XLIII. VKF és a vaníliás keksz fagylalt

 

A pünkösdi hétvége idén nagy jelentőséggel bírt az életemben: ekkor szereztem be ugyanis életem első fagyigépét.

Sokáig úgy gondoltam, teljesen felesleges holmi lenne a már eleve túlzsúfolt konyhámban, de mikor láttam a blogokon megjelenő, jobbnál jobb recepteket, feltámadt bennem a mindent legyőző vágy egy ilyen szerkezet birtoklása iránt. Szóval fogtam magam, felkerekedtem, és beszereztem egyet.

Első próbálkozásom egy csokiskeksz fagylalt volt – isteni lett, de akkor hirtelenjében úgy eltűnt, hogy fotózni már nem is maradt időm. Meg az azutánit sem… meg az azutánit sem…

De aztán jött a VKF kiírás, és úgy döntöttem, most már csakazért is készítek fagyit úgy, hogy meg is örökítem a végeredményt.

Végül ezzel a rémesen egyszerű, ámde annál nagyszerűbb vaníliáskeksz fagylalttal rukkoltam tehát elő. E fagyi megszületésének egyébként két roppant fontos oka van:Vaníliás azért lett, mert anyukám a csokiskeksz fagyi után megjegyezte, hogy lehetne most már valami csoki-mentes édesség is terítéken. A keksz pedig pusztán azért került bele, mert rájöttem, hogy szeretem, ha a fagyiban vannak keksz/sütidarabok.

Jöjjön a recept:

 

Hozzávalók:

200 g mascarpone
100 g tejföl
1 dl tej
50 g cukor
1 tk. vaníliaesszencia
csipet só
65 g vaníliás keksz (ez esetben bolti, bár házival nyilvánvalóan még jobb lenne)

 

Összeállítás:

Ciki is külön bekezdést szentelnem ennek, olyan egyszerű: a keksz kivételével mindent összekeverünk,a gépbe töltjük, majd ráhagyjuk a munka oroszlánrészét. Ha már kellően krémesre keverte az alapunkat, beledobjuk az összetört kekszet, forgatunk rajta még párat, és készen is vagyunk.

Cseresznyeáradat – legyen pite!

 

Szegény cseresznye, igencsak háttérbe van szorulva a meggy miatt. Persze, ha választani kell köztük, nagyon sokan az előbbire tennék le a voksukat, kerekteresebb íze miatt. Én azonban a cseresznyét is imádom (mondjuk ehhez valószínűleg az is nagyban hozzájárul, hogy a telken több hatalmas cseresznyefa áll).

Ilyenkor május-júniusban egyébként szuper program családilag kimenni, és leszedni (leenni…) a fáról az érett gyümölcsöket. Persze ezt harci sérülések nélkül sosem úszom meg: számomra ugyanis nincs cserkószedés fáramászás nélkül.

Persze, mikor a több kosárnyi cseresznye ott áll a nappaliban, jogosan merül fel a kérdés, hogy mit kezdjen vele a buzgó csapat. Egy része persze elfogyott nyersen, frissen, aztán tetemes mennyiségből készítettem lekvárt is (ezen is sokan meglepődnek, amikor mondom: “cseresznyéből is lehet lekvárt csinálni?” – lehet, de még milyet… :) ), de mindenképpen valami süteménybe is fel szerettem volna használni őket. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a meggyes pite példájára készüljön belőle valami. Nem is fogtam mellé vele, isteni édesség kerekedett ki belőle. És ami még mellette szól, hogy nagyon egyszerű elkészíteni és hamar az asztalra(a hasunkba) kerülhet (főleg akkor, ha azt sem várjuk meg, míg kihűl…).

Hozzávalók:

Tésztához:

200 g liszt
50 g vaj
50 g cukor
1 csipet só
1 tk. sütőpor
3 ek. tejföl
1 tojássárgája

Töltelékhez:

700 g cseresznye (magozva kb. 550 g)
50 g cukor
1/2 citrom reszelt héja és leve
30 g keményítő

Kenni:

1 tojásfehérje

Összeállítás:

A tésztához a lisztet a cukorral, sóval és a sütőporral elkeverjük. Ebbe belemorzsoljuk a hideg vajat, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejfölt, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk. Ezután becsomagolva hűtőbe tesszük, legalább fél órára.

A töltelékhez a cseresznyét kimagozzuk, majd összekeverjük az összes alapanyaggal. Egyébként ezt simán fel lehet dobni még plusz főszerekkel: a fahéj pl. igazán jól passzol hozzá, de bátrabbak szerintem egy csipet kardamommal sem foghatnak mellé.

A tésztát a hűtőből kivéve kettéosztjuk, majd mindkét részt vékonyra nyújtjuk. Egy tepsi aljára helyezzük az egyik lapot, majd 200°C-os sütőben, kb. 20 perc alatt elősütjük, hogy a később rákerülő nedves töltelék ne áztassa el. Ha már pici színt kapott, kivesszük, és gyorsan lekenjük a tojásfehérjével. Hagyjuk, hogy rászikkadjon, ez is az átázást segít elkerülni.

Ekkor oszlassuk el az alsó rétegen a tölteléket, majd fektessük rá a második tésztalapot. Szurkáljuk meg, majd kenjük le (spórolósan a tojásfehérjével, de ha szebbre szeretnénk, egész tojással, sőt, csak tojássárgájával is megtehetjük).

Tegyük vissza a sütőbe, és 190°C-on süssük körülbelül 30 percig. Ha pirul a teteje, vegyük ki, és tálalhatjuk is.