A Burgonyás Pogácsa – csupa nagybetűvel

 

Bátran kijelenthetem, a pogácsa nosztalgikus étel. Mindenki őriz emlékeket gyermekkori, nagymama által sütött darabokról, vagy éppen későbbi, sörözős-borozós estéket kísérő társaikról.

Nekem a burgonyás pogácsa pl. azokat az időket idézi vissza, amikor az M7-es autópálya még csak Balatonaligáig volt kiépítve. Onnan a 7-es úton kellett tovább haladnunk, mikor le akartunk jutni a balatonmáriafürdői nyaralónkig. Út közben, Balatonlellén mindig megálltunk egy cukrászdában. Itt mindenki evett pár gombóc fagyit (csak hogy rögtön rá is hangolódjunk a nyaralásra), amit gyorsan elnyaltunk, majd a hátralévő útra egy “kis” adag burgonyás pogácsát is magunkkal vittünk. Na az a pogácsa… az isteni volt. Az illata átjárta a kocsit, így a két első ülés közé helyezett zacskó, amiben adták, nagyon gyorsan kiürült.

Amikor ezeket a burgonyás pogácsákat sütöttem, pontosan ugyanezt az illatot éreztem a konyhában, és mikor megkóstoltam, újra 7 éves kislánynak éreztem magam, aki a döcögő autóban, még fagyitól átfagyott torokkal, a langyos pogikat majszolja…

 

Úgyhogy a recept, amit egyébként több ötletből dobtam össze egy bababulira, és első alkalommal rögtön két kiló lisztből gyúrtam (kép alul) maradt. Azóta már harmadszorra készítettem az utóbbi időben, és mindig elfogyott, mind egy szálig.

Hozzávalók:

450 g burgonya – főzve, áttörve
50 g élesztő
1 dl tej
1 teáskanál cukor
550 g liszt
200 g vaj
1 evőkanál só
1 tojás
2 evőkanál tejföl

+ tojás lekenni

Összeállítás:

Az élesztőt meleg, cukrozott tejben futtassuk fel.
A lisztet keverjük össze a sóval, morzsoljuk bele a vajat, majd képezzünk mélyedést a közepébe. Ebbe öntsük a pürésített burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt, és dagasszuk az egészet rugalmas tésztává. Ha kell, adhatunk hozzá még lisztet (burgonya és lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel), de ne keményítsük túl vele: könnyű, lágy tésztának kell maradnia.

Tegyük félre fél órára pihenni, majd átgyúrás után hagyjuk még fél órát magára.

Ezután nyújtsuk ki (kb. fél centi vastagra), vagdossuk rácsosra a tetejét, szaggassuk ki.  A tetejét kenjük le tojással, majd 200 °C-os sütőben süssük aranybarnára.

 

Ilyen amikor két kiló lisztből készül:

 

 

És amikor az megkel:

 

 

Arról már sajnos nincs kép, hogy mennyi lesz belőle végül (nem is lehetne… sajnos hűlés közben is gyorsan “párolog” :D).

Dupla születésnapi torta–túrósan, csokisan, gyümölcshabbal

Múlt hét hétfőn készült először ez a torta, a tánctanárunk születésnapjára. Nővérkém szólt nap közben, hogy ha van időm és kedvem, összedobhatnék valamit. Hát éppen mindkettőből akadt, úgyhogy semmi nem állíthatott meg, hogy valamit kikreatívkodjak magamból hirtelen.

Valami túrós dolgot képzeltem el, de hogy igazán csajos és tavasz-ígéretet hozó legyen, megálmodtam hozzá ezt a kellemesen édeskés-savanykás gyümölcshabot.

Ott helyben el is fogyott az egész adag. Anyukám is kóstolta, és az első kérdése az volt, mikor ismétlem meg újra. Nos, mivel a szülinapja épp május hatodikán volt esedékes, hamar jött az újrázás, a kép már erről, a második sütésről készült.

Egyébként egyszerű, brownie alap, túrókrém, tejszínes gyümölcshab. És látványra sem utolsó.

Hozzávalók:

Brownie alap:

70 g étcsokoládé
70 g vaj
50 g cukor
40 g liszt
1 db tojás
20 g kakaópor
1 tk. vaníliaesszencia

Túrós rész:

250 g túró
100 ml tej
20 g keményítő
40 g cukor
1 db tojás
1 tk. vaníliaesszencia
1/2 citrom héja és leve

Gyümölcsös hab:

300 ml tejszín (fele növényi, fele állati)
150 g gyümölcs (mirelit)
2 ek. tejföl
2 ek. cukor
2 ek zselatin (1 ek. zselatin fél dl forró vízben feloldva, ebből kell kettő evőkanálnyi)

Összeállítás:

Az alaphoz a csokoládét felolvasztjuk. A vajat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojást, és ezzel is kihabosítjuk. Ekkor hozzácsurgatjuk a csokoládét és a vaníliaesszenciát, majd a lisztet és a kakaóport is hozzászitáljuk, és elkeverjük benne. Tortaformába töltjük, és 180 °C-on elősütjük, éppen csak annyira, hogy a felszíne pici kérget kapjon.

A túrós réteghez a keményítőt csomómentesen elkeverjük a tejjel. A túrót áttörjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot, a citromot, a tojást a keményítős tejet, a vaníliaesszenciát és a cukrot. A masszát a félig kisült brownie tetejére simítjuk, majd visszatesszük a sütőbe, és körülbelül háromnegyed óra alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a közepe picit kezd púposodni. ekkor vegyük ki, és hűtsük le teljesen.

A habhoz a gyümölcsöt a cukorral főzzük fel. A gyümölcs fajtája egyébként bármiféle lehet. Én mirelit erdei gyümölcs keveréket használtam, de mindenki válogathat kénye-kedve szerint. A felfőzés után át is passzírozhatjuk. Én ezt kihagytam, csak krumplinyomóval törtem szét őket főzés közben. Hűtsük ki, majd keverjük hozzá a tejfölt.
A tejszínt verjük kemény habbá, majd a folyékony zselatint is adjuk hozzá (ha valaki nem szeretne növényi tejszínt használni, az tegyen bele pluszban porcukrot és több zselatint). Ez után forgassuk a már kihűlt gyümölcsszószhoz, és kenjük az egészet a szintén hideg tortára.

 

Gluténmentes cantuccini

 

Ez a keksz egy nagyon kedves barátnőmnek készült. Lisztérzékeny a drága, úgyhogy mindig külön figyelmet igényel, amikor vele közös eseményre sütök valamit, mivel fontosnak tartom, hogy ő is mindenből fogyaszthasson. Most mondjuk nem volt különösebb apropója a készítésének, egyszerűen csak egy közös délutáni találkozón leptem meg vele (hozzáteszem, rettentő aranyos volt, ahogy séta közben a táskájába rejtett csomagból egyet-egyet mindig előhalászott, és elmajszolt – mire elköszöntem, szinte az egész adag elfogyott :-) ).

A kekszféléket egyébként könnyű gluténmentessé tenni, mivel ezeknél nem túl fontos a sikértartalom. Csak arra kell ügyelni, hogy a kisült darabokat ne nagyon dobáljuk, mert omlósabbak, mint a búzaliszttel készülő társaik.

A recept egyébként a megszokott, csak most nem került bele semmi mag (így már nem is tudom, hogy hívhatom-e cantuccininek, de azért megkockáztattam ezt az elnevezést), és a búzaliszt helyett rizs- és kukoricalisztet használtam fele-fele arányban. Ez utóbbitól egyébként gyönyörű napsárga színt kaptak.

Hozzávalók:

50 g vaj
80 g cukor
1 tojás
90 g kukoricaliszt
90 g rizsliszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
1 teáskanál vaníliaesszencia

Összeállítás:

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást és a vaníliaesszenciát, és ezekkel habosítsuk tovább.

A liszteket keverjük össze a sütőporral és a sóval. Szitáljuk hozzá a vajas keverékhez, majd forgassuk össze.

Készítsünk belőle rudat (kissé ragacsos lesz, úgyhogy ajánlott picit vizes kézzel csinálni), és süssük ki 200 °C-on. Ha megsült, hűtsük ki, majd vágjuk ujjnyi vastag szeletekre. Helyezzük vissza őket a tepsire, és süssük aranybarnára.

Túrós epres nyalánkság – a színpompás XLII. VKF-re

A mostani VKF téma, amit Strawberry hirdetett nagyon kedvemre való. Az eredeti, epres kiírás ugyan ki lett bővítve, nálam mégis ilyen desszert került terítékre. Egyszerűen szembe jöttek velem ezek a csodaszép eprek. Nem tudtam ott hagyni őket, így az eredeti, utolsó medvehagyma-tartalékaimat felélni kívánó recept helyett ezt az ételt készítettem el. Egyszerű, ámde nagyszerű süteményről van szó egyébként. Nyáron igazán kellemes, üdítő édesség lehet, de így tavasszal, egy testes leves után is kielégítő fogásnak bizonyult :)

És mivel szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, anyáknapi desszertnek is kitűnő volt  :)
Az én drága anyukámnak pedig itt is köszönöm, hogy van nekem!


Hozzávalók:

Tésztához:
2 db tojás
40 g cukor
40 g liszt

Töltelékhez:

100 g mascarpone
100 g tejföl
200 g túró
200 g joghurt
60 g porcukor
1/2 citrom héja

200 g bogyós gyümölcs (mirelit)
8 db nagy eper

Összeállítás:

A tészta hozzávalóiból egyszerű piskótát sütünk. Ehhez a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét lazán felverjük, majd a cukor kétharmadát hozzáadva kemény habbá verjük. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítjuk. Hozzáadjuk a fehérjéhez, majd a lisztet hozzászitáljuk, és óvatosan beleforgatjuk.
Egy kisebb tepsiben, 180°C-on, körülbelül fél óra alatt készre sütjük.

A krémhez a túrót áttörjük (villával, krumplinyomóval, de akár passzírozhatjuk is, ha igazán krémesre szeretnénk). Hozzáadjuk a mascarponét, a tejfölt, a joghurtot és a porcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, és kikeverjük. Ha szükséges, ízlés szerint lehet bele tenni egy kis citromlevet is. Én szeretem, ha kicsit savanykás.

A kisült piskótát vízszintesen ketté vágjuk. Az alsó lapra kenjük a túrós krém felét, rászórjuk a bogyós gyümölcsöket (én mirelitet használtam, és simán, még fagyosan rádobáltam őket). Erre ráhelyezzük a második piskótalapot, amit a túrós krém másik felével fedünk be.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap félbevágott eperszemekkel díszítjük, és már tálalhatjuk is.