Gyömbéres sütőtökkrémleves (baconos) kecskesajtgolyókkak - egy Tök nagy újdonság a blogon a XLV. VKF-re

A mostani VKF fordulót Zizi hirdette meg, a Zizi kalandjai blog írója.

A téma nagyon tetszik, és sajnos nem tudtam megállni, hogy a címben ne süssek el egy szörnyen erőltetett poént,de igaz, ami igaz: a kiírás témája a sütőtök a blogos újítás pedig az hogy ez az általam elsőként szerepeltetett főétel itt a Kicsi ház konyháján.

Azt azért le kell szögeznem: nem azért nem szerepeltek eddig ilyen receptek, mert én csak édességeken élnék, sőt. Kifejezetten az egészséges ételek híve vagyok. Csak éppen a desszertek sokkal fotogénebbek, mint egy tál kuszkusszal rakott kelbimbó, vagy egy adag fergeteges zöldségleves, az ilyen típusú fotók területén még erősen fejlődnöm kell, ezért várattak eddig magukra.

DE! A VKF-et nem akartam ám kihagyni, főleg, hogy a sütőtök most nálam, sokakhoz hasonlóan, igencsak gyakran üdvözölt vendéggé vált. Most is van épp egy példány a kamrában, aki egy újabb felhasználási módra vár. Nehezen tudom elhinni, hogy kislány koromban ki nem állhattam ezt a fantasztikus zöldséget (vagy gyümölcsöt? -  már erről is hallottam vitákat).

A recept tartalmaz ugyan húst, de ez a vegetáriánus kiíráskövetelménynek megfelelően elhagyható (zárójelben jelzem, hogyan).

Először sütőtökkrémlevest tavaly ettem: akkor a Floriol Gasztropárbaj-ra bekerülve, a döntő főzésen készített egyik csapattársam csilis sütőtökkrémlevest. A kecskesajtgolyók ötlete is innen származik, nagyon tetszett akkor is ez a sós kontraszt, az édeskés leves mellett.

Ez a mostani leves viszont most nálam az, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: ilyen jól, szerintem, még sosem találtam el a saját ízlésemet! És higgyetek nekem, ez nagy szó. Nem is gondolná az ember, hogy másokat kielégíteni mennyivel könnyebb, mint önmagát. De ez a recept minden igényemnek megfelel: épp eléggé csíp, épp eléggé melegít, épp eléggé édes, épp eléggé sós, és még folytathatnám hajnalig. De nem teszem. Készítsétek el, és folytassátok ti magatok a sort :)

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök
5 szelet bacon szalonna - elhagyható
1 ek. olívaolaj
1 nagy hagyma
1 cm-es darab gyömbér
1/2 kk. chili por
só, bors
100 g kecskesajt

Elkészítés:

A sütőtököt felvágjuk, magjait kiszedjük, és 190°C-os sütőben puhára sütjük. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk hűlni egy kicsit.
Azalatt a bacont apró kockákra vágjuk, szinte morzsákká, és a hagymát is felaprítjuk.
Kevés olajon a szalonnát lepirítjuk, majd a java részét kiszedjük egy papírtörlőre. (Ha vegetáriánus módon készítjük, hagyjuk ki ezt a lépést, és rögtön kezdjünk a hagyma lepirításával.)

A visszamaradt zsiradékon a hagymát kevés sóval megszórva megfonnyasztjuk, kicsit karamellizáljuk. A sült, langyosra hűlt sütőtököt héjából kikanalazzuk, és a hagymához adjuk. Felöntjük vízzel, és főzni kezdjük.

A gyömbért megpucoljuk (erre legalkalmasabb egy kiskanál: ezzel szépen le lehet kaparni a héját, és így lesz a legkevesebb a veszteség az értékes gyökérből), és belereszeljük a levesalapba.
Ha felforrt, levesszük a tűzről, és összeturmixoljuk. Ekkor kóstolunk, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és egy hintésnyi chili port is adunk hozzá. A sózástól nem kell megijedni, de túlzásba sem kell vinni: annyit használjunk, amennyi szépen helyrebillenti az ízek összhangját. A turmixolás után ellenőrizzük az állagát, ha túl sűrű, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, majd újraforraljuk.

A kecskesajtot kézzel átgyúrjuk, és kis golyókat formázunk belőle. Ezeket a félretett bacon-morzsákba hempergetjük, és ezzel tálaljuk a levest. (Vegetáriánusok ehelyett durvára vágott, pirított tökmagba hempergethetik a golyókat - isteni lesz úgy is).
A tetejére pár csepp tökmagolaj, vagy szezámmagolaj dukál még, és fogyasztható is ez a melengető őszi étel.

A nyár vége, a házi Tiramisu fagyi, a VKF XLIV. fordulója

 

Még Kriszta írta ki a VKF legújabb kihívását július végén, aminek a mottója a késztermékekkel való leszámolás volt. Mondhatom, hogy volt, hiszen a határidő már három napja lejárt, remélem ez a pár nap késés azonban még bocsánatos bűnnek bizonyul a szervezőasszony szemében, és elfogadja nevezésképp.

Főleg, mivel maga a fagyi már hetekkel ezelőtt elkészült és el is fogyott mind egy szálig, éppen csak a posztolás váratott magára.

Maga a téma egyébként nagyon tetszett, főleg, mert egész életemet próbálom a “boltit házilag” szellemében leélni. Jó érzés a saját kezem munkájától jól lakni, örömet okoz, hogy általában finomabbra is sikerülnek az egyes ételek, mint a boltban kapható társaik, és nem mellesleg tudom, hogy nem tartalmaznak semmiféle guar gumit, sem mesterséges színezéket vagy aromákat.

Amiket például könnyedén megtalálhatunk a megvásárolt Tiramisu fagylaltunkban is, ami ezek mellett “legalább” jóféle mascarponét sem tartalmaz.

Persze, nem mondom, hogy nem esik jól egy forró nyári délutánon az is… De jó érzés, ha örömet tudunk szerezni másnak, ezzel a saját magunk által készített finomsággal.

A receptet magam állítottam össze, gyakorlatilag tiramisu fagyasztva, tojás nélkül.

Hozzávalók:

Alap:

200 g mascarpone
2 dl tej
50 g cukor
vanília
csipet só

Szirup:

0,5 dl kávé (én nescafét oldottam fel, jó erősre)
1 kávéskanál rum
10 g étcsoki

kb. 20 db babapiskótatallér (sima babapiskótából kevesebb) – ami szintén házi lehet
kakaópor

 Összeállítás:

Az alap hozzávalóit összekeverjük, majd fagyigépben fagyasztani kezdjük.

A szószhoz a forró kávéba beleolvasztjuk a csokoládét, majd hozzáadjuk a rumot is.

A babapiskótákat ebbe a szirupba mártjuk, majd az edény aljába rakosgatjuk a felét.

Ha a fagyink szinte teljesen kifagyott, belecsorgatjuk a megmaradt szirupot is, még párat hagyjuk keveredni, majd leállítjuk a gépet, és a márványos színezetű krém felét a lerakott piskótára öntjük.

Ekkor ráhelyezzük a babapiskóták második felét, rákanalazzuk a maradék krémet, s végül kakaóporral megszórjuk. Fagyasztóba tesszük, és egy nap múlva fogyaszthatjuk.

Ne csak a szám járjon: morzsás szilvás és társai idén

 

Mint említettem előző posztomban, két nagyon menő szilvás pite van nálunk. Az anyu-félét már bemutattam, de most jöjjön az, amit anno a nővéremmel sütöttünk mindig, a morzsás változat.

Mivel rengeteg szilvát szedtünk idén (tavaly ebből sem volt semmi…), a lekvárok mellé rögtön mind a két félét elkészítettem. A képeken a tepsiben látható a morzsás, a kis piteformákban pedig a tejszínes-anyus változat.

És a szilvából még ezután is maradt, úgyhogy készült szilvásgombóc is, de arról egy másik bejegyzésben emlékeznék meg. Sőt, az idei ország tortáját is elkészítettem, sajátosan oldva meg azt, hogy nincs itthon zila tortaformám, erről is érkezik majd egy poszt, úgyhogy csak lessétek az oldalt :) ;)

Morzsás szilváslepény:

Hozzávalók:

Alap:

300 g liszt
40 g cukor
25 g élesztő
1 dl tej
150 g puha vaj
1 db tojás

Töltelék:

kb. 1 kg magozott szilva (annyi, hogy jól meg tudjuk pakolni vele az alapot)
fahéjas cukor

Morzsa:

200 g liszt
200 g vaj
120 g cukor
fahéj

 

Összeállítás:

Az alaphoz langyos tejben oldjuk fel az élesztőt, majd egyszerűen gyúrjunk össze minden hozzávalót.

Nyújtsuk a tésztát zsírozott-lisztezett/sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 20x40 cm-es megfelelő). Ha nagyon sietünk, nyújtani sem kell, a tészta könnyű, lágy, úgyhogy simán bele is nyomkodhatjuk a formába.

A szilvákat félbevágva helyezzük el jó sűrűn az alapon. Szórjuk meg fahéjas cukorral ízlés szerint.

Morzsoljuk el a hideg vajat a cukorral, fahéjjal és a liszttel, majd szórjuk meg vele a szilvákat.

Tegyük 180°C-os sütőbe, és süssük kb. 40 percig, míg a szilvák mélybordó színnel nem rotyognak, rajtuk pedig a morzsa roppanósan aranybarna nem lesz.

Forrón éget, melegen isteni, langyosan csúcsszuper, hidegen pedig fantasztikus :) Ajánlom mindenkinek.

Anyukám süteménye - játék

 

Illéskrisz hirdetett egy jó kis játékot, amiben anyukáink receptjeit kellett előkeresni, megsütni és feltenni a blogra.

Nagyon megörültem, el is kezdtem előkeresni még a nagyijaim régi, rongyos fecnikre feljegyzett receptjeit is, hogy majd jól megsütöm mindet. Aztán megláttam, hogy kicsit későn értesültem, mert a határidő a mai nap. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy a közeljövőben tényleg elkészítsem ezeket, és az anyukámról rám ragadt recepteket is, de a játékra már nem tudom őket nevezni.

Azért így sem szerettem volna kimaradni, úgyhogy (remélem ez is ér) egy, már a blogon szereplő receptemet indítanám, a szilvás pitét, anyu módra :).

A fenti linken elérhető a bejegyzés, de a helyzet megkönnyítése végett be is másolom ide az akkori írást:

“Szilvás pitecsoda őszieleji napokra

Két szilvás sütemény recept versenyez a családban a kedvenc címért: a morzsás szilvás lepény és a tejszínes szilvás pite. Ez utóbbit anyukám preferálja, a morzsás az én specialitásom. Ehhez azonban az itthon árválkodó gyümölcsök nem lettek volna elegen (mert ugye a lepény, az legyen nagy és jól megpakolt, nem aprózzuk el), így inkább a tejszínes változatot választottam, kissé felturbózva. Az eredetiben ugyanis nincs se aszalt szilva, se lekvár, én azonban nem akartam tésztát enni néhány szem szilvával (mint mondottam nagyon kevés volt), úgyhogy mindenféle módon pótolni akartam ezt az ízt. Jól sikerült! :)

Tehát a recept:

Hozzávalók:

Tészta:
25 dkg liszt
1 ek. cukor
csipet só
10 dkg vaj
8 ek. hideg víz
2 tk. ecet

Rávalók:
1 kg szilva
1,2 dl tejszín
2 ek. cukor
2 tojás
1 tk. fahéj

Összeállítás:
A tésztához a lisztet összekeverem a cukorral és a sóval. Ebbe dobálom kis darabokban a vajat (vagy reszelem) és gyorsan összemorzsolom. A vizet és az ecetet is hozzáöntöm, majd gyors mozdulatokkal egyneműsítem a tésztát, és bedobom a hűtőbe fél órára.
Ezalatt a szilvát megmosom, kimagozom és negyedekre vágom, a tejszínt, a cukrot, a tojást és a fahájat pedig összekeverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből, 28 cm-es vajazott tepsibe nyújtom (peremet hagyva), és kirakom a szilvával rozettaszerűen.
Esetemben ez volt az a pont, ahol változtattam kissé. A forma nagy részét kiraktam szilvával, ahova pedig már nem jutott, oda vízben felpuhított aszalt szilvát tettem. Mivel még így is igen foghíjasnak éreztem a dolgot (az aszalt változatból sem volt sok itthon), előkaptam egy üveg jó házi szilvalekvárt, és rákentem a szilvákra pár kanállal belőle.
Ezt így 10 percig 220°C-on sütöttem. Ezután öntöttem rá a tejszínes keveréket, és együtt hagytam még 25 percig 190°C-on sülni. Akkor jó, ha a közepe már éppen nem rezeg.
Ezután már csak azt kell tudni kivárni, hogy egy kicsit kihűljön, utána pedig... hm, isteni!”

 

A szilvának most úgyis szezonja van, és idén a termés is bőségesebb, úgyhogy aszalt szilva és szilvalekvár nélkül is tökéletesen kivitelezhető, eredeti formában a recept.

Remélem másnak is nagy örömet okoz majd az elkészítése (no meg az elfogyasztása).

XLIII. VKF és a vaníliás keksz fagylalt

 

A pünkösdi hétvége idén nagy jelentőséggel bírt az életemben: ekkor szereztem be ugyanis életem első fagyigépét.

Sokáig úgy gondoltam, teljesen felesleges holmi lenne a már eleve túlzsúfolt konyhámban, de mikor láttam a blogokon megjelenő, jobbnál jobb recepteket, feltámadt bennem a mindent legyőző vágy egy ilyen szerkezet birtoklása iránt. Szóval fogtam magam, felkerekedtem, és beszereztem egyet.

Első próbálkozásom egy csokiskeksz fagylalt volt – isteni lett, de akkor hirtelenjében úgy eltűnt, hogy fotózni már nem is maradt időm. Meg az azutánit sem… meg az azutánit sem…

De aztán jött a VKF kiírás, és úgy döntöttem, most már csakazért is készítek fagyit úgy, hogy meg is örökítem a végeredményt.

Végül ezzel a rémesen egyszerű, ámde annál nagyszerűbb vaníliáskeksz fagylalttal rukkoltam tehát elő. E fagyi megszületésének egyébként két roppant fontos oka van:Vaníliás azért lett, mert anyukám a csokiskeksz fagyi után megjegyezte, hogy lehetne most már valami csoki-mentes édesség is terítéken. A keksz pedig pusztán azért került bele, mert rájöttem, hogy szeretem, ha a fagyiban vannak keksz/sütidarabok.

Jöjjön a recept:

 

Hozzávalók:

200 g mascarpone
100 g tejföl
1 dl tej
50 g cukor
1 tk. vaníliaesszencia
csipet só
65 g vaníliás keksz (ez esetben bolti, bár házival nyilvánvalóan még jobb lenne)

 

Összeállítás:

Ciki is külön bekezdést szentelnem ennek, olyan egyszerű: a keksz kivételével mindent összekeverünk,a gépbe töltjük, majd ráhagyjuk a munka oroszlánrészét. Ha már kellően krémesre keverte az alapunkat, beledobjuk az összetört kekszet, forgatunk rajta még párat, és készen is vagyunk.