Ne csak a szám járjon: morzsás szilvás és társai idén

 

Mint említettem előző posztomban, két nagyon menő szilvás pite van nálunk. Az anyu-félét már bemutattam, de most jöjjön az, amit anno a nővéremmel sütöttünk mindig, a morzsás változat.

Mivel rengeteg szilvát szedtünk idén (tavaly ebből sem volt semmi…), a lekvárok mellé rögtön mind a két félét elkészítettem. A képeken a tepsiben látható a morzsás, a kis piteformákban pedig a tejszínes-anyus változat.

És a szilvából még ezután is maradt, úgyhogy készült szilvásgombóc is, de arról egy másik bejegyzésben emlékeznék meg. Sőt, az idei ország tortáját is elkészítettem, sajátosan oldva meg azt, hogy nincs itthon zila tortaformám, erről is érkezik majd egy poszt, úgyhogy csak lessétek az oldalt :) ;)

Morzsás szilváslepény:

Hozzávalók:

Alap:

300 g liszt
40 g cukor
25 g élesztő
1 dl tej
150 g puha vaj
1 db tojás

Töltelék:

kb. 1 kg magozott szilva (annyi, hogy jól meg tudjuk pakolni vele az alapot)
fahéjas cukor

Morzsa:

200 g liszt
200 g vaj
120 g cukor
fahéj

 

Összeállítás:

Az alaphoz langyos tejben oldjuk fel az élesztőt, majd egyszerűen gyúrjunk össze minden hozzávalót.

Nyújtsuk a tésztát zsírozott-lisztezett/sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 20x40 cm-es megfelelő). Ha nagyon sietünk, nyújtani sem kell, a tészta könnyű, lágy, úgyhogy simán bele is nyomkodhatjuk a formába.

A szilvákat félbevágva helyezzük el jó sűrűn az alapon. Szórjuk meg fahéjas cukorral ízlés szerint.

Morzsoljuk el a hideg vajat a cukorral, fahéjjal és a liszttel, majd szórjuk meg vele a szilvákat.

Tegyük 180°C-os sütőbe, és süssük kb. 40 percig, míg a szilvák mélybordó színnel nem rotyognak, rajtuk pedig a morzsa roppanósan aranybarna nem lesz.

Forrón éget, melegen isteni, langyosan csúcsszuper, hidegen pedig fantasztikus :) Ajánlom mindenkinek.

Anyukám süteménye - játék

 

Illéskrisz hirdetett egy jó kis játékot, amiben anyukáink receptjeit kellett előkeresni, megsütni és feltenni a blogra.

Nagyon megörültem, el is kezdtem előkeresni még a nagyijaim régi, rongyos fecnikre feljegyzett receptjeit is, hogy majd jól megsütöm mindet. Aztán megláttam, hogy kicsit későn értesültem, mert a határidő a mai nap. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy a közeljövőben tényleg elkészítsem ezeket, és az anyukámról rám ragadt recepteket is, de a játékra már nem tudom őket nevezni.

Azért így sem szerettem volna kimaradni, úgyhogy (remélem ez is ér) egy, már a blogon szereplő receptemet indítanám, a szilvás pitét, anyu módra :).

A fenti linken elérhető a bejegyzés, de a helyzet megkönnyítése végett be is másolom ide az akkori írást:

“Szilvás pitecsoda őszieleji napokra

Két szilvás sütemény recept versenyez a családban a kedvenc címért: a morzsás szilvás lepény és a tejszínes szilvás pite. Ez utóbbit anyukám preferálja, a morzsás az én specialitásom. Ehhez azonban az itthon árválkodó gyümölcsök nem lettek volna elegen (mert ugye a lepény, az legyen nagy és jól megpakolt, nem aprózzuk el), így inkább a tejszínes változatot választottam, kissé felturbózva. Az eredetiben ugyanis nincs se aszalt szilva, se lekvár, én azonban nem akartam tésztát enni néhány szem szilvával (mint mondottam nagyon kevés volt), úgyhogy mindenféle módon pótolni akartam ezt az ízt. Jól sikerült! :)

Tehát a recept:

Hozzávalók:

Tészta:
25 dkg liszt
1 ek. cukor
csipet só
10 dkg vaj
8 ek. hideg víz
2 tk. ecet

Rávalók:
1 kg szilva
1,2 dl tejszín
2 ek. cukor
2 tojás
1 tk. fahéj

Összeállítás:
A tésztához a lisztet összekeverem a cukorral és a sóval. Ebbe dobálom kis darabokban a vajat (vagy reszelem) és gyorsan összemorzsolom. A vizet és az ecetet is hozzáöntöm, majd gyors mozdulatokkal egyneműsítem a tésztát, és bedobom a hűtőbe fél órára.
Ezalatt a szilvát megmosom, kimagozom és negyedekre vágom, a tejszínt, a cukrot, a tojást és a fahájat pedig összekeverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből, 28 cm-es vajazott tepsibe nyújtom (peremet hagyva), és kirakom a szilvával rozettaszerűen.
Esetemben ez volt az a pont, ahol változtattam kissé. A forma nagy részét kiraktam szilvával, ahova pedig már nem jutott, oda vízben felpuhított aszalt szilvát tettem. Mivel még így is igen foghíjasnak éreztem a dolgot (az aszalt változatból sem volt sok itthon), előkaptam egy üveg jó házi szilvalekvárt, és rákentem a szilvákra pár kanállal belőle.
Ezt így 10 percig 220°C-on sütöttem. Ezután öntöttem rá a tejszínes keveréket, és együtt hagytam még 25 percig 190°C-on sülni. Akkor jó, ha a közepe már éppen nem rezeg.
Ezután már csak azt kell tudni kivárni, hogy egy kicsit kihűljön, utána pedig... hm, isteni!”

 

A szilvának most úgyis szezonja van, és idén a termés is bőségesebb, úgyhogy aszalt szilva és szilvalekvár nélkül is tökéletesen kivitelezhető, eredeti formában a recept.

Remélem másnak is nagy örömet okoz majd az elkészítése (no meg az elfogyasztása).