Húsvéti hangulatban–répamuffin magvasan, narancsos mascarponekrémmel

 

Asztali jelenet:

- Mi ez?
- Répatorta.
- De én azt nem szeretem.
- Honnan tudod, hogy nem szereted, amikor sohasem kóstoltad?
- Répa van benne, jó nem lehet...
- Dehát a répa nem is érződik rajta.
- Akkor minek rakják bele?
- … (nagyongondolkozik) Mert húsvét van! A húsvéti nyuszi pedig szereti a répát.

Így még a konzervatív ízlésű családnak is el lehet adni a répatorát (jelen esetben minimuffint). Persze, nem is kell mondanom, az első falat után már senkinek nem volt gondja azzal, hogy répa van a sütiben… falták ezerrel. A naracsos mascarponekrém pedig nagyon jól áll neki. Kellemes krémességet ad a tömör süteménynek.

Hozzávalók:

Tészta (36 db minimuffinhoz):

300 g répa (pucolva)
160 g cukor (én fele-fele arányban használtam sima kristálycukrot és nádcukrot)
2 tojás
75 ml olaj
125 g olajos mag (nálam 60 g darált mandula és 65 g durvára tört dió volt kéznél)
125 g liszt
1,5 tk. sütőpor
0,5 tk. szódabikarbóna
1 tk. fahéj
csipet só
0,5 narancs reszelt héja

Krém:

4 ek. mascarpone
1 ek. porcukor (de ez ízlés kérdése)
0,5 narancs reszelt héja
1 narancs leve
(plusz egy kevés citromlé, de ez elhagyható, nekem nem volt elég savanykás a narancsom)

Összeállítás:

 

A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval és a fahéjjal.
A répát reszeljük le nagylyukú reszelőn.
A tojásokat verjük habosra a cukorral. Ehhez adjuk hozzá az olajat, reszeljük hozzá a narancshéjat, majd kevejük el benne a répát, a magvakat és a lisztes egyveleget.
Osszuk szét formákba, és tegyük 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Nálam körülbelül 20 percet sültek.

A krémhez egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.

A kisült muffinokat kenjük le a krémmel. A tetejére helyezhetünk egy-egy diószemet is, ha flancolni szeretnénk. Ha nem, akkor csak simán üljük körbe a sütis tálat, ragadjon mindenki egy darabot, és kanalazzon rá annyi krémet, amennyit nem szégyell :)

 

Én ezzel kívánok mindenki számára Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Medvehagymás pogácsa

Nem tehetek róla, tavasszal engem is mindig elkap a medvehagyma láz. Csináltam már belőle gnocchit, pestót, de annyira vonzóak voltak a blogokon szembejövő medvehagymás-pogácsa receptek, hogy ennek a felhasználási módnak sem tudtam ellenállni.

Fő ihletőim Kriszta és Reni voltak. Az ő receptjeiket ötvözve született meg a saját változatom, amit most közreadok.
Azt mondanom sem kell, isteni lett! Igencsak megfogyatkoztak, mialatt a rácson hűltek… :) Az ízek nagyon jól harmonizálnak, a hajtogatástól nagyon könnyű, réteges a szerkezetük, sülés közben pedig olyan nagyszerű illat járta be a lakást, hogy azt elképzelni nem lehet. Ezt érezni kell! Úgyhogy mindenkit arra buzdítok, próbálja ki!Nálunk még biztos, hogy fog készülni.

Hozzávalók:
500 g liszt
25 g élesztő
1,5 dl tej
1/2 tk. cukor
1 tk. só
100 g vaj
250 g feta
100 g krémsajt/tejföl
1 csokor medvehagyma
1 tojás
Összeállítás:
Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
A medvehagymát vágjuk apró darabokra.
A lisztet keverjük össze a sóval, majd morzsoljuk bele a vajat és a feta sajtot.
Adjuk hozzá a krémsajtot, a tojást és a medvehagymát, majd dagasszuk pár percig.
Tegyük langyos helyre, és kelesszük egy óráig. Ez után nyújtsuk ki, hajtsuk félbe, majd még egyszer félbe. Tegyük félre pihenni fél órára. Ennek leteltével ismételjük meg az előbbi hajtogatást, majd hagyjuk ismét 30 percet pihenni. Ekkor nyújtsuk ki, szaggassuk ki (én simán kockákra vágtam, így kevesebb az újra begyúrni való tésztadarab).
Kenjük le tojással, majd a tepsin hagyjuk még 15 percet pihenni.
190 °C-on süssük aranybarnára.

Mélyen tisztelt Rákóczi úr–és az ő túrósa

A rákóczi túrós, valljuk meg őszintén, nem véletlen tett szert nagy hírnévre. Azt nem mindenki tudja, hogy a sütemény nem II. Rákóczi Ferenc, hanem bizonyos Rákóczi János szakácsmester után kapta nevét. Ő volt ugyanis az, aki az 1958-an Brüsszeli Világkiállításra megalkotta a süteményt.

Nálam tuti nyerő ez az édesség. Nem csak azért, mert szép emlékeket ébreszt bennem, hiszen a nagymamámnál mai napig ez az egyik általános sütemény az NCSÖJ-ken (Nagy Családi ÖsszeJövetel), hanem azért is, mert a főszerepet játszó összetevője a túró, amivel nálam nagyon be lehet vágódni. Na és nem mellesleg őt vajas-omlós tésztaréteg, isteni házi sárgabaracklekvár és roppanós kérgű habtető kíséri – már persze, ha otthon készítjük.

Hozzávalók:

Tésztához:
150 g liszt
100 g vaj
50 g porcukor
1 tojássárgája
vanília

Töltelékhez:
500 g túró
50 g búzadara
100 g cukor
1/2 citrom héja
2 tojássárgája

sárgabaracklekvár

Habhoz:
3 tojásfehérje
100 g cukor

Összeállítás:

A tésztához a vajat a liszttel, porcukorral és vaníliás cukorral elmorzsoljuk, majd a tojássárgáját hozzáadva, gyorsan egynemű tésztává dolgozzuk. Hűtőbe tesszük pihenni legalább fél órára. Ezután kb. fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, és 180 °C-os sütőben félig kisütjük.

Míg sül, elkészítjük a tölteléket. Ehhez egyszerűen összekeverjük a túrót, a búzadarát, a cukrot, a tojássárgáját és a reszelt citromhéjat. Igazából kéne bele mazsola is, de én azt nagyvonalúan kihagytam: nem igazán szeretem ugyanis a túrós sütikben. De aki szeretne, szórjon bele azt is. Persze előtte puhítsa meg valamiben (óvatosak vízben, bátrabbak egy jóféle pálinkában ;) ).

A félig kisült tésztát még melegen megkenjük sárgabaracklekvárral, majd ezen eloszlatjuk a túrótölteléket. Visszatesszük a sütőbe, és átsütjük (körülbelül 20-30 perc alatt).

A habhoz a tojásfehérjét a cukorral csípősre melegítjük (én ezt úgy szoktam ellenőrizni, hogy folyton keverem, és ha már habzik, az ujjammal ellenőrzöm a hőmérsékletét: ha már melegnek érzem, akkor jó). Ezután levesszük a tűzről, és kihűlésig habbá verjük. Kemény habot kell kapnunk. (Ha viszont valaki fél a nyílt lángon való tojáshevítéstől, csinálja gőz felett: így kisebb az esélye annak, hogy megsüti a tojást :) )

Ezt a habot csillagcsöves zsákból, átlósan a kisült sütemény tetejére adagoljuk.

A sütő hőfokát letekerjük 60 °c-ra, és így “sütjük”, valójában szárítjuk ki a habot. Színt ne kapjon, csak keményedjen meg a teteje.

Vegyük ki a sütőből. A csillagcső által bordázott felület mélyedéseibe zsákból csurgassunk sárgabaracklekvárt, majd négyzetekre vágva kínáljuk.

Tejszínes képviselőfánk–a kis bűnös csábító

Nem mondhatnám, hogy nagy fánkrajongó hírében állok. A cukrász szakmához azonban ezek készítése is hozzátartozik, ezért úgy döntöttem, legalább egyszer az életben elkészítem én is ezt a süteményt. Az emlékeimben élt a kép a nyammogós tésztából, gejl krémből és a szájpadlásunkhoz tapadó növényi tejszíntől  kőkemény habból álló képviselőfánkról.

Hát ezek után nagy meglepetés volt, mikor megkóstoltam az általam készített darabokat. Ugyan az várható volt, hogy ezek így, itthon készülve csak jobbak lehetnek (köszönhetően az igazi tejszínnek, az igazi vaníliának, az igazi vajnak, a friss készítésnek, stb.), de hogy ENNYIRE finomak legyenek… no ezt sosem gondoltam volna.

Tehát: lehet, hogy először készültek, de az már biztos, hogy nem utoljára.

Hozzávalók:

Tésztához:
100 g liszt
100 g vaj
100 g víz
csipet só
csipet cukor
4 tojás

Töltelékhez:
500 ml tej
75 g liszt
150 g cukor
3 tojás
vanília (por, mag, esszencia, stb.)

Tejszínhabhoz:
250 ml tejszín
cukor és vanília ízlés szerint

Tetejéhez:
kb. 100 g cukor
stiftelt mandula


Összeállítás:

A tésztához a vizet a vajjal, sóval és cukorral összeforraljuk. A forrásban lévő anyaghoz hozzáadjuk a lisztet. Közben folyamatosan keverjük. A tésztát ezután alaposan reszteljük (hevítjük, és mint az őrült keverjük addig, míg el nem válik az edény falától). Ezután levesszük a tűzről, picit hagyjuk hűlni, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat is. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és kis csókokat formálunk belőle (igazából nem fontos a csillagcső, ha valakinek nehézkés így, nyomhat sima csővel is kis halmokat).

Forró, 220 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük. Így sütjük, míg kérget nem kap, majd levesszük 200 °C-ra a hőmérsékletet, és készre sütjük.

A tetejére a cukrot aranybarnára olvasztjuk. Ebbe mártjuk a kisült fánkok felső harmadát, majd a stiftelt mandulába forgatjuk. Ezt a műveletet végezzük NAGYON óvatosan, mert a 150 °C-os cukor a bőrünkön nem túl fincsi érzés. Tapasztalatból mondom… (mert az, hogy a konyhában töltöm fél életemet, még nem jelenti azt, hogy nem égetem meg magam ugyanannyira, mintha nem így tennék).

Ezt ekkor félretesszük.

A sárgakrémhez a tojássárgáját a tej negyedével és a liszttel sűrű péppé keverjük. A maradék tejet a cukor felével és a vaníliával felforraljuk, majd a tojásos pépre öntjük. Visszatesszük a tűzre és besűrítjük. Közben a tojások fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük, és a még forró főzettel összeforgatjuk.

A fánkok kalapját (a kimártott, panírozott részt) levágjuk. Az alsó felébe töltjük a még meleg krémet, és hagyjuk hűlni.

A kellően lehűtött tejszínből és ízlés szerinti cukorból kemény habot verünk. Esetleg adható hozzá habfixáló is, ha nem akarjuk, hogy nagyon összeessen. Csillagcsöves zsákból a sárgakrémre adagoljuk, majd minden fánkra ráhelyezzük a saját kalapját.

Ezt a süteményt érdemes frissen fogyasztani. Ilyenkor a tészta még nem ázik át a krémtől, a töltelék lágy, a hab könnyű, légies, a mandulás karamellkéreg a tetején pedig roppanós, isteni kontrasztot adva így a többi rétegnek.