gondoltam, kedveskedek neki egy kis édességgel. Az alapötletet PocakPanna oldalán találtam, az ő receptje pedig Nigella tortáján alapszik, úgyhogy ez már egy duplán variált verzió. Én aszalt sárgabarackkal és egy kis sziruppal turbóztam fel a süteményt.
Marcipánimádóknak kötelező! :) 

Hozzávalók:

Tésztához:

90 g marcipán
50 g vaj
40 g tej (én mandulatejet használtam)
20 g nádcukor
1 kk. mandulaaroma
2 tojás
50 g teljes kiőrlésű liszt
1 tk. sütőpor
1 marék aszalt sárgabarack

Sziruphoz:

1 kupica barackpálinka/amaretto
1 ek. nádcukor
1 ek. méz
1 kk. mandulaaroma
 
Összeállítás:


A sárgabarackot beáztatjuk meleg vízbe, amibe, ha épp van otthon, egy kupica barackpálinkát/amaretto likőrt is öntünk.
A tésztához a marcipánt kis lyukú reszelőn lereszeljük. A vajat felolvasztjuk, és a tejjel, a nádcukorral, a mandulaaromával és a tojásokkal együtt a marcipánra öntjük és habverővel pár percig keverjük.
A lisztet elkeverjük a sütőporral és a nedves anyagokhoz adjuk.
A sárgabarackot lecsepegtetjük (az áztatólevet megtartjuk) és egy tepsi aljába rakosgatjuk őket.
Rájuk öntjük a tésztát, és 175 °C-os sütőbe tesszük kb. 50 percre (de figyeljük, ha barnulni kezd, fedjük le alufóliával).

Míg sül, összeállítjuk a szirupot. A barackpálinkás/amarettós levet lábosba önjük, hozzáadjuk a cukrot, a mézet és a mandulaaromát, majd kis lángon sziruppá főzöm.

Ha a sütemény megsült, kifordítjuk a formából (így a barackok lesznek felül). Megszurkáljuk, és rákanalazzuk a szirupot, majd hagyjuk hűlni. A lyuggatás miatt az egész süteményt át fogja itatni a szósz, így jó szaftos finomságot kapunk végül.
A marcipánhoz pedig remekül passzol az aszalt sárgabarack íze.

2010. október 27., szerda

VKF XXXVIII. - Körtés sütemény morzsásan, reformosan


Az első VKF, amire nevezek. A kiírás nagyszerű, szeretek itthon reformételeket készíteni.

Ez, a csupa teljes értékű alapanyagból álló süti olyanoknak is kínálható, akik alapvetően irtóznak az efféle "egészséges ételektől", mert az ízén nem érződik, hogy reformos.

Részlet a reakciókból: "Tényleg csak teljes kiőrlésű liszt van benne? De hát olyan puha és levegős a tészta :O" És tényleg, a süti tésztája fantasztikusan könnyed lett, a körte miatt pedig sokáig szaftos marad. Érdemes kipróbálni. A kardamom pedig senkit ne állítson meg: nagyon jól megy a körtéhez, de ha nincs otthon, az sem baj. Lehet helyette fahéjat, szerecsendiót is használni.

Hozzávalók:


Tészta:


4 dkg vaj
4 dkg nádcukor
1 tojás
12 dkg teljes kiőrlésű liszt (én búza és tönkölybúza keverékét használtam)
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. őrölt kardamom
1 tk. vaníliáscukor (házi, ha lehet)
15 dkg joghurt (jó sűrű, házi görögös volt nálam)
2-3 körte (én négy kisebbet használtam)

Szórni:


15 dkg aszalt vörösáfonya
12 dkg zabpehely
5 dkg nádcukor
6 dkg vaj

Összeállítás:

A vörösáfonyát beáztatjuk (lehet alkoholba [gyümölcspálinka, likőr, stb.], de én csak simán meleg vízbe tettem, így is finom lesz).
A cukrot összehabosítjuk a vajjal, majd hozzáadjuk a tojást is, és azzal is kikavarjuk. A körtét lereszeljük és az egyveleghez adjuk a joghurttal együtt.
A lisztet a szódabikarbónával, a sóval, a kardamommal és a vaníliáscukorral összekeverjük, majd ezt is a nedves anyagokhoz kavarjuk. Az egészet sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és egyenletesen megszórjuk a lecsöpögtetett vörösáfonyával.
A morzsához a zabpelyhet, a cukrot és a vajat összemorzsoljuk, majd ezt is a sütemény tetejére szórjuk.
180 °C-os sütőben 40-45 percig sütjük.

Szilvás pitecsoda őszieleji napokra


Két szilvás sütemény recept versenyez a családban a kedvenc címért: a morzsás szilvás lepény és a tejszínes szilvás pite. Ez utóbbit anyukám preferálja, a morzsás az én specialitásom.
Ehhez azonban az itthon árválkodó gyümölcsök nem lettek volna elegen (mert ugye a lepény, az legyen nagy és jól megpakolt, nem aprózzuk el), így inkább a tejszínes változatot választottam, kissé felturbózva. Az eredetiben ugyanis nincs se aszalt szilva, se lekvár, én azonban nem akartam tésztát enni néhány szem szilvával (mint mondottam nagyon kevés volt), úgyhogy mindenféle módon pótolni akartam ezt az ízt. Jól sikerült! :)



Tehát a recept:
Hozzávalók:

Tészta:

25 dkg liszt
1 ek. cukor
csipet só
10 dkg vaj
8 ek. hideg víz
2 tk. ecet

Rávalók:

1 kg szilva
1,2 dl tejszín
2 ek. cukor
2 tojás
1 tk. fahéj

Összeállítás:

A tésztához a lisztet összekeverem a cukorral és a sóval. Ebbe dobálom kis darabokban a vajat (vagy reszelem) és gyorsan összemorzsolom. A vizet és az ecetet is hozzáöntöm, majd gyors mozdulatokkal egyneműsítem a tésztát, és bedobom a hűtőbe fél órára.
Ezalatt a szilvát megmosom, kimagozom és negyedekre vágom, a tejszínt, a cukrot, a tojást és a fahájat pedig összekeverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből, 28 cm-es vajazott tepsibe nyújtom (peremet hagyva), és kirakom a szilvával rozettaszerűen.
Esetemben ez volt az a pont, ahol változtattam kissé. A forma nagy részét kiraktam szilvával, ahova pedig már nem jutott, oda vízben felpuhított aszalt szilvát tettem. Mivel még így is igen foghíjasnak éreztem a dolgot (az aszalt változatból sem volt sok itthon), előkaptam egy üveg jó házi szilvalekvárt, és rákentem a szilvákra pár kanállal belőle.
Ezt így 10 percig 220°C-on sütöttem. Ezután öntöttem rá a tejszínes keveréket, és együtt hagytam még 25 percig 190°C-on sülni. Akkor jó, ha a közepe már éppen nem rezeg.
Ezután már csak azt kell tudni kivárni, hogy egy kicsit kihűljön, utána pedig... hm, isteni!